Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
196 Az országgyűlés képviselőházának 218. mégis templomi áhítat vesz az emberen erőt, amikor a kitűnően gondozott gyűjteményekből a fokozatos fejlődést látja és a világháborús ezredek hősi emlékei előtt elmenve, eljut akár a szabadságharc zászlaihoz, akár pedig a kiállítás bármely részéhez. Itt is arra kell kérnem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ez a múzeum terjeszkedjék, mert ma az a helyzet, hogy a gyüjtemé uyeik jelentékeny részét ki sem tudták állítani. Ott van mellette a Nádor-laktanya. Arról van szó, hogy e helyett egy korszerű modern laktanyát fognak építeni. Azt kérem tehát, hogy a hadimúzeum melletti laktanyát, — amennyiben felépül ez a másik laktanya, és minél tílő ! ób épüljön fel — kapja meg ,a, hadimúzeum. mert így történelmi nevezetességű épületben kerül elhelyezésre. Azonkívül azt is kérem, hogy méltóztassék szorgalmazni ,a műemlékek védelmiéről szóló új törvény meghozatalát. Ma az a helyzet, hogy csak az 1800 előtti időkből származó kato nai jellegű műemléket védi az eddigi műemlékvédelmi törvény. Az 1800. utáni időből szárm.azó összes katonai jellegű műemlékeket, gyűjteményeket és tárgyakat tulajdonképpen minden további nélkül ki lehet az országból vinni. Elővásárlási jog illeti ugyan meg a hadimúzeumot, de ha nem jelentik be a tárgyakat, akkor azok elsikkadhatnak. Szükség van ennek a törvénynek a felfrissítésére annyival is inkább, mert a hadimúzeumnak meg kell magát sokszoroznia. Méltóztassék arra törekedni, hogy minden hadtest székhelyén létesüljön hadimúzeum. Hála Istennek lesz annyi anyag, hogy lehessen majd odavinni. Minden leventeegyesületnek legyen egy kis múzeumszobája, tehát minden községnek legyen ezáltal hadimúzeuma és minden középiskolának is legyen hadi gyűjteménye. Itt például említem fel ,a,z esztergomi ferenceseket, dicső Kapisztrán Jánosnak utó dait. Az esztergomi ferences gimnázium alagsorában a világháborúból száz és száz tárgyat magában foglaló gyűjtemény van. Ott a gimnáziumhal kerülő fiút úgy nevelik, hogy először leviszik a hadimúzeumba a jó ferences atyák és megmutatják neki ezt a gyűjteményt: »nézd fi ami, ez az 1 az alap, amelyen ez ,a, nemzet megvédhető.« (Helyeslés) Ezt kell csinálni minden , középiskoláiban, természetesen a hadimúzeum igazgatása, illetőleg ellenőrzése alatt Ez fogja elmélyíteni azt, amit korszerő honvéd- és katonai szellemnek nevezünk. T. Ház! Meg kell emlékeznem végül a Katona Újságról és a Zrínyi irodalmi csoport működéséről is. Nem tudom, önök hogyan ismerik ezt a csendes munkát, amelyet a le^kietlenebb időkben végzett például a Zrinyiosoport, akkor, amikor magyarságunkkal és honvédszellemünkkel valósággal be kellett burkolóznunk, mert hiszen az egész világ közfelfogása, főleg pedig budapesti szellem más volt. Ez a csoport ma hála Istennek erős. Ez a csoport lendületes munkát végez, de szegény. Nein tudom, használok-e vele az ügynek, — nem is szoktam megkérdezni azokat, akiknek az ügyével foglalkozom — de ez ,a, csoport például az »erdélyi könyv« kiadásából, amiből a kiadóvállalatnak százezres haszna volt, csak 400 pengő jutott! Kérem a Zrinyi-csoport hathatós támogatását. Mélyen t. Ház! Abból az okból, hogy a