Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházénak 218. ülése 194-1 november 13-án

} csütörtökön. 211 solta!) Én nem állítottam azt, hogy kifogásolta, én azt mondottam, hogy Éapcsányi képviselő úr beszéde errevonatkozó részének ez volt az értelme, erre hivatkozott, tehát ne méltóztassék úgy beállítani, hogy én ezt állítottam volna, (Tildy Zoltán: Ott van a napló! Tessék eredetiben elolvasni!) egyébként nem is fejeztem be mondatomat, méltóztassék azt is türelemmel megvárni. En azzal a kéréssel akarok a honvédelmi miniszter úrhoz fordulni, hogy ha itt a Házban — tudom — nem is tudja megtenni, de a Házon kívül ennek a szellemnek propagálását tegye végre lehetetlenné. Végét kell vetni annak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy amikor háborúban állunk egy hatalmas szövetséges oldalán, akkor itt folyton spekuláljanak az ellenség győzelmére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a zsidó-angol propaganda hatása alatt. Ez gyalázat, ami itt folyik; ez folyt már 1918-ban is s ezzel egyszer már eltemették az országot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. <— Füssy Kálmán: Azt mondották, hogy nem akarnak katonát látni! — Lukács Béla: Károlyi Mihály volt!) Akkor Károlyi Mihály volt és ma hasonló Károlyi Mihályok vannak, így például a kisgazdapárt jelenlegi vezére, Eckhardt Tibor ugyanolyan hazaáruló gazember, mint Károlyi Mihály. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) A honvédelmi tárca során természetesen mindenekelőtt meg kell emlékeznem, úgy, atoint azt a többi szónok is tette, az eredményes honvédelem- legelső faktoráról, egy szellemében, erkölcsében, felszerelésében megfelelő és hivatása magaslatán álló hadseregről. Ezeknek a követelményeknek a t magyar királyi honvédség tisztikara és legénysége egyaránt minden vitán felülállóan megfelel. Hogy ez a testület, amelyre a nemzet védelme, a haza védelme va TI reábízva, milyen kiválóan teljesíti feladatát, azt nemcsak mi, itt belül az országban állapítjuk meg, hanem a haditudomány legnagyobb mesterei, a németek is csak az elismerés hangján tudnak adózni a magyar katona teljesítményéért. (Ügy van! Úgy van!) T. Képviselőház! Ennél a témánál legyen szabad egy pillanatra megáHanoin azoknak az emlékénél, akik a legtöbbet, mindent, életüket áldozták a haza és a nemzet védelmében. Én akarom hinni, hogy a magyar haza és az európai kultúra védelmében ismét hullatott drága magyar vér nem hullott hiába. Az eredményes honvédelemnek azonban egy mai, modern háborúban van egy másik kelléke is és ez a polgári honvédelem, egy eredményes belső front kiépítése; mert láttuk ennek hiányát az elmúlt világháborúban és láttuk, hogy ennek hiánya milyen következményekkel járt. Palló igen t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá annak szükségességére, hogy a kötelességét oly kiválóan, annyi áldozatkészséggel, lelkiismeretességgel teljesítő katonaságnak, a honvédségnek minden vonalon minden segítséget meg kell adni; de ez áll természetesen a kormányzatra is, hogy itt bent ne hagyja érvényesülni azokat a szándékokat, azokat a cselekményeket, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a nemzet harci készségét növeljék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy ennek a belső frontnak, ennek a polgári honvédelemnek egy igen fontos kelléke a lakosság egészséges, hazafias szelleme és különösen háború idején nagy gond fordítandó arra, hogy ez a szellem milyen irányban és kik által befolyásoltassék. Itt van a propaganda, amely céljaira igénybeveszi a sajtót. Én most nem akarok a legszélső baloldali sajtóval foglalkozni, amely csodálatosképpen, még ma is exisztál, — a Népszava ugyanolyan néven jelenik meg, mint amelyen egy negyedszázaddal azelőtt a kommunizmus hivatalos lapja volt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Lili János: És ugyanazokkal az emberekkel!) •- de igen fejlett sajtótechnikával, már-már nem is a sorok között írva, csak éppen arra vigyázva, hogy a törvény betűivel összeütközésbe ne kerüljön, a honvédelmi szellemre igen káros befolyást gyakorol a magyarul író sajtónak egy igen tekintélyes hányada. Természetesen ezt teszi az a sajtó, amely teljes egészében a zsidóság kezében van, de ezt teszi az is, amely közvetve szálakkal bír és összeköttetésekkel rendelkezik a zsidóság felé. Az 1918-as deistrukciós receptet igen sok vonalon nagy tehetséggel másolják és utánozzák ma is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk ezt a sajtó terén, látjuk ezt társadalmi téren. A társadalomnak minden rétegéből akadnak olyanok, akik akárcsak 1918ban, tüntetnek talán olyan helyeken is, ahol semmiféle politikumnak nincs helye; de mégis jellemző, hogy összeverődnek azok az emberek, akikről mindenki tudja, hogy véleményük, amelynek igen sokszor kifejezést is adnak, nem azonos azzal az irányzattal, azzal a külpolitikával, amelyet a magyar királyi kormány felelőssége tudatában folytat. (Vajna Gábor: Ezek a szellemi szabotálok!) T. Képviselőház! Ismételten rá kell mu-. tatnom arra, hogy az elmúlt világháborúban is az volt a helyzet, hogy a háború végén mind az osztrák-magyar hadsereg, mind a szövetséges hadseregek katonái messze idegen^ országokban győzelmesen bent álltak, de mégis elvesztettük a háborút, mert a belső front, a nemzet lelke megtörött. T. Ház! Ennek a 'propagandának a szolgálataiba állíthatjuk és állítják a filmet is. Azt, hogy milyen építő propagandát lehet ezzel kifejteni éppen a katonai szellem erősítésére, a katonai erények növelésére, a német filmpropaganda talán világosan bizonyítja. (Meskó Zoltán: Úgy van!) Lehetnek valakinek szimpátiái vagy antipátiái Németország iránt, de ezt el kell ismernie. A honvédelmi törvény meszszemenő jogokat biztosít a kormányzatnak, én tehát kérem a miniszter urat, éljenek ezekkel a jogokkal és ha kell, kényszerrel állítsák a honvédelem szolgálatába a propagandának minden eszközét, ne hagyják kivagdosni a német háborús híradók háromnegyeclrészét, hogy azután mindenféle haszontalan amerikai filmet adjanak elő helyette. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még a magyar katona dicsőséges tetteit is csak egészen nevetséges kicsiny mértékben lehet a pesti mozikban meglátni. T. Ház! A modern propagandának, amely a háborúban talán a legnagyobb mértékben kerül kihasználásra a technikai vívmányok mellett, kétségtelenül egyik legjobb, eszköze a rádió. Azt, hogy ebben a tekintetben nálunk mi a helyzet, nem lehet szégyenkezés nélkül elmondani. Ezen a helyen, amely az ország legfőbb közjogi testülete, mégis szóvá kell tennem, hogy amikor háborúban állunk, akkor itt idegen zsoldon dolgozó ügynökök, magyar és nem magyar állampolgárok, rádión keresztül terjesztik azt a propagandát (Rapcsáiiyi László; A Zs-vitamint!), amely a velünk eïîèn