Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19hl november 13-án, csütörtökön. 195 ötömmel köszöntött hadapródiskolák tantervéhez kívánnék néhány szóval hozzászólni és kérni a miniszter urat, méltóztassék ide néhány nevelési természetű tárgyat felvétetni. Nem sokat, mert hiszen ezek a fiatalemberek, hála vezetőinknek, annyi szaktárggyal vannak agyonnyomva, hogy »a fülük sem látszik ki belőle«. Nem is tudom, hogy ilyen fiatalon lehet-e ennyi mindent megtanulni vagy tudni. Ugyanakkor szomorúsággal kell megállapítanom, hogy például a Ludovika Akadémia tantárgyai közül egyszerűen hiányzik a csapatpedagógia, hiányzik a neveléstan, hiányzik az ének és hiányzik az egészségtan. Nem kétséges, hogy most, mikor a hadapródiskolákat felállították, a Ludovika Akadémia feladata a magasabb tisztképzés lesz. Az sem (kétséges, hogy a Ludovika Akadémia a maga előképzett emberanyagának kitűnő szaktudást, legmagasabb képzést ad és ebből a szempontból egészen az elsők között vagyunk. De a katonai szolgálatot mégis csak a csapatnál, az embernél kell kezdeni, az emberhez kell tehát érteni a legjobban. Természetesnek veszik azt általában, hogy a tiszt ért az emberhez. Pedig ez nem is olyan természetes tudás. Van ugyan több tansegédlet, amelyekben az alosztályparancsnokok számára a legénység nevelésének, az egységes közszellem megteremtésének általános irányelvei le vannak fektetve, de ez így nem elégséges. Hivatalos, osztályzott tantárgyként kell az embernevelést felvenni az osztályozott tananyagba. Még az éneket sem kihagyva, (Ügy van! a közepén.) mindezeket szaktárgyakként beállítani, mert ez jelenti azt a legjobb vezetési kapcsolatot, amely a kitűnően előképzett tiszt és a legénység között fennáll. (Ügy van! a középen.) Ha ezt elmulasztjuk, ne várjunk túlságosan sokat e tekintetben, amikor olyan itt a helyzet, hogy a főleg városi életet élő, ottani családok köréből rekrutálódó s a Ludovikáról kikerülő tiszt a csapathoz kerülve, a legénységtől tanulja meg az éneket és nem ő tanítja a legénységet. Pedig az éneknek nemcsak szövege, nemcsak tartalma és nemcsak dallama van, hanem történelme is van. Világnézetnevelő ereje nagy és ezért szükséges az. hogy a Ludovika Akadémián se hagyjuk ki ezt az énektanulást és tanítást a tantervből. Őrömmel kell megállapítanom, hogy a hadapródiskolák tananyaga ebből a szempontból szerencsésebb, mert hiszen ott van csapatpedagógia is; de ének ott sincs. Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ezt pótoltatni, hogy a hadapródiskolákban, ahova a fiúk olyan adottsággal jönnek, hogy szeretnek énekelni, rendszeres, komoly énektanítás és énekvezetés állíttassék be. Ha intézményekről és intezetekről akarok megemlékezni, akkor nagy örömmel és nagyon szívesen emlékezem meg a honved térképészeti intézetről. Örömmel jelentem be a Háznak, — nem rám tartozik, de mint szónok teszem ezt — és teszem le a Ház asztalára az első 1:50.000 arányban készült esapatterkepet Nagyszöllős vidékéről. Ez a katonai terkep

f elgondolásával, felvételi munkájával es kituno kivitelezésével igazán elsőrendű, teljesen magyar. Összes adatai korszerűek. Akinek valaha katonai térkép volt a kezében, — nem tud;ja letenni, — én is úgy jártam vele — mert célszerűségben, jóságban, szépségben — mindez halmozva — ennél szebb vagy Dobb térképet el sem lehet képzelni és felesleges is volna csinálni. Ne felejtsük el, hogy a regi 1:25.000 es az 1-75.000-es térképek öröklöttek voltak es hogy ez az első magyar térkép, amely 1:50.000 aranyban készült. Ezt ünnepélyesen leteszem a Ház ele. Meg kell említenem azt is, hogy amikor hallunk vagy olvasunk itt-ott arról, hogy íme

v az új erdélyi Szászlekence és a Dédai vasútvonal építése milyen pompásan haladt előre, akkor meg kell mondani azt is, hogy miért. Azért haladhatott előre az építés ilyen gyorsan, mert kitűnő honvéd térképészeti intézetünk, a maga szellemi és anyagi felkészültségével, a maga eddigi gondos térképezésével olyan térképvázlatokat adott, amelyeket egyébként még csak most kellett volna az építőknek felvenni. Meg kell végül emlékezni arról,' hogy ez a térképészeti intézet alig egy szervezési észten-' dőn belül — és ez sokaknak lehet mintája és példája — elkészítette a Székelyföldnek^ legújabb adatokkal kiegészített gyönyörű térképét. (Felkiáltások: Nagyszerű térkép!) Áttekinthető, 1:2,000.000 arányú térképet hozott ki, amely nemcsak katonai, hanem polgári vonatkozásban is igen kitűnően használható. Valaki kérdezhetné, hogy miért ez a nagy lelkesedés az intézet iránti T. Ház! Nem lehetünk eléggé lelkesek, áldozatosak és büszkék azokra az intézményekre, amelyeket a magyar géniusz keltett életre és amelyeket kitűnő magyar katonák, kitűnő magyar tisztek és a tisztviselői kar emeltek fel arra a színvonalra, hogy ma nemcsak katonai szakcélokat, hanem honvédnevelési célokat is szolgálnak. Az az érzésem, nem jósolok túlságosan nagy dolgot, ha azt mondom, hogy a jövőben nevelési kiadványainknak jelentékeny részét ezzel az intézettel kell megcsináltatni, mert minden feladatot pompásan old meg. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) . . Itt egy kérésem van az igen t. miniszter úrhoz, — nevezetesen azért, mert hála Istennek, ennek az intézetnek annyi a feladata es munkája, hogy az épülete már szűk és kicsi •— méltóztassék arra gondolni, hogy ha, máskép nem, akkor a beruházási Összeg terhére a térképészeti intézet végre egy neki megfelelő új épülethez jusson. Ne felejtsük el, hogy ez kitűnő befektetés is, hiszen az intézet a maga kiadványaival félig-meddig fenn is tartja magát. Semmi mást nem kell csinálni, mint egy 5 milliós hitelt kell neki nyújtani. Ezt az 5 milliós hitelt azután ő maga 8—10 vagy 12 esztendő alatt pompásan ledolgozza olyan haszonnal, amely mellett mindig minőséget termel és egyidejűleg elvégzi a legszükségesebb közfeladatokat is! T. r Ház! Örömmel kell megemlékeznem hadimúzeumunkról is, mégpedig azért, mert hiszen olyan kincsekkel gazdagodott, amelyek mindnyájunknak büszkeségei: a 48-as honvédzászlókkal és a legutóbbi harcokban zsákmányolt fegyverekkel. (Paczolay György: Nagyobb propagandát a múzeumnak!) Én felkérem a miniszter urat, méltóztassék a Ház tágjait meghívni és bemutatni nekik a múzeumot akkor, amikor abban az első fűtést élvezhetjük. (Derültség.) Annál az egyszerű oknál fogva kérem ezt, mert nem propagáljuk eléggé ezt a múzeumot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem szeretjük eléggé a múzeumot, pedig maga a közönség roppant szereti azt. Az előző esztendőkben egy bizonyos időszakban talán 15.000 volt a látogatók száma. Mikor azután a hadimúzeumot propagáló plakátok megjelentek, 51.000-re nőtt fel ez a szám. Miért? Mert érdemes a múzeumot megnézni! Méltóztassék megnézni, ha a múzeum nem is templom,