Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. letekbe nem bocsátkozom, mert még egypár fontos dolgot szeretnék érinteni. Szeretném felhívni az igen t. igazságügyminiszter úr és a kodifikációs osztály figyelmét valamire, ami a modern állami élet megvalósításának szerintem sine qua nonja. Minden vonalon modern kodifikációt kérünk. Jól tudom, hogy a jogszabályok egyszerűsítésére, könnyen érthetővé tételére és könnyen végrehajthatóvá tételére irányuló törekvés megvan. Ide vonatkozólag esak azt kérem külön, hogy a feltétlenül szükséges új jogalkotások előkészítése melletti minél előbb és minden jogterületen végeztesse él a miniszter úr a jogszabályrendező munkát és minél előbb maga a minisztérium foglalja össze és adja ki hivatalos kiadványokban az egy-egy, jogterületen érvényben levő jogszabályok gyűjteményét. Legyenek minél eiőbb hivatalos összeállításaink hivatalos kiadványokban, amelyek mindenki által hozzáférhetőek a most csak szerteszét található és a gyakorlati jogászok, sokszor ítélőbírák által is alig ismert jogszabályokból, amelyek ugyanazon jogterület rendezésére érvényben vannak. Itt még egy szempontot hozok fel. Egyre gyakrabban hallunk lesújtó vagy lesajnáló véleményt általában a bürokráciáról, a bírói és közigazgatási hatóságokról, ezek lassú eljárásáról, nehézkes és az érdemi elintézést sokszor gátló, elodázó, feleslegesnek tartott intézkedéseiről és arról, hogy az ügyes-bajos fél csak hihetetlen fáradsággal, utánjárással és időveszteséggel érhet el valamit, ha ugyan hasztalanul bele nem fárad az ügyes-bajos dolgai után járkálásiban. Egyre többet hallunk felesleges aktázásról és ebben sokszor igazság is van. Számos kirívó esetet fel is tudnék hozini magáin is, amelyek igazolni látszanak, hogy ezek a panaszok némely tekintetben indokoltak is, bár való igaz az is, hogy közönségünk nem eléggé fegyelmezett, nem elég igazságos és méltányos a hatóságok munkájának és túlterhelésének elismerésénél s az egyes kirívóbb esetek általánosítása és eihíresztelése körül. Tisztviselőink, különösen az alsó és legfelső közigazgatási tisztviselőink, jórészére a folyton szaporodó a rendkívüli és a régi béke viszonyok között el nem képzelt munkaterhek súlyosodnak. Ezért jó, egyszerű, korszerű jogszabályok alkotásával kell a közigazgatási hatóságok és bíróságok segítségére sietnünk s mihelyt az állandó, folyaimatos és szükséges decentralizáció kevesztülivitetik és az ügyek helyes és törvényszerű elintézéséért az elintézésre jogosult és kötelezett közeg teljesen felelős is lesz nemcsak in theoria, hanem in praxi is, a most ebből ix szempontból tagadhatatlan rossz közhangulat is meg fog változni. De rendkívül fontom az is, hogy jogszabályaink olyanok legyenek. amelvek az életviszonyok rendelkezésére alkalmasak is, a nemzeti jogfejlődéssel és jogérzékkel összhangban álljanak és mindig tekintettel legyenek a végrehajtó hatóságokra, hogy azok ne állíttassanak soha olyan feladatok elé, amelyeket kifogástalanul, gyorsan elintézni — vagy munkaerő vagy képesség hiányában — nem tudnak. Most ttnég mint gyakorló ügyvéd szeretnék néhány szót mondani. Magam is csatlakozom ahhoz az^ előadásihoz, amelyet egyik előttem szólott képviselőtársam már előadott, bírósági épületeink felszereléseinek — különösen a vidéki bírósági épületeinkre vonatkozik ez — tarthatatlan voltára. Néztem a költségvetés idevonatkozó adatait és látom, hogy 426.000 pentose 19 kl november lA-én, pénteken. 249 gővel

( nagyobb összeg irányoztatott ugyan elő i bírósági épületek és fogházak átalakítására, J tatarozására és okszerű berendezéssel való ellátására» azonban sajnos, az előző évben mindössze 20U.ÜU0 pengő volt előirányozva, úgyhogy most m egész előirányzott összeg mindenre, aimit előbb itt felsoroltam taxatíve, összesen 626.000 pengő, amiből talán három-négy bírósági épületet fel tudnánk szerelni aunyiraamennyire, de nem úgy, ahogyan kellene. Nagyon kevés ez az összeg és valahogyan így nem jól esik nekem, a gyakorló ügyvédnek látni ezeket az épületeket. Ahol a magyar állam nevében ítél a legszebb funkciót végző bíró. (Fekiáltdsok a szélsőbaloldalon: A Szent Korona nevében!) Ott nem jól esik látnom, hogy a jogszolgáltatásban résztvevő ügyvédruek és bírónak is szégyenkeznie kell. Nem akarom a mélyen t. igazságügyrniniszter úrnak felsorolni az ügyvédi kar jogos panaszait, hiszen ismeri a mélyen t. miniszter úr azokat, de kérjük, hogy amennyire lehetséges, minden évben orvosoljon valamit a sok panasz és a sok baj közül. Mi ügyvédek, szervezeteinkben — talán az egy szegedi kamara kivételével — a régóta kívánt őrségváltást megcsináltuk s most még magában a karban kell szerény felfogásom szerint további törvényhozási intézkedéssel lehetővé tenni azt, hogy a már sok próbát kiállott magyar ügyvédek megérdemelt jobb sorsukat élhessék. Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. vitéz Váczy György: Azonnal befejezemTermészetesen nem gondolok arra, hogy akár szándékosan, akár véletlenül az ügyvédek kenyeréből az igazságügyminiszter úr valamit letörne, mégis mély tisztelettel kérem az iga£ságügyminiszter urat, hogy a most készülő közjegyzői rendtartás előkészítésénél különösen ügyeltessen arra, hogy az amúgyis szűk ügy védi megélhetési terület nehogy megcsonkíttas«sék. (Helyeslés.) Ázom bizalomnál fogva, amellyel a kormány és az igazságügyminiszter úr s az állam titkár úr személye iránt viseltetem, a költség vetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe belekapcsolódva, kijelenthetem, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy miimíazt, amit ő a jövőre nézve követel, magam is követelem s talán csak any nyit fűznék hozzá, hogy keményebben és erőteljesebben követelem, mint ahogy azt Váczy György igen t. képviselőtársam tette, talán £ppen azért, mert beszéde végén a szegedi ügyvédi kamaráról emlékezett meg, amelyet olykép aposztrofált, mint ahol a folyó év tavaszán hozott ügyvédekre, ügyvédjelöltekre*és ügyvédi Önkormányzatra vonatkozó törvény nem vált be, illetőleg nem érte el azt a célját, amelyet kitűzött maiga elé. Kétségtelenül így van. a szegedi ügyvédi kamarában az Őrségváltás nein »ikerült. Ha szabad a saját személyemmel kapcsolatos példát felhoznom, megjegyezhetem, hogy mint ügyvéd, már hét évvel ezelőtt az ügyvédi kamara választmányának és a fegyelmi 'níróságnak tagja -voltam. Most ez a választmány szükségesnek tartotta, hogy engem ki^ouktasson, a helyembe pedig egy szabályszerű százszázalékos fájzsidót ültessen be. (Felkiáltásé*