Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 194-1 november 14-én, pénteken. 251 zasság erkölcsi célját feltétlenül feldúlta az öntudatra ébredés. Éppen ezért feldultnak tekinthető házasságról lévén szó, bontó okot kell törvényesen kreálni, hogy az illető magyar házassáiga egyszerűbb eljárással és mondjuk bizonyos rövid — hat hónapos vagy egyéves — határidő alatt felbontható legyen. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Az 1941:XIII. te, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkorzó törvény sem érte el célját. Nagyon helyesen mutatott rá Budinszky László, hogy nem a szavazati jog elintézése, hanem az ügyvédi kereseti lehetőségnek zsidó oldalról keresztény magyar oldalra való átvitele volna a tulajdonképpeni cél és tudjuk, hogy a törvényjavaslat erre vonatkozólag egyetlen intézkedést sem tartalmaz. Rámutattam az előbb a szegedi kamara esetére, hogy a javaslat nem volt megfelelő a szavazati jog tekintetében sem, mert a kevéshbé szervezkedett, a rövid idő alatt még szervezkedni sem tudó, de öntudatos keresztény magyar ügyvédség nem tudta célját elérni; a liberális, zsidó szellemet kiűzni az ügyvédi kamarából. (Antal István államtitkár: Elég baj!) Igaza van az államtitkár úrnak, hogy nagy baj. Megmondom, mi volt ennek az oka például Szegeden. Az, hogy a keresztény magyar ügyvédek tagdíjhátraléka olyan mérvű volt, hogy ennek következtében szavazati jogát a mostani közgyűlésen! nem gyakorolhatta. Az a kérésem ezért az igazságügyi kormányzathoz, méltóztassék intézkedni aziránt, hogy a jövő esztendőre már olyan részletfizetési kedvezményt kapjanak a tagdíjhátralékos ügyvédek, akik a folyó év végéig sem tudnak egy összeg/ben eleget tenni hátralékfizetési kötelezettségüknek, amely részletfizetési kedvezmény folytán szavazati jogukat visszanyerjék és három vagy öt év alatt fizethessék le eddig felszaporodott^ hátralékukat. Ebiben az esetben — ilyenre már volt is példa az elmúlt tíz év történetében és azt hiszem, ezt most fel lehetne újítani — ennek eredményeként elérhetnénk, hogy a legközelebbi, a januárral kezdődő negyedévben ezek a keresztény magyar ügyvédek ismét tanácskozó és szavazati joghoz jutnának az ügyvédi kamara közgyűlésén. Nem tartom elegendőnek a pártfogó ügyvédek dotálására a költségvetésben felvett 30.000 pengőt. Valóban az ügyvédi kereseti lehetőségek gazdag asztaláról ez csak egy morzsa, egy alig látható kis morzsa, pedig a pártfogó ügyvédi ténykedések tudvalevően igen nagy ügyvédi munkát igényelnek. Ezért az a kis dotáció, amelyet országos viszonylatban valamennyi pártfogó ügyvéd között ki kell osztani 30.000 pengőből^ valóban koldusfillérekkel egyenlő; éppen ezért ennél sokkal magasabb dotációra volna szükség. Ezzel csak egy példát állítok ellentétbe. Amikor — amint annakidején kifejtettük — a 9-5 millió pengős ügyvédi adóalapból csak 1-5 millió pengő jut a keresztény magyar ügyvédekre és 8 millió pengő a zsidó és zsidókapcsolattal rendelkező ügyvédekre, akkor nevetségesen és a magyar faji öntudatot megszégyenítő módon hat ez a költségvetési tétel. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával kérdést intéztünk az igazságügyi kormányzathoz, eljárást indított-e a londoni rádió magyarnyelvű szpíkere ellen, aki történetesen praktizáló budapesti ügyvéd. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang « középen: Ki az? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagy! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Biztosan Grosz volt!) Most is felteszem a kérdést: indult-e eljárás az illető ellen, mert nem szeretném, ha egy állampolgárságától megfosztó rendelkezés történnék, ami által a komolyabb büntetőjogi következményektől az illető egyszersmin den korra szabadulna. (Antal István államtitkár: Miért szabadulna?) Mert akkor már nem tudja a magyar állam a maga szuverenitásával végrehajtani felette azt az ítéletet, amelyet hoz ellenie. (Antal István államtitkár: De nem azért, mert idegen állampolgár, hanem azért, mert külföldön van!) Ha megfosztatik állampiolgársáigától, tovább nem lesz alkalmunk vele szemben eljárni, ha pedig úgy áll a dolog, ahogy az államtitkár úr mondja, akkor kérem a t. Képviselőházat, utasítsa az igazságügyi kormányzatot arra, hogy a miár nem magyar állampolgár Eckhardt Tibor ellen a választási törvény 167. §-a szerint is járjon el, ahogy azt Vajna Gábor t. képviselőtársain összeférhetlenségi bejelentésében kérte. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ez volt az igazságügyi kortfnányzat múltja; ami pedig a jövőjét illeti, a költségvetés indokolásában a felségsértésről és a lázadásról szóló törvényjavaslat letárgyalását vette sorra. Egy rendkívül fontos körülményt látunk itt a magyar nemzeti szocialista mozgalom ellen éppen ennek a törvényjavaslatnak sorravételével. Kétségtelen, hogy a magyar bíróság függetlensége és ítélkezésének tökéletessége ellen erről az oldalról sem tudunk semmi néven nevezendő kifogást felhozni. A legnagyobb tisztelettel vagyunk a független magyar bíróság, mint az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk iránt, meg kell azonban jegyeznem, hogy nemcsak a bíróban rejlő kiváló emberi, jogászi és erkölcsi tulajdonságok teszik a jó bírát és a jó jogszolgáltatást, hanem a jó törvények is.-Kétségtelen, hogy törvénytárunkban garmadával vannak olyan paragrafusok, — eltekintve attól, hogy egyes törvényhelyekről nem tudjuk, hogy az igazságügyi kormányzat azokat hatályban tartja-e, vagy pedig mint beszáradt, beszikkadt paragrafusokat már nem kívánja alkalmazni — amelyek elvetendők; ezek az úgynevezett gummi-paragrafusok vagy kétértelmű paragrafusok, amelyek a bíróság tekintélyét nagymértékben alááshatják., Ilyen az 1921 : III. tc.-nek majd minden rendelkezése W<m van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amelyekről nagyon jól tudjuk, hogy azokat az őszirózsás és bolsevista forradalom likvidálására alkotta a magyar törvényhozás, amikor a nemzeti szocializmusnak még a gondolatáról sem halottunk, csak a szegedi gondolatot ismertük, de nem tudtuk, hogy lesz annak egy fasiszta és nemzeti szocialista kiteljesedése is. Akkor hozták ezt a törvényt és mit látunk! 1936-tól, 1937-től, 1938-tól kezdve, de különösen 1938-ban ezt a törvényt nemzeti szocialistákra kezdik alkalmazni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Szégyen!) Nemzeti szocialistákra és Szálasi Ferencre (Szőllősi Jenő: Éljen Szálasi!) alkalmazzák azt a törvényt, amelyet tulajdonképpen Kun Béla ellen „létesített a törvényhozás. Látjuk az első időkből való bírói gyakorlatból, hogy az 1921 : IIL te, 5. Í-át, az izgatási szakaszt, a hűntevő feldícséréséről szóló szakasszal kapcsolatba hozva. Kun Bélával szemben létesítették: a bíróságbűnönnek mondja ki a vádlottat, mert Kun Bélát éltette.