Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

212 Az országgyűlés képviselőházának 218. séges vagy a mi szövetségesünkkel ellenséges viszonyban álló ország rádiói útján röpítenek világgá, azt meghallgatják és terjesztik az úgynevezett »Zs-vitamint«. (Vajna Gábor: Van már E-vitamin is!) T. Képviselőház! Itt is csak azt tudom kérni a honvédelmi miniszter úrtól, hogy ha már a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr nem tudja rászánni magát, hogy az efajta kártékony propagandát minden eszközzel megakadályozza, akkor nyúljon megint csak a honvédelmi törvényhez, mert ez lélekmérgezés, amelynek beláthatatlanok a következményei. Az elmúlt háború folyamán is azt hitték, hogy az ilyen propagandának nem lesznek nagyobb következményei és tudjuk, hogy az ország ha romnegyed része mégis elveszett általa. Méltóztassék lefoglalni a zsidó tulajdonban lévő rádiókat, az internáló táborokat pedig azokkal tessék megtölteni, akik ilyen célra veszik igénybe a rádiót. (Ügy van! Ügy) van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ennek az előbb említett s szerintem a hadsereg eredményes harcait belülről is támogatni hívatott belső honvédelemnek igen lényeges faktora volna a határforgalom erős megszigorítása. Bizonyára a miniszter úrnak is tudomása van arról, hogy az országhatár egyes szektoraiban a személyek ellenőrzése mérhetetlen nehézségekbe ütközik, mert még az sincs keresztülvíve, hogy egy, a személyazonosságot feltüntető igazoló okirat^ birtokában lehessen csak közlekedni egyes haíárszektorotoban. Majdnem lehetetlenséggel haiáros a határellenőrző közegek munkája, amikor egy jegyző cédulája, amelyen sem sze• mély leírás, sem fénykép nincs, személyazonossági bizonyítványul szolgál. IA: be- és kiutazási engedélyek tekintetébon szintén kérnem kell a honvédelmi miniszter urat, hogy sokkal nagyobb szigorúsággal járjon el s a belügyminisztérium illetékes osztályát bírja rá, hogy a honvédelem érdekében szigorítsák meg, kinek adnak be- és kiutazási engedélyeket. Általában ismételten arra kell kérnem az egész kormányt és a miniszter urat, hogy a honvédelmi törvényben •biztosított sok és széles joggal és eszközzel éljenek, éljenek sokkal nagyobb mértékben, mert akkor nem történhetett volna meg az, hogy két ízben adott a kormányzat kiutazási engedélyt olyannak, akit utólag a kormányzat^ volt kénytelen megbélyegezni és állampolgárságától megfosztani. Tekintve, hogy ilyenek előfordulhattak, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ennek a belső frontnak kiépítésében a kormányzat nem áll feladata magaslatán, mert tűri és elnézi az 1918-ból ismert lélekmérgezést, nem veszi igénybe azokat a lehetőségeket, amelyeket a törvényhozás biztosított részére. Tessék ezeket munkaszolgálatra vinni ki, de: személyekre való tekintet nélkül, ne csak a grájzleros zsidókat, hanem azokat is, akik kormányfőtanáesosok és a bankokban ülnek. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: A nagyzsidókat is! — Mesko Zoltán: Ott azután tanácsot adhatnak egymásnak!) Egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a miniszter úrhoz. Legyen szíves utánanézni, mi lehet annak az oka, — nem is zsidókról van szó — hogy ebben &£ országban — a legcsodálatosabb módon — lát az ember 40 éves koron aluli, kiváló egészségnek örvendő embereket, akik katonai szolgálatuknak semilyen formában nem tettek eleget. Nem hiszem, hogy ez ülése 194-1 november 13-án, csütörtökön. , nagyon jó vért szülhet olyanoknál, akik szegényebb sorsból származtak és azt látják, hogy nekik két esztendőre be kell menniök, amely kötelezettségüknek zúgolódás nélkül eleget is tesznek, viszont vannak náluk mégis jobb szituációiban lévő emberek, akiknek nyilvánvalóan semmi bajuk sincs, és nem teljesítettek katonai szolgálatot. Hogy ez hogyan és mint van, nem tudom, nem az én feladatom kutatni, de neveket tudok a miniszter úrnak mondani, akiket ismerek és akik katonai szolgálatuknak semmilyen formában nem tettek eleget. fMeskó Zoltán: A jampec-brigádot fel kell állítani!) T. Képviselőház! Nem akarok rá bővebben kitérni, csak igen röviden akarom szóvátenni a hadbavonultak családtagjainak segélyezésit, annyival is inkább, mert a tegnapi nap folyamán Nagy László képviselőtársam interpellációjában elhangzottakat teljes egészükben magamévá teszem. Amikor egy-két szóval kitérek erre a témára, egy kérő szót akarok a miniszter úr felé .ümondani, hogy találja meg a módot annak a helyzetnek megváltoztatására, hogy egy bevonult katona felesége Bu da pest en havi 24. vidéki városban 20, falun Jfi pengőt kap, a gyermek után pedig a fővárosban 16, az ország egyéb részein 12 pengőt. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a magyar állam pénzügyi helyzete határok közé korlátozza^a segítést. Amikor azonbn a hazáért küzdő magyar katona családjának ellátásáról van szó. akkor ezeket a korlátokat csak^ kevéssé tudnám akceptálni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Melegen üdvözli mindenki a miniszter úrnak azt az elhatározását, amelyet a bizottságban is hallottunk hqgy az egyéni seídtséget helyesnek tartja és alkalmazza. Én csak azt kérném a miniszter úrtól, hogy ezt az egyéni segítséget tegye intézményessé. Ezzel a kérdéssel kapcsolatiban én a mag.am rászérői még csak azt szeretném megmondani, hogy mégis kellene magyar viszonylatban valami változtatásra módot találni, olyképpen, hogy a hadiözvegyeknek a jelenlegi havi 10 pengős segélyét felemeljék. (Meskó Zoltán: Kevesen vannak már!) Ha kevesen^ vannak, akkor annál könnyebb ezeket a segélyeket felemelni. Szerintem igenis helyesi az az elv, ahogyan Németországban segélyezik ezeket a családtagokat. Ott a segélyezés azon az elven alapnl, hogy senki családjának ne származzék abból anyagi hátránya, hogy a esaládtariÖ hadbavonult. (Vajna Gábor: Ez helyes! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Németországban belbizonyították, hogy ennek megoldása nincs kizárva. T. Képviselőház! A tegnapi vita során a belügyminiszter úr — bár talán más értelmezéssel, niint ahogy a szót mi értelmezzük — egyik válaszában azt a kifejezést használta, hogy ez a rendszer elavult. (Igaz! úgy van! a szélsőbal oldalon.— Ronkay Ferenc: Megmagyarázta! — Rapcsányi László: őszinteségi pillanat!) Ez az egyedüli kérdés, amelyben én a belÜH-yminiszter úrral teljes egészében earyetérf-ek. Ejzért nem fogadom el a költsáívetést. (Helyeslés n szélsőbaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik"? Porubszky Géza jegyző: Vitéz Tab y Árpád! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter urat illeti a szó. Vitéz Bartha Károly honvédelmi minisz-