Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. balesetet szenved. Ez még a legjobb eset; de nagyon gyakran halálos balesetek is származnak az ilyem könnyelmű építkezésekből. Ha most megnézzük azt, hogy ezekért mi volt a büntetés, — ha ugyan a bíróság egyál- j tálában megállapítja a munkáltató felelőssé; gét és megállapítja azt, hogy a munkáltató kapzsisága vagy könnyelműsége bűnös abban, hogy ez a baleset megtörtént — mondom, ha az ezért kiszabott büntetéseket megnézzük, akkor el kell képednünk. T. Képviselőház, Angyalföldön egy épületnél a rozoga állvány és a főfal összedőlt és ez a szerencsétlen baleset három ember halálát okozta. A bíróság megállapította a vállalkozó könnyelműségéi: megállapította azt, hogy a vállalkozó nem egészen szakképzett emberre bízta az állvány összeállítását, mégis — ha nem tévedek — az a kapzsi vállalkozó másfélhónap^ börtönnel és néhány száz pengő [pénzíbírsággal úszta meg a dolgot. (Antal István államtitkár: Ki van zárva! A börtön minimuma 6 hónap!) T. Képviselőház! Egy másik esetet is mondok, amely az újabb időkben történt, ötrendbeli, gondatlanságból okozott emberölésért öthónapi fogházat kapott a rakétagyáros Petróczy Endréné. A bíróság megállapításai rettenetesen súlyosak. Megállapítja a bíróság, — nagyon helyesen — hogy sem ez a hölgy, sem a fia, semmiféle szakképzettséggel nem bírtak és mégis robbanószereket állítottak elő, puskaport zúzattak össze vasmozsáxban, vastörővel. öt ember halálát okozták (Kéthly Anna: Kapzsiságból!) és öthónapi fogházat kaptak. (Kabók Lajos: Egy ember egyhónapi fogház!) T. Képviselőház! Az esetek tucatját tudnám idehozni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a büntetőtörvénykönyvnek ez a rendelkezése még mindig a régi úgynevezett liberális világ, a szerintünk álliberális világ ittmaradt része. Maradéka annak a világnak, amikor még az embert a termelés folyamatában nem vették figyelembe, amikor az ember éppen olyan anyag volt, mint amilyen anyag a habarcs vagy a tégla, munkája éppen olyan áru volt, mint a vas vagy a szén. Ebből a világból maradt vissza a büntetőtörvénykönyvnek az ; a rendelkezése, amely rendelkezés alapján ítél a bíróság, elismerem, egészen jogszerűen. Nincs is szándékom a bíróságot támadni, csak rámutatok arra, hogy az akkori világból maradtak vissza ezek a rendelkezések, amely rendelkezések r azonban ma már nem egyeznek a nép jogérzékével. Mert a munkáltató ma könnyen kibújik a költséges üzemi berendezések létesítése alól. Ha azután üzemében baleset történik, ennek nincsenek büntetőjogi következményei, mert az ezért való kárt a balesetbiztosító pénztár viseli s az t egyetemleges felelősség révén őreá ebből vajmi kevés esik, annyi, mintha nem történt volna baleset, mert hiszen neki ezeket a járulékokat úgyis fizetnie kell. Büntetőjogilag sem kockáztat sokat, mert ha a bíróság valóban megállapítja azt, hogy az ő könnyelműsége vagy kapzsisága okozta a balesetet, akkor másfél hónappal, két hónappal vagy párezer pengő pénzbírsággal megússza az ügyet. Ez az, t. Képviselőház, ami nem egyezik a nép jogérzékével. Mert ha az államhatalom szükségesnek tartja megvédeni a fogyasztókat — és én azt mondom: nagy helyeden — azok elől, akik a háborús világból külön profitot akarnak maguknak zsebelni és ha ezeket kellően megbünteti, ha árdrágításért például a hentest hat hónapra, nyolc hónapra vagy há- ' rom esztendőre ítélik el, akkor kérjük azt, — ülése Í9U1 november 14-én, pénteken. 243 és ez egyezik a nép jogérzékével — hogy az ember védelmié is legyen ekkora és a törvény erre is legyen legalább olyan sziigorú, mint amilyen szigorú a fogyasztó védelme terén. Nem vagyunk kegyetlen emberek és nem kívánunk drákói törvényeket, nem kívánunk olyan törvényeket, amelyek esetleg sértik mások jogérzékét, de ezt az abszurd állapotot, amelyet ma látunk, meg kell szüntetni. Egy úrvezető, aki nem ért az autóvezetéshez, elgázol valakit; ha megnézzük az ezért kiszabott büntetést, a ember haja az égnek áll. Ha megnézzük az első bíróság ítéletét, amelyet Pethő Sáhdor haláláért sz-abtak ki, aki igazin értékes ember volt, mint ahogyan értékes ember volt soff őr is, akinek a gróf úr halálát okozta, akkor az ember megdöbben: különösen, ha ezt összehasonlítjuk azokkal a büntetésekkel, amelyeket nem a hír óságok, hanem egyszerűen csak a rendőrség szab ki, mondjuk a zsidótörvény megszegéséért, akkor láthatjuk a kettő közötti óriási különbséget. Megtörtént, hogy egy előkelő úrnak a barátnője autóbemutatót akart rendezni, — soha életében nem ült autóban, de gyermekkorában az asztal körül kergették őnagyságát, ha nem vezetett ezüstszínű autót autószfápségversenyen — w s három ember halálát okozta; 4000' pengő volt a pénzbírság, amellyel sújtották. Ilyen körülmények között, t. Képviselőház, jogos a dolgozó néprétegeknek az a kívánsága, hogy a törvényhozás és a törvényalkotás legyen egy kissé fürgébb és kövesse az életet, kövesse abban a formában is, hogy nemcsak az árdrágítókat büntetik meg. nemcsak azokat büntetik meg. akik a törvény ellen vétenek, hanem megbüntetik azokat is. akik az emberélet ellen vétenek és az emberéletet könnyelműen vagy kapzsiságból kockára teszik. Nagyon kérem a miniszer urat, hogy amit én egyszerű szavaimmal elmondottam, — m ha szavaimat nem is gazdagítja semmiféle jogászi tudás • szíveskedjék figyelembevenni és alkalmas idő ben szíveskedjék gondoskodni arról, hogy az igazán régen elavult és a régi liberális világ lomtárába való Csemegi-féle^ büntetőkódex és annak rendelkezései korszerűen miődosíttassvanak, hogy azok az ítéletek, amelyek balesetekből vagy gondatlanságból okozott emberölésből származnak, a társadalomban valóban megnyugvást keltsenek. A másik dolog, .amire rá aikarok mutatni, inkább dicséret akar lenni, noha a miniszter űr nem szorul az én dicséretemre. Ez a rehabilitációs törvény. Amióta szerencsés vagyok ennek a Háznak tagja lehetni, három ig t a,zságügyminiszter urat interpelláltam meg és költségvetési viták alkalmával mondott beszédeimben akartam őket rábeszélni arra,, hogy hozzák végre a Ház elé a rehabilitációs törvényt. Igaz, hogy minden miniszter úr megígérte, hogy a legrövidebb időn Ibiéiül idekerül a törvényjavaslat, de ,az én 17—18 éves képviselőségem alatt csak az elmúlt esztendőben értük el, hogy végre a törvényhozás elé került a rehabilitációs javaslat. Ezt ,a rehabilitációs törvényt kihirdették, törvénnyé vált, ma már gyakorlatban van és mondhatom, hogy ennek^ a rehabilitációs törvénynek különösen a szegény emberek felé igen üdvös és igen jó rendelkezései vann,ak. Amit kifogásolni lehet a rehabilitációs törvénnyel kapcsolatban, az az, hogy rendkívül lassú az eljárás ahhoz képest, amit az emberek tőle várnak. Nem mondom ezzel azt, hogy ,a bíróságok ok nélkül húzzák a dolgot, de valószínűleg nagyon sok az ügy és ezt
