Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

250 Az országgyűlés képviselőházának & tok a szélsöbaloldalon: Hallatlan! 1941-ben! Ez az őrségváltás!) Ezek után, ha áttérek az igazságügyi tárca költségelőirányzatának tárgyalására, megmondhatom, hogy az igazságügyi tárca elmúlt évének eredményeiben kevés az löröm, elkövetkező ueíkitűzéseiben pedig kevés a remény. Meglátszik nagyon az eddigi alkotásokon, hogy az áj Nyugatnak, az új Európának szelleme megérintette ugyan az igazságügyi kormányzatot w, alkotott jogszabályai azonban a régi liberális Európa bélyegeit viselik magukon. Ami a lüjigújhodott népek és jogrendszereik jogszabátjaira némileg hasonlít is, az is mintha csak félelemből vagy néha hízelgésből került volna sörvényeinkbe és rendeleteinkbe, legtöbbször azonban csak gyenge utánzatokban. A magyar nemzeti érdek és a liberális zsidóság érdeke Scylla és Charybdisként állanak egymással szemben. Az igazságügyi kormányzat nem akar tudomást venni arról, hogy köztük nincs hely az áthajózásra, nincs lehetőség a kiegyenlítődésre, a megalkuvásra. Fenntartás nélkül oda kell állni a nemzeti érdek mellé, bátran szembe kell szállni a zsidó érdekekkel s épp oly bátran a iiberálkapitalizmussal és a feudalizmussal is. Az elmúlt jogalkotásokban, de a jövő célkitűzésekben sem látjuk ezeknek az elvéknek komoly érvényesülését. A költségvetés indokolása azt mondja, hogy a jogtudomány mai színvonalának a korszellemnek és az erkölcsi felfogásnak megfelelő volt az elmúlt év törvényalkotása, így a rehabilitációról szóló 1940 : XXXVII. te. is. Ebben a felfogásban erről az oldalról nem tudunK osztozni. A korszellemnek semmiesetre sem lehet megfelelő. Lehet, hogy a liberálisan értelmezett jogtudomány mai színvonalának megfelel ez a törvény, azonban sem a korszellemnek, sem az erkölcsi felfogásnak nem felelhet meg. Nehezményezte már az előttem szólott vezérszónokunk, Budinszky László is azt, hogy a nemzeti szocialista elgondolások, amelyek elől pedig kitérni Magyarországon sem lehet többé, nem érvényesültek ennek a rehabilitációs törvénynek megalkotásánál. Rámutatott arra, hogy vannak bűncselekmények, ilyen például a hitfelekezet elleni izgatás, azonkívül ilyen a bűntevő feldícsérésének szakasza, a BTK. 174. §-a is, amely kapcsolatba került az 1921 : III. te. 5. $-ával, az izgatási szakasszal. Már pedig ezek, így összekapcsolva, ma már anakronizmusként hatnak törvénytárunkban, azért, mert a rehabilitációról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor elfeledkezett a magyar törvényhozó azokról, akik a zsidóság elleni harcunk során kiálltak a legkorábbi időben és ezáltal súlyos megpróbáltatásokat, hatósági üldöztetéseket, abban az időben jogszerű hatósági üldöztetéseket szenvedtek, mégis megfeledkezett arról, hogy a büntetés hátrányos jogkövetkezményeitől őket megszabadítsa. (Antal István államtitkár: Mindenkire vonatkozik a rehabilitáció!) Súlyos hálátlanság ez a nemzet részéről, mert bár igaz az, amit az államtitkár úr mond, hogy mindenkire vonatkozik a rehabilitáció, de nem vonatkozik az a hivatalvesztésre és a politikai jogok elvesztésére, holott n as-yon jól tudjuk, hogy a zsidó hitfelekezet el* leni izgatás miatt igen gyakran 50 pengős pénzbüntetés mellett egyévi vagy háromévi hivatalvesztést is kimondták. Ha szabad mindjárt erről az oldalról megjegyeznem, három országgyűlési képviselő vérzett el leghamarabb, mint nemzeti szocialista, a zsidóság gazdasági, poli9. ülése 194-1 november 14-én, pénteken. tikai és társadalmi túlkapásai ellen való harcában. Pálffy Fidél gróf, Kerekes Béla dr. és Nesz Ferenc; valamennyien igen enyhe, 50 pengőtől 8 napi fogházig terjedő büntetést kaptak hitfelekezet elleni izgatásért és amellett természetesen hivatalvesztést, aminek eredménye az volt, hogy az 1939-es pünkösdi választások után bár bekerültek az országgyűlésbe, de kifogás folytán a legrövidebb idő alatt, alig két hónap alatt, elvesztették mandátumukat. Kérdezem, erkölcsi érzékünk nem diktálja-e azt, hogy valamilyen módon nem ennek a háromnak, hanem annak a háromezernek, annak a sok névtelennek elégtételt adjunk nemcsak a rehabilitációs törvény rendelkezései értelmében, hanem azon túlmenően is valamilyen más erkölcsi vagy jogi elégtétel formájában? T. Képviselőház! Az 1941 :X. tc.-kel kapcsolatosan, a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvénnyel kap* csolatban is meg kell állapítanunk, hogy nem értük el vele azt a célt. amelyet akartunk, hiszen a közellátás kérdése, sajnos, megoldódott kérdésnek túlságos nagy mértékben még ma sem tekinthető. Kétségtelen, hogy nem büntetőjogi kodifikációra lett volna szükség, hanem azt meg kellett volna előznie a termelés, az elosztás és a fogyasztás megszervezeésének. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az igazságügyi kormányzat elmulasztotta azt. hogy erre felhívja a többi tárcák figyelmét, éppen ezért elmondhatjuk, hogy kevés az öröm az elmúlt év j ogalk otásáb an. Ugyanez a helyzet az 1941:XV. te. a faj védelmi törvény tekintetében is. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál számtalan olyan kifogást támasztottunk és számtalan olyan követelményt emeltünk, amelyet a törvénybe be kellett volna foglalni, amelvet azonban a képviselőház, bár a túloldalon is nagyon jó hangok szóltak mellette, nem tartott szükségesnek. Október ' 10-én életbeléptették a zsidó és keresztény házasságokra vonatkozó fajvédelmi szakaszt s az azóta eltelt idő már a mi jóslatunkat igazolta. Éppen én voltam az, aki rámutattam arra, hogy a zsidó hitfelekezetre Való áttérés elé törvényes tilalmat kell szabnunk, ezt azonban a Ház nem tette magáévá. Az eredmény az, hogy körülbelül 2200 magyar nő tért át időközben zsidó hitfelekezetre rövid másfél hónap alatt, (Antal István államtitkár: Ez tévedés!) csakhogy zsidóhoz mehessen hozzá. (Antal István államtitkár: Nekünk megvannak a pontos adataink.) Ennyien tértek át. Természetesen az áttérés nem egy naora vonatkozik, hanem sokkal több időre, hiszen úgy tudom, hogy legalább kétszer kell kijelenteni az áttérést. Ennyi no jelentkezett már a keresztény hitfelekezetből való kilépésre. A legelszomorítóbb jelenség ez annál is inkább, mert olyan esetet is láttunk, amikor nem a zsidóval való törvényes házasságralépés céljából tér ki valaki a keresztény hitfelekezetből és tér át izraelita vallásra, hanem eddigi ágyassági viszonyának fenntartása céljából, nehogy a sújtó paragrafusok tényálladéki elemeit merítse ki, tehát ilyen kimondottan erkölcstelen célzatból is kitérnek. Rámutattunk arra is. hogy szükség volna a faji öntudatra ébredt magyar ember zsidóval kötött házasságának felbonthatását elősegítő törvényes rendelkezésre és intézkedésre is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — Mokcsay Dezső: Hivatalból!) Nagyon jól tudja a képviselőház, hogy a faji Öntudatra ébredés után egy fajilag idegen, zsidóval való házassági kötelék a békés és rokonszenven alapuló együttélést többé nem biztosíthatja; a há-