Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

186 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülésé 19Uí november 13-ári, csütörtökön. dik. hogy ezt kifogásolhatja? (Horráth Zoltán: Aki nem érti!) Ügy van, csak az. aki nem érti. (Rapcsányi László: Tudunk a sorok között is olvasni! — Zaj.) Igenis, arra kell törekednünk, hogy ez a hadsereg minél erőteljesei* legyen, minél teljesebb legyen, minél tökéletesebben legyen kiképezve,, minél jobban legyen felfegyverezve és minél épebben megmaradjon azokra a történelmi feladatokra, amelyek még előttünk állanak. Ez a lényege a dolognak. (Rapcsányi László: De ez más bevezetést kívánt volna, nem olyant!) Ez a mi legfőbb feladatunk, ez a mi legfőbb külpolitikánk ebben a pillanatban. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon Eckhardtra vall! — Zaj.) Nem tehetjük ki az országot annak, hogyha egyszer megint valami fordulat áll he Európában vagy valami anarchia keletkeznék, úgy álljunk itt, mint állottunk 1918-ban. (Rapcsányi László: Erről ma nem lehet beszélni! — Zaj.) Minél jobban megvan az anarchia lehetősége másutt, annál jobban kell a magyar hadierőnek kibontakoznia és annál jobban kell kifejlődnie. Ki az, aki ezt a tételt megi merné támadni arról az oldalról? (Palló Imre: A zsidók nem fognak mégegyszer anarchiát csinálni!) Neim a magunk anarchiájáról beszélek, hanem más államok anarchiájáról. Tessék körülnézni hatávaankon túl: ki raieri mondani, hogy nincs anarchia más országokban'? (Rapcsányi Lásaló; Hol? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van anarchia? — Tildy Zoltán: Nagyon hamar jönni fog! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol fog jönnif — Tildy Zoltán: A román anarchia! — Rapcsányi László: Ott leszünk a határon! — Tildy Zoltán: Erről beszél! — Zaj. - Elnök csenget) Az én tudomásom szerint Apponyi Albertnek a béketárgyalások alkalmával nyugati oldalról valaki ezt mondotta: »önöknek igazuk van, de miért engedték ímeg, hogy fait accompli t-k, kész helyzetek - tereimtőd jenek önök eilen? Nem várhatják tőlünk, hogy mi az önök kedvéért, akik szemhenállottak velünk a világháborúban, még ha igazuk van is, másokkal háborút viseljünk!« Hát ezekre a fait accomplit-kra, ezeknek lehetőségeire, ezeknek veszedelmeire kell nekünk felkészülnünk és a magyar honvédelemnek ez az első és mindenekfeletti célja. (Pándi Antal: A destruáló szellemet ki kell irtani! — Horváth Zoltán: NagyMagyarországot akarja! — Palló Imre: Én kinn harcoltam a magyar öncélúságért! — Gr. Apponyi György: Más is teljesítette kötelességét a világháborúban! — Szeder Ferenc: Sohasem dicsekszem vele, de én is rokkant let terni a háborúban! — Nagy zaj.) Elnök: Szeder képviselő urat kérem . „ „ (Szeder Ferenc: Én is . . .) Szeder Ferepsc képviselő urat rendreutasítom. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Szeretném még megemlíteni azt, amit már a múlt költségvetési tárgyalás alkalmával a honvédelmi tárca vitájában felhoztam és ez a magyar fajnak érvényesítése a magyar tisztikarban. A világon a legtermészetesebb dolog lett volna, ha a trianoni Magyarországon, ahol nem volt nemzetiségünk, legalább 80%-ban a magyar fajtiából vettük volna a tisztianyagot. Senki eb ben kivetnivalót nem találhatott volna, hanem igenis,. ez lett volna a legtermészetesebb dolog azért, mert a magyar fajnak vannak ezek a régi, ősi, letagadhatatlan és az ellenség által is elismert kiváló katonai kvalitásai. Nem tartom tehát természetes fejlődésnek azt, hogv nem így, hanem ellenkezőleg történt. (Paczolay György: Igaza van!) A helyzet az, hogy a magyar fajta a tisztikarban kisebb anámybaú van képviselve, mint ahogyan az természetes volna. (Ronkay Ferenc: Ugyan kérem! Ezt nem lehet mondani! — Nagy z\aj.) Nem beszélek kizárólagosságról. (Nagy Ferenc: Hány parasztból lett tiszt van?) Minél inkább gyarapodik az orsziág, minél több nemzetiséget kapunk a gyarapodó országgal, annál inkább kell a nemzetiségeknek is részt adnunk a tisztikarban is. Ez azonban nem jelentheti azt, bogy éppen a magyar fajta legyen kisebb számmal képviselve a tisztikarban, mint az asszimilánsok. Elismerjük minden asszirniláns becsületes magyarságát, senki sem kívánja ezt kétségbevonni, de bocsánatot kérek, ismétlem, a katonai kvalitások, az igazi nagy katonai kvalitások, az európai méretű katonai kvalitásOik a magyar fajtában vannak meg. Az általam előbb említett, nem valami rosszindulatból támadt fejlődésnek oka egy helytelen törvényes rendelkezés, az a szerencsétlen törvényes rendelkezés, amely előírja, hogy elsősorban a volt osztrák-magyar tisztikar gyermekeiből és másodsorban a tisztviselők gyermekeiből kell a tisztianyagot kiválasztani. (Baky László: Ez nem igaz! Ilyen nincs! — vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Bocsánatot kérek, ne tessék ilyet mondani, mert ilyen nincs!) Lehet, hogy nem írják elő (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nem bizony! Nem szabad ilyet mondani!) de meg kell mondanom, miért mondottam ezt. Nekem Gömbös Gyula annakidején, amikor ezt szóvátettem előtte, azt mondotta: nem lehet ezt olyan könnyen végrehajtani, mert van egy ilyen törvényes rendelkezés, (vitéz Bartha Károly hoiî védelmi miniszter: Nincs!) Akkor van egy belső rendelkezés, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nem! Ilyen sincs! — Zaj.) Elismerem, hogy a tisztek gyermekei sok mesterségbeli készséget hoznak magukkal, de a katonai pálya művészi pálya és a katonaművészi készségek ebben ,az országban elsősorban a magyar fajban vannak meg. Egészen őszintén megmondom, a legtermészetesebb dolog az volna, ha a tisztikar túlnyomórészben az ősi magyar nemességből és a magyar parasztságból adódnék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pándi Antal: A paraszt nagyobb nemes, mint akárki! — Gr. Apponyi György: A nemes ember is jó magyar! Nem igaz? — Meskó Zoltán: Vagyunk itt jó magyarok sokan, hála Istennek! —Folytonos zaj.) Elnök: Tessék folytatni, képviselő ur. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Még egy témát szeretnék szóvátenni és ez a küzdelem minden kisebb értéküségi trud,a,t ellen. Mi kato

: nailag sem vagyunk másoló nemzet, semmi más nemzetnek másolói nem lehetünk. Mi katonai téren is alkotó nemzet vagyunk. (Budin; szky László: Ki beszél másolásról? — Pándi Antal: A magyar vitézséget másolják! — Zaj a szélsőbalon. — Meskó Zoltán: Azt sem engedik meg, hogy dicsérje a magyart? örüljünk iTipki! — Pándi Antal: Azt mondom, hogy a magyar vitézséget másolják. — Meskó Zoltán: Akkor miért támadják. — Folytonos zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Van egy bizonyos tendencia vagy készség a kisebbértékűsegi tudat hirdetésére. Erre egy nagyon, pregnáns példát fogok felolvasni. A Magyar Szemle októberi számában Szekfű Gyula »Népek egymás közt a középkorham« című, különben nagy értékű tanulmányában a többi közt ezt írja (olvassa): »Szent István király nem hiába nyitotta meg a kapukat az idegen lovagok és mesteremiberek előtt, miként ennek hasznát az