Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19 Ul november lS-án } csütörtökön. 181 víz ivásának lehetősége, kevés alvási lehetőtség, az otthontól való ezer és sokszáz kilométeres távolság sokszor a véráldozatnál is nagyobb szenvedést• okoz. Az állandó harc, az erősütemű előnyomulás nemcsak az embert és az állatot, hanem az anyagot is maximális mértékben vette igénybe. A töretlen hairci szellem megtartása ilyen viszonyok között csakis az egyén és az összesség minden elismerést megérdemlő önfegyelme mellett lehetséges és büszkén mondhatjuk, hogy honvédségünk mind egyéneiben, mind pedig összességében derekasan megállta helyét, . ! j Ezeket a tényeket azért kell elmondanom és hangsúlyoznom, mert társadalmunk egy része, nem tudni, milyen oknál fogva, nem mindig érzi át teljes mértékben ennek a borzalmas háborúnak jelentőségét, nem mindig méltányolja kellő miértekben hős fiaink nagyszerű katonai erényeit és nem igyekszik kellő mértékben megteremteni azt az összefüggő fizikai és lelki hátteret, amely erkölcsileg és gyakorlatilag legjobban biztosítja a kintlévők lelkületének erősségét.. Tudja meg mindenki, hogy igenis, ez a magyarság élet-halálharca. T. Ház! Néhány szót szeretnék a kiképzésről szólni. Honvédségünk további kiképzésénél fel kell használni az eddigi harcok tapasztalatait. A korszerű fegyverek használataiban való alapos kiképzés nagy feladat elé állítja a hadvezetőséget. Ezeknek a modern fegyvereknek kezelése fokozott figyelmet és hozzáértést igényel. A fokozott szakképzés mellett szükségessé válik az egyes honvéd erkölcsi értelemben vett nevelése is, mert a nagyértékű fegyverek, a repülőgépek, a hareikocsik, a rádiók, az irányzókészülékek stb, felhasználásánál minden egyes embernek fokozottabb felelősséggel kell rendelkeznie, mint eddig. A korszerű fegyverek hatása akkor tökéletes, ha azokat tökéletes összeműködésben alkalmazzuk. Csak akkor, ha ez az összeműködés megvan tudunk elérni olyan tűzsűrűséget, vagyis lövedékbecsapódási sűrűséget, amely az ellenség ellenállását megbénítja és leküzdi. A különböző fegyvernemek tökéletes összhangjától függ a győzelem. Az összeműködést irányító és végrehajtó parancsnokok: a raj-, a szakasz- és századparanesnokok jelentősége sokkal nagyobb a mostani háborúban, mint volt a régi időkben. Valamikor a döntést a dandár, az ezred, a zászlóaljtömegek lökőereje hozta meg, ma ez eltolódott lefelé a kis parancsnokok vállaira és ina ezeknek az összeműködésén alapszik a döntés. Ezért kell minden egyes embert és főleg az alsóbb tiszteseket alaposan kiképezni. A szakszerűség, a sulykolás és a begyakorlottság mellett döntő tényező az erkölcsi erő, annak tudata, hogy az egyszerű honvéd is nagy szerepet játszik és döntő hatással bír a végső győzelem kivívásánál. Mindenkinek éreznie kell, hogy ma az egyes honvéd és a kis egységek példás összeműködéséből születik meg a modern haderő félelmetes ereje. Válságos pillanatokban ennek a tudatnak kel] cselekedetre bírni minden egyes honvédet, még hozzá önálló cselekedetre, mert a parancs bevárására a mai villámháborúban nincs idő. Ehhez kell, hogy a honvédséget lendületes harci szellem hassa át. Nem elég a rideg, léleknélküli szakszerű kiképzés, hanem nevelni kell a honvédséget a népi közösség szellemében, hogy minden egyes honvéd öntudatos, . lelkes harcos legyen. Ma minden egyes honvédet rohajnhareossá kell kiképezni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. A gyakorlati kiképzés és a különböző 1 fegyvernemek összevont együttműködése csak úgy vihető keresztül, ha megfelelő gyakorlóterek állnak rendelkezésre. A gyakorlóterek megszerzése rendkívüli kiadásokkal jár. de nélkülük ma már elképzelhetetlen a komoly kiképzés. A tömegiharcászat idejében elegendő volt párszáz négyzetméternyi terület a katona hadrafoghatóvá tételére Ma a harcászat szélességben széthúzódott és mélyen tagozott formákat igényel. Ezek a formák a honvéd egyéniségét juttatják kizárólagos erővel érvényre. Éppen ezért a kiképzésnek sokkal alaposabbnak kell lennie. A nemzet, amely eddig dicséretre méltó áldozatkészséggel vállalta a honvédség fejlesztésének mind anyagi, mind szolgálati áldozatát, vállalni fogja azokat az áldozatokat is, amelyek szükségesek a fokozott kiképzés röviden vázolt megvalósításához. A rohamharcosokból álló hadsereg vérveszteségei összehasonlíthatatlanul kevesebbek, mint a tömegben kiképzett és egyéni kiképzésben nem részesült hadseregeké. Ez legjobban beigazolódott most a szovjétorosz háborúban, ahol a vörösök sokmilliós vérveszteségével szemben a német és a mi veszteségeink csak ezrelékeket mutatnak fel. Kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy a modern kiképzés keresztülvitelére szükséges gyakorlóterek létesítésére módot adni szíveskedjék. A német hadsereg nagyszerű sikereinek okát abban a tényben kereshetjük, hogy a Führer a legkiválóbb korszerű fegyverekkel ellátott és nagyszerű katonai nevelésben és kiképzésiben részesült, tökéletesen összeműködő hadsereget állított nagy politikai elgondolásainak, a német nép jövőjének a szolgálatába. De ugyanezt tapasztalhatjuk kitűnő honvédségünknél is, amely a német hadvezetőség megállapítása szerint egyedül egyenértékű a német hadsereggel. (Taps.) Mégis szükséges minden erőnkkel arra törekednünk, hogy kiképzésünket átállítsuk a jövőben a háborúban szerzett tapasztalatok vonalára és mindent megadjunk a hadvezetőségnek az eredményes nevelés és korszerű kiképzés keresztülvitelére. T. Ház! A munkát folytatnunk kell. A most folyó háború befejezésével ugyanis honvédségünk nagyraépitésének feladata nemi fejeződött be. A honvédség nemcsak háborúban felhasználandó kardja a nemzetnek, amit békében nyugodtan hüvelyébe rejthet, — mint ahoay a liberalizmus henye és: kényelmes polgárai gondolták — hanem a nemzet férfierényeinek hatalmas nevelőiskolája. amely nélkül a nép csonka és torz, (Úgy van! Ügy van! íobbfelől.) Tudjuk, van egy fajta és van esv embertípus, amely saját puhánysó'gából kovácsol érveket a nemzet katonás nevelése ellen. (Vajna Gábor: Mondjuk meg, hogy a zsidók!) De mi emlékezünk, visszaemlékezünk 1918-ra és ezek az érviek megsemmisülnek előttünk. Biztosