Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. szerű tanulmányát. E munka első összefoglaló bekezdésének címe: »A jogalkotás és a gazdasági élet kölcsönhatása.« A második cím: »A liberalizmus kora.« A harmadik cím: »A liberalizmus alkonya. A negyedik cím: »Állami beavatkozás.« Itt alcím ez: »A közösségi szemlélet előtérbenyomulása.« Azt mondja a cikk (olvassa): »Az állami 'beavatkozás megizmosodását nagymértékben előmozdította az individualizmus felfogásával, a túlzott egyéni elvvel szemben a közösség eszméjének, az univerzalizmusnak, az egyetemességi szemléletnek előtérbenyomulása.« Ez alatt a cím alatt ismerteti a szerző, hogy a közösségi gondolat érvényesül már a törvényhozás által alkotott következő törvényekben, például: az erdőről, a természetvédelemről az Alföld fásításáról, a városrendezésről, az építésügyről szóló törvények a közösségi szemléletet sugározták ki. Ugyanez látszik a gyógyfürdőkről, éghajlati gyógyintézetekről, gyógyhelyekről s üdülőhelyekről alkotott 1929 :XVL t.-c.-ben, a szőlőgazdaságról és a gyümölcsgazdaságról alkotott törvényekben, továbbá az állatok s állati termékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló törvényben, az öntözőgazdálkodás előmozdításáról szóló törvényben a villamos energia fejlesztéséről és szolgáltatásáról szóló törvényben, a biztosító magánvállalatok állami feügyeleteről szóló törvényben és végül — amint a cikk említi — a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1938 :XV. és 1939:IV. törvénycikkekben. Igen t. Ház! Meg vagyok arról győződve, hogy ha jogi oktatásunkba az előbbi kimagalsó példák szerint beleillesztenénk az új magyar közösségi jogot, nem kellene különösen német és olasz forrásból ismerni a közösségi jog fogalmát, nem volna annyi félremagyarázás és őszintén szólva nem volna annyi forrófejű, dilettáns sem. Nem volna nehéz jogi oktatásunk tárgykörébe beilleszteni a közösségi jogot, mert nincs még egy európai állam, amelynek szokásjogában, családi jogában s a közjoggal átszőtt magánjogában a közösségi szellem annyira érvényesülne, mint a magyar jogban. A közösségi jogot a magyar jogban azonnal feltaláljuk, ha kivonjuk jogrendszerünkből, ami idegen: a liberális gazdasági rend dogmáit. Vissza kell térni a magyar nép jogi gondolkozásához és ezért csak melegen tudom üdvözölni az igazságügyminisztériumnak azt a nagyszerű törekvését, amellyel a jogi néphagyományokat gyűjti, mert az ezekből a hagyományokból kifejlődött népi jogokat kell felhasználni, kizárva minden idegen befolyást, a magyar jog megalkotásánál. A jogi oktatás reformja valahol elakadt. Három-négy esztendővel ezelőtt ezt a problémát nagyon élénken tárgyalták több ankéten, amelyeknek anyaga három nagy kötetben össze is van gyűjtve, ott is van mindenkinek könyvtárában, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, de úgylátszik ott is marad anélkül, hogy történnék Valami. Legyen szabad felhívnom innen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a jogi oktatás reformjával és a jogi oktatásnak a közösségi jog szolgálatába való beállításával minél hamarabb foglalkozzék és erre^ vonatkozó törvényjavaslatát hozza a Ház elé. A másik vonal, amelyben meg: akarom világítani a közösségi jog propagálását és ismertetését, a törvények és rendeletek indokolása. Később fogom ismertetni azokat a törvényeket, amelyeket a múlt esztendőben hozott az igen t, ülése 19hl november 14-én, pénteken. 225 Ház; az előbbieket ismertettem már Sövényházy professzor munkája nyomán. Ezek a törvények és rendeletek, amelyek az lü közösségi jogfogalom szolgálatában állanak, beépíttettek a mai jogrendszerbe, abba a szervezetbe. amely a múlt század 80-as éveinek alkotása, beépíttettek anélkül, hogy a szellemi és lelki előkészítés megtörtént volna. Egészen természetes, hogy így ezek az új jogszabályok kirivóak, a régiek és az újak alig férnek meg egymás mellett és nem tudnak összehangolódni egymással, mert hiszen a rendelkezések alapeszméje teljesen ellentétes: az egyik az egyén korlátlan érvényesülésének lehetőségére, a másik a tömegek boldogulására van felépítve. A közösségi jogból eredő törvények és rendeletek alkalmazásával is baj ban, igen i Ház! A régi jogásznemzedék a liberális kapitalizmus érdekében megalkotott jogot tanulta, ebben él, nem is csodálható tehát, ha jogérzéke nem tud máról-holnapra átalakulni. Erre nevelni kell, meg kell ismertetni az új jogeszrnét és utat kell mutatni alkalmazására: ez pedig nem történhetik másképpen, mint a hozott és hozandó törvények és rendeletek indokolásának közlésével. Az igazságügyminisztérium -. törvényelőkészítő osztályának kiváló szakférfiai és jogtudósai bizonyára meg fogják találni a módját annak, hogy a törvények és rendeletek indokolása tökéletesen tájékoztassa a jogkereső közönséget és a törvény alkalmazóit, az egyes jogszabályok alapeszméjéről és céljáról. Ma a közösségi jogból eredő törvényekben és rendeletekben sokan kizárólag csak a zsidók elleni intézkedéseket látják, pedig a szabályozás általános érvényű és ha a jogszabályok indokolása szélesebb körben volna közzétéve, mindenki belátná, hogy itt nem egy fajt érintő szabályozásról, hanem általános érvényű rendelkezésekről van szó. (Ügy van! Űfjy van! iobbfelől.) Legyen szabad kérnem az igazságügyminiszter urat, szíveskedjék elrendelni, hogy az Igazságügyi Közlönyben ne csupán a törvények és rendeletek rendelkező része közöltessék, hanem azok indokolása is és hogy a jogszabályokat alkalmazó hatóságok is kapják ezt meg. (Helyeslés.) Két feltűnő példával legyen szabad álláspontom helyességét megvilágítanom. A rehabilitációról szóló törvénynek, az 1940:XXXVII. tc.-nek indokolása nagyvonalú, tudományos, kiváló jogászi munka: nem csupán a törvény rendelkező részét indokolja meg, hanem magáról a rehabilitációs joganyagról is mindenre kiterjedő tudományos ismertetést ad. A kiváló indokolás elolvasása után mindenki megérti a törvény szellemét és intézkedéseit. Később fogok rátérni ennek eredményére is. Ezzel szemben a 42-es országos bizottság elé került a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a vezető állások betöltése tárgyában hozott 7140/1941. számú miniszterelnöki rendelet, amely a közgazdasági élet vezető pozícióiban elhelyezkedni kívánó egyének t alkalmaztatás! szerződéseihez állami hozzájárulást kíván. Ez néhány oldalas indoklásával teljesen _ érthetetlen marad, különösen azok előtt, akik a tőke és a kereskedelem szabad versenyének az álláspontján vannak. Ha azonban az indokolás az eddigi gazdasági rendbe életbevágóan belenyúló intézkedést esetleg elméleti vonalon, a közösségi jog szempontjából meg is indokolta volna, vagy megindokolná és ezt mindenkinek könyen hozzáférhetővé is tennék, meggyőződésem szerint a rendeleti intézkedés sokkal megnyugtatóbb lett volna, *Ô3