leventeintézmény 20 esztendős évforduló évében elsőízben adták ki a »Szebb jövőt« újságot és azért, hogy ne csak nehéz és egyéb bizonyítékok, hanem dicsőséges és szép emlékek is keülése 1941 november 13-án t csütörtökön. rüljenek elénk, az eddig megjelent leventeujságokat leteszem ,a Ház asztalára. Egyébként Örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Szabó Gyula igen t. képviselőtársam felszólalása^ nagy élvezetlel hallgattam végig. Álláspontját minden tekintetben osztom és ez nagyon megkönnyíti helyze temet. A jelenleg folyó harcok, amelyeket hős katonáink folytat.nak közös ellenségünk, a vörös bolsevisták ellen, kötelességeimmé teszik, hogy az elismerés szavaival illessem azokat a hős magyar testvéreinket, akik életüket áldozzák azért, hogy mi itt a hazában munkánkat nyugodtan elvégezhessük. {Ügy van! Ügy van!) Nem találok szavakat és nincsenek is szavak, amelyekkel hős harcaikat és emberfeletti teljesítményeiket méltatni tudnám. Itt belekapcsolódom Csicsery-Rónay igen t. képviselőtársamnak értékes felszólalásába, amelyből összefoglalóan megtudtuk azoknak a harcoknak a részleteit is, amelyeket a fronton küzdő csapataink végigküzdöttek. Amikor ilyen nagyszerű egyéni és csapatteljesítmények vannak, akkor a propagandánk teljesen hiányos. Ezt a kérdést már a bizottsági tárgyaláson is felvetettem és a miniszter lír ígéretet tett arra, hogy színesebbé, alaposabbá, mélyebbé és magasabb színvonalúvá fogja tenni a propagandát. (Helyeslés.) Erre a mai Magyarságban megint megjelenik a haditudósító ^ századnak egy propagandacikke, amely légvédelmi tüzérekről szól és ismét nem írják ki hős katonáinknak a nevét, hanem csak a monogrammjukat jegyzik meg: Sz. Sz. honvéd, Z. Ö. őrnagy stb. Nem tudom megérteni, miiért fáj a propagandaszázadnak az, ha megismerjük névszerint is azokat a hős testvéreinket, akik ott kinn mi értünk és hazánkért küzdenek. Ez a legkevesebb elismerés, amelyet - nekik megadhatunk, hogy a nevüket megírjuk, hogy igenis, mindenki tudja, kik azok, akik személyes bátorságukkal az átlagon felül kitűnnek. (Helyeslés a szélsőbbaloldalonj Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezirányban intézkedni. Mi is meg vagyunk róla győződve, minden jobboldali lap a legnagyobb készséggel ajánljuk fel hasábjainkat, hogy a honvédségnek és a jelenleg folyó harcoknak a legmesszebbmenő propagandáját tudjuk belevinni a társadalomba. Mert jogos a harctérről hazatért hőseinknek az a szemrehányása, hogy az itthoni társadalom nem kísérte az ő küzdelmüket olyan figyelemmel és odaadással, mint ahogy megérdemelték volna. Tényleg megtörtént, hogy léha, felületes megjegyzéseket kaptak: no, hogy nyaraltál odakinn, jól érezted magadat! (Horváth Géza: Igen, úgy van!) Az ember elveszti a nyugalmát és felháborodik, ha látja," hogy amikor hovédségünk ilyen súlyos harcokban vesz részt, megtörténhetik, hogy az itthoni társadalom a legteljesebb közönnyel szemléli ezt a nehéz harcot. (Úgy van!) Elsősorban természetesen a propagandaszázadnak volna r kötelessége ezt az egész társadalom felrázását célzó felvilágosító, munkát irányítani. Nem tudom, mi az oka ann-zik, hogy amikor egyes lapok öntevékenyen segíteni akarnak ezen a téren és harctérről hazatért tisztektől
