Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

248 Az országgyűlés képviselőházának éli nincs kielégítő gondoskodás jogszabályainkban, pedig a család boldogulásának minden eszköz­zel való biztosítása a nemzet fennmaradásá­nak, gyarapodásának és erősödésének leghatá­sosabb, iegh.ataiyos.aibb biztosítéka és záloga. Jóformán egyetlen olyan törvényi rendelkezé­sünk van csupán, amely némileg megközelítve ezeknek a cselekményeknek körét, büntetőjogi szankciót mondott ki olyan cselekményre, amely adott esetben esetleg a családjogi kötel­mek megszegéseként fogható fel, amikor a köz­veszélyes munkakerülést vétségnek minősíti, ha a tettes a családját munkakerülő életmód jávai erkölcsi romlás veszélyének teszi ki Nincs azonban büntető jogszabályunk, amely védelmet nyújtana, a feleségnek és gyermekek nek azzal a családfővel szemben, aki kerese­tét, jövedelmét nem családja megélhetésére, hanem költséges szenvedélyei, passziói kielégí­tésére fordítja. Nem nyújt büntetőjogszabá­lyunk védelmet a férj hibájából elvált fele­ségnek sem, h,a, a bíróilag megítélt tartásdíjat nem kapja meg volt férjétől. Ezzel szemben büntető szankciókkal biztosítják törvényeink, hogy az adós ne vonja el a kielégítési alapot egyszerű magánjogi hitelezője követelése eJől, de még arra is van büntető jogszabályunk már, hogy az Oti.-díjak rendesen bifezettessenek. i'edig, t. Ház, még vitatkozni sem lehet ar­ról, hogy a közerkölcsiséget sokkal jobban ser tik a családi kötelékből folyó jogok kijátszásai, mint a most említett kötelmi jogi visszaélések, vagy pláne a közjogi alapon, közadók módjára egyébként behajtható illetékek és járulékok meg nem fizetése. (Úgy van! a középen.) Nem hiszem, hogy bárki is kétségbevonhatná, hogy különösen ma, ,a komoly családvédelem küszö­bén, mennyivel pontosabb a kötelmi jogok vé­delménél a család megélhetési igényeinek mi­nél tökéletesebb és hatékonyabb biztosítása. Megfontolandónak tartanám ezzel kapcsolatban büntetőjogi védelemben részesíteni a házassá­gon kívül teherbeejtett tisztességes nőt is arra az esetre, ha a természetes atya, a terhes­ség, szülés és gyermekágy idejében ínséges állapotában elhagyja és róla semmiképpen nem gondoskodik. Hogy azután az ezeknek megfelelően statuálandó bűncselekmények ma­gánindít ványosak vagy hivatalból űldözendők legyenek-e, külön megfontolás tárgyává volna teendő. Szerény felfogásom szerint külön kellene foglalkozni a gyermekkínzással, a gyermekek erkölcsi t zűliesztésével, mint sui generis bűn­cselekménnyel is, mert nézetem szerint semmi sem igazolhatja a szülő, a, gyám, a nevelő­szülő, a tanító vagy iparosmester, illetőleg cse­lédtartó gazda olyan házi fegyelmi jogát, hogy testi sérüléseket hátrahagyó módon bántal­mazza a neki most kényre-kedvre kiszolgálta­tott gyermekeiket, hiszen ma ez a bántalmazás egyenesen törvényi védelemben részesül a bün­tetőtörvénykönyv 316. §-ában. Még kevésbbé hagyható védelem nélkül a gyermek az erkölcsi rontásokkal szemben. Szerény felfogásom sze­rint az a szülő, gyám vagy gondviselő, aki a hatalmának alávetett gyermeket házi fegyelmi jogával visszaélve, durván bántalmazza, kol­dulni küldi vagy akármiféleképpen olyan ma­gatartásra kényszeríti, hogy ezzel őt egész­sége megrontásának vagy az erkölcsi züllés veszélyének teszi ki, akkor is büntetésben ré­szesítendő, ha cselekmenye nem minősül sú­lyosabban. . Ezeken felül szükségesnek tartanám az okirathamisításra, a hamis vádra, a hamis tanuzásra és szemérem elleni bűncselekmé­'. Mese 1941 november 14-én, pénteken. nyékre, a magzatelhajtásra, a közszükségleti cik­kek hamisítására és a hamsított közszükségleti cikkek forgalombahozatalára vonatkozó bün­tetőjogi rendelkezéseink korszerű átdolgozá­sát is. A mai jogállapotban egész sereg ha­mis közokirat készül, amelyek felhasználása csudán mint kihágás tekintendő, ha ezeket el­tartás va,gy segélykérés céljából használja fel a tettes. Ezekben az esetekben a közösség számára a kihágások elévülésének igen rövid ideje a legkedvezőtlenebb. Általában pedig a materiális közokirathamisítás büntethetősé­gét a mi büntetőtörvénykönyvünk azokra az esetekre korlátozza, amelyekben abból jog­sérelem háramlik vagy háramolhatik. Már­pedig rendezett jogéletet élő országban a köz­okiratnak a valóság- tükrének kell lennie, ép­pen ezért a közokirathamisításnak már a puszta ténye is büntetést érdemel. A hamis tanút ma csak akkor érheti büntetés, ha val­lomására esküt vagy fogadalmat tett, pedig szerény véleményem szerint a büntethetőség kritériumául elégséges volna a hamis tanuzás következményeire való figyelmeztetés is. Büntetőtörvénykönyvünknek az élelmi­szerekkel való visszaélésekre vonatkozó ren­delkezései kiterjes'ztendők volnának az összes közfogyasztási cikkekre, mert nemcsak az élelmiszerek tartalmazhatnak az egészségre ártalmas anyagokat és nemcsak az ilyen cik­kekkel kereskedő árusítók, hanem a közvetí­tők is büntetendők volnának visszaélés esetén. Szeretném t azt is, t. Ház, ha a becsület vé­delme hatályosabban biztosíttatnék, és szük­ségesnek látnám ezzel kapcsolatban büntető­jogi szankcióval biztosítani azt is, hogy köz­érdek fennforgása nélkül a családi és magán­élet olyan mozzanatai se hozathassanak, nyil­vánosságra, amelyek nem rágalmazóak ugyan, de nyilvánossá tételük kellemetlen visszahatá­«okat okozhat a magán- és családi életben. T. Ház! Végül szeretném a visszaeső meg­rögzött bűntettesek büntetési lehetőségének olymódon való revideálását, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetén a szigorított dologházba utalást a bíró köteles legyen ki­szabni. A visszaeső bűnözők elleni küzdelem a mai állapotok mellett, amikor a gonosz­tevők is szinte specializálják magukat eigy­egy szakmában, hogy így fejezzem ki maga­mat, meddőnek bizonyul. Húsz év alatt a háromszornál többször elítéltek száma 207-ről 4275-re emelkedett, ezek ellen pedig egyedül legalkalmasabb eszköz czidőszerint a szigorí­tott dologházba való utalás. T. Ház! Nemcsak a büntetőjog terén van azonban szükség a koreszméknek megfelelő jogszabályalkotásra és én örömmel láttam a költségvetés indokolásából, hogy más jogterü­leten is folyik hasonló jogszabályelőkeszitő munka. Különösen örömmel értesültem né­hány gazdasági jogalkotás előkészítésbe véte­léről. Tgy őszintén megvallom, régen várom már a sókat emlegetett részvénytársasági re­formról szóló törvényjavaslatot sa munka szervezetéről és védelméről szóló javaslatot. Ez utóbbinál azonban nagyon szeretném, ha nemcsak az ipari munka kérdéseit ölelné fel; nagyon fontos volna a mezőgazdasági munka szervezetéről és védelméről is korszerű sza­bályozást alkotni. A magán- és kötelmi jogban is szükség volna sok korszerű szabályozásra, de erre vonatkozólag időm rövidsége miatt csak egy pár szóval említem meg, hogy néze­tem szerint indokolt volna a régi magyar jog­ban megvolt testvértartási kötelezettséget is visszaállítani, legalábbis bizonyos esetekben, mondjuk talán ági vagyon léte esetében. Rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom