Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

212 Az országgyűlés képviselőházának 218. séges vagy a mi szövetségesünkkel ellenséges viszonyban álló ország rádiói útján röpítenek világgá, azt meghallgatják és terjesztik az úgynevezett »Zs-vitamint«. (Vajna Gábor: Van már E-vitamin is!) T. Képviselőház! Itt is csak azt tudom kérni a honvédelmi miniszter úrtól, hogy ha már a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr nem tudja rászánni magát, hogy az efajta kártékony propagandát minden eszközzel meg­akadályozza, akkor nyúljon megint csak a honvédelmi törvényhez, mert ez lélekmérgezés, amelynek beláthatatlanok a következményei. Az elmúlt háború folyamán is azt hitték, hogy az ilyen propagandának nem lesznek nagyobb következményei és tudjuk, hogy az ország ha romnegyed része mégis elveszett általa. Mél­tóztassék lefoglalni a zsidó tulajdonban lévő rádiókat, az internáló táborokat pedig azok­kal tessék megtölteni, akik ilyen célra veszik igénybe a rádiót. (Ügy van! Ügy) van! a szélső­baloldalon.) T. Képviselőház! Ennek az előbb említett s szerintem a hadsereg eredményes harcait be­lülről is támogatni hívatott belső honvédelem­nek igen lényeges faktora volna a határforga­lom erős megszigorítása. Bizonyára a minisz­ter úrnak is tudomása van arról, hogy az or­szághatár egyes szektoraiban a személyek el­lenőrzése mérhetetlen nehézségekbe ütközik, mert még az sincs keresztülvíve, hogy egy, a személyazonosságot feltüntető igazoló ok­irat^ birtokában lehessen csak közlekedni egyes haíárszektorotoban. Majdnem lehetetlenséggel haiáros a határellenőrző közegek munkája, amikor egy jegyző cédulája, amelyen sem sze­• mély leírás, sem fénykép nincs, személyazonos­sági bizonyítványul szolgál. IA: be- és kiutazási engedélyek tekintetébon szintén kérnem kell a honvédelmi miniszter urat, hogy sokkal nagyobb szigorúsággal jár­jon el s a belügyminisztérium illetékes osztá­lyát bírja rá, hogy a honvédelem érdekében szigorítsák meg, kinek adnak be- és kiutazási engedélyeket. Általában ismételten arra kell kérnem az egész kormányt és a miniszter urat, hogy a honvédelmi törvényben •biztosított sok és széles joggal és eszközzel éljenek, éljenek sokkal nagyobb mértékben, mert akkor nem történhetett volna meg az, hogy két ízben adott a kormányzat kiutazási engedélyt olyan­nak, akit utólag a kormányzat^ volt kénytelen megbélyegezni és állampolgárságától megfosz­tani. Tekintve, hogy ilyenek előfordulhattak, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ennek a belső frontnak kiépítésében a kormányzat nem áll feladata magaslatán, mert tűri és elnézi az 1918-ból ismert lélekmérgezést, nem veszi igénybe azokat a lehetőségeket, amelyeket a törvényhozás biztosított részére. Tessék ezeket munkaszolgálatra vinni ki, de: személyekre való tekintet nélkül, ne csak a grájzleros zsidókat, hanem azokat is, akik kormányfőtanáesosok és a bankokban ülnek. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Rap­csányi László: A nagyzsidókat is! — Mesko Zoltán: Ott azután tanácsot adhatnak egymás­nak!) Egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a mi­niszter úrhoz. Legyen szíves utánanézni, mi le­het annak az oka, — nem is zsidókról van szó — hogy ebben &£ országban — a legcsodálato­sabb módon — lát az ember 40 éves koron aluli, kiváló egészségnek örvendő embereket, akik katonai szolgálatuknak semilyen for­mában nem tettek eleget. Nem hiszem, hogy ez ülése 194-1 november 13-án, csütörtökön. , nagyon jó vért szülhet olyanoknál, akik szegé­nyebb sorsból származtak és azt látják, hogy nekik két esztendőre be kell menniök, amely kötelezettségüknek zúgolódás nélkül eleget is tesznek, viszont vannak náluk mégis jobb szi­tuációiban lévő emberek, akiknek nyilvánvalóan semmi bajuk sincs, és nem teljesítettek ka­tonai szolgálatot. Hogy ez hogyan és mint van, nem tudom, nem az én feladatom kutatni, de neveket tudok a miniszter úrnak mondani, akiket ismerek és akik katonai szolgálatuk­nak semmilyen formában nem tettek eleget. fMeskó Zoltán: A jampec-brigádot fel kell állí­tani!) T. Képviselőház! Nem akarok rá bővebben kitérni, csak igen röviden akarom szóvátenni a hadbavonultak családtagjainak segélyezésit, annyival is inkább, mert a tegnapi nap folya­mán Nagy László képviselőtársam interpellá­ciójában elhangzottakat teljes egészükben ma­gamévá teszem. Amikor egy-két szóval ki­térek erre a témára, egy kérő szót akarok a miniszter úr felé .ümondani, hogy találja meg a módot annak a helyzetnek megváltoztatá­sára, hogy egy bevonult katona felesége Bu da pest en havi 24. vidéki városban 20, falun Jfi pengőt kap, a gyermek után pedig a főváros­ban 16, az ország egyéb részein 12 pengőt. Tel­jesen tudatában vagyok annak, hogy a magyar állam pénzügyi helyzete határok közé korlá­tozza^a segítést. Amikor azonbn a hazáért küzdő magyar katona családjának ellátásáról van szó. akkor ezeket a korlátokat csak^ ke­véssé tudnám akceptálni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Melegen üdvözli mindenki a mi­niszter úrnak azt az elhatározását, amelyet a bizottságban is hallottunk hqgy az egyéni se­ídtséget helyesnek tartja és alkalmazza. Én csak azt kérném a miniszter úrtól, hogy ezt az egyéni segítséget tegye intézményessé. Ezzel a kérdéssel kapcsolatiban én a mag.am rászérői még csak azt szeretném megmondani, hogy mégis kellene magyar viszonylatban valami változtatásra módot találni, olyképpen, hogy a hadiözvegyeknek a jelenlegi havi 10 pengős se­gélyét felemeljék. (Meskó Zoltán: Kevesen van­nak már!) Ha kevesen^ vannak, akkor annál könnyebb ezeket a segélyeket felemelni. Szerintem igenis helyesi az az elv, ahogyan Németországban segélyezik ezeket a családta­gokat. Ott a segélyezés azon az elven alapnl, hogy senki családjának ne származzék abból anyagi hátránya, hogy a esaládtariÖ hadbavo­nult. (Vajna Gábor: Ez helyes! — Zaj a szélső­baloldalon.) Németországban belbizonyították, hogy ennek megoldása nincs kizárva. T. Képviselőház! A tegnapi vita során a belügyminiszter úr — bár talán más értelmezés­sel, niint ahogy a szót mi értelmezzük — egyik válaszában azt a kifejezést használta, hogy ez a rendszer elavult. (Igaz! úgy van! a szélsőbal oldalon.— Ronkay Ferenc: Megmagyarázta! — Rapcsányi László: őszinteségi pillanat!) Ez az egyedüli kérdés, amelyben én a belÜH-yminisz­ter úrral teljes egészében earyetérf-ek. Ejzért nem fogadom el a költsáívetést. (Helyeslés n szélsőbaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik"? Porubszky Géza jegyző: Vitéz Tab y Árpád! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senkisem kí­ván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter urat illeti a szó. Vitéz Bartha Károly honvédelmi minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom