Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19hl november 13-án, csütörtökön. 185 delkezésót a Darányi-kormány alatt, 1937-ben szerezte vissza és ezzel az általános védőkötelezettség alapján való hadseregszervezés jogát és nemzeti kötelezettségét is. Természetesen a honvédelmi kormányzatra rászakadt a roppant feladat: pótolni, lehetőleg gyorsan és tökéletesen egész sor, a maga idejében be nem hívott, az akkori időben behívhatatlan, elmaradt évfolyam kiképzését. Elismerem, hogy ezt a roppant hiányt egy-két év alatt nem lehetett teljesen pótolni, de nem veheti rossznéven az igen t. miniszter úr, ha erről a katonabarát ellenzéki helyről érdeklődünk, megtörtént-e 1937 óta teljesen ennek a hiánynak a pótlása, a kiképzetlen évfolyamok behívása és kiképzése, milyen arányban történt meg ez a pótlás és hogyan kívánja az igen t. miniszter úr az esetleg még meglevő hiányokat pótolni. Bizonyos személyi értesüléseim vannak arról, hogy még mindig vannak egész korosztályok, amelyek részben, vagy egészben kimaradtak a katonai kiképzés alól. Azt hiszem, bogy ezt a luxust a magyar nemzet nem engedheti meg magának. A mai szorongatott helyzetben csak állig felfegyverkezve várhatjuk az eseményeket, bárhonnan jönnek és bármilyenek lesznek. De az állig való felfegyverkezésről addig nem lehet szó, amíg vannak korosztályok, amelyek nem kapták meg a megfelelő^ katonai kikéx> zést. Nemcsak a dicsőséges finn nemzet de a nála és nálunk sokkal hatalmasabb nemzetek ínég a nőket is bevonják egyre rendszeresebben a 'honvédelem közvetlen szolgálatába. Nem természetellenes egy kissé, ihogy ha most, ezekben a nehéz időkben még mindig őtt tartunk, hogy nem képeztük ki valamennyi fegyverfogható fiát ennek az országnak? Kérdezem továbbá, hogyan folynak ma a behívások, mert hiszen szerintem addig a világháborúban résztvett idősebb katonákat nem kellene behívni, amíg van fiatalság, amelynek kiképzése elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljes katonai erejében bontakozhassak ki a magyar állam. Tizenegymilliós magyarság és 11*5 milliós politikai nemzet — ezt a régi magyar közjogi fogalmat és terminológiát használom — él ebben az országban. Ez szerényen számítva, másfélmilliós hadsereget jelenít. Kérdem, ki van-e képezve teljesen és ha nines, mikor lesz teljesen készen a haza védelmére? A hazán az integrális Magyarországot értem. (Ügy van!) A hadsereg azonban nemcsak ember, hanem fegyverzet is. Nem elég minden fegyverfogható embert kiképezni, fel is kell fegyverezni ma elsősorban repülőgéppel és harcikocsival. Egy másik kérdésem: biztosítva van-e mai maximális hadserogünk teljes felfegyverzése? Ezt a fegyverzetet kaphatjuk készen idegenből és termelhetjük magunk. Elvben természetesebb és helyesebb, ha magunk termeljük. Kérdem, minden magyar üzem csak a magyar ihiorarvédség számára dolgozik? A legtermészetesebb és legszerencsésebb megoldás ugyanis az volna, ha mi értékes és pótolhatatlan mezőgazdasági nyersanyagunk fejében ipari nyersanyagot kapnánk és kész áruban csak olyan fegyvereket vennénk át nagy barátainktól, amilyeneket magunk nem gyártunk. De szerencsétlen és végzetes dolognak tartaniám, ha a felfegyverzés ügyében rendszerré tennénk a kész felszerelési anyag átvételét nyersanyagaink fejében < s ugyanakkor a fejlődésképes magyar ipar tekintélyes részében idegen — bármennyire is baráti — felfegyverzés szolgálatába állana. A magyar ipar nem akkora, hogy idegen országnak, akár barátinak is, felfegyverzésére dolgozhatnék. A magyar ipart teljesen és maradéktalanul a magyar fegyverkezés szolgálatába kell állítani. Volt idő, amikor én a fényes offenzív magyar katonai szellemmel szemben valami defenzívát éreztem ki abból, hogy ja., magyar hadsereget a honvédség különben dicsőséges nevével jelöljük. Ma azonban azt mondom, hogy szerencsés dolog volt ez az elnevezés. Ez az elnevezés kell, hogy szimbolizálja a magyar katonai és politikai gondolkodást, azt, amit tulajdonképpen Szent István alapozott még, aki megszüntette Magyarország támadó magatartását idegen- országokkal szemben. Igenis a magyar magatartás Szent István óta csak az önvédelem, tehát a honvédelem. Ennek a honvédelemnek a szemszögéből kell, szerintem, megítélnünk a mi Szovjetoroszország ellen való háborúnkat is. Èz a iháború csak ebből az önvédelmi szempontból, a bolsevizmus ellen való önvédelem szempontjából érthető meg és így kell magyarázni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Semmi esetre sem szabad megengedni, hogy a mi háborúnkat másnak minősítsék, mint szimbolikus háborúnak és agressziónak minősítse bárki is magával Oroszországgal szemban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyan érti eztf!— vitéz Lipcsey Márton: Egyáltalában nem lehet érteni!) Ügy értem, hogy a magyar történelmi magatartás ezer esztendő óta csupán önvédelem, mi sem keletre, sem nyugatra semmi irányban agresszívok nem lehetünk. És ezt a magyar magatartást igenis fenn kell tartanunk minden irányban, nemcsak nyugati, hanem keleti irányban is. Azok, akik a magyar történelmi hivatást úgy magyarázzák, (vitéz Lipcsey Márton: Nem időszerű! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) hogy az egy nyugati irányban való szolgálattétel és nem önvédelem... (Nagy zaj. — Baky László: Ilyet nem lehet mondani!. Vegye figyelembe, ihogy harcolnak a magyar honvédek! Ezt önnek, mint tisztnek is tudnia kell! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem képviselő úr, ne méltóztassék eltérni a költségvetéstől. (Palló Imre: Üljön le, kérem! — Baky László: Odakint harcolnak a magyar honvédek és ilyeneket beszél! — Zaj.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezt én is elisme rem. (Baky László: Akkor ne fejtegesse!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjek a tárgyra áttérni. Most a honvédelmi tárca van tárgyalás alatt. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Amit mondtam, azért helytállók ma is és a jövőben is. (Palló Imre: Nem lehet ilyeneket mondani! — Pándi Antal: Szegyei je magát! — vitéz Lipcsey Márton: Elég szégyen, hogy így beszél! — Nagy zaj.) Igenis, ismétlem: ez a magyar történelmi magatartás... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a költségvetés tárgyalására áttérni é& nem történelmi előadást tartani. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Összefüggésben van a költségvetéssel. Szerintem ez a magyar történelmi magatartás életre-halálra való önvédelem, minden erő latbavetésével, de egy lépéssel sem több az önvédelemnél. Az én megítélésem szerint a magyar honvédelem egyre inkább a magyar külpolitika legfőbb céljává és tartalmává válik. (Rapcsányi László: A nemzet érdekeinek szolgálójává válik! — Felkiáltások a balközépen: A {magyarság érdekeinek szolgálójává válik! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne magyarázzon a képviselő úr. amit én itt mondtam, azt egész bátran elmondhatom, hogy a hon vedel eon a magyar külpolitikának a legfőbb tartalma. Ki az, aki ebben kételke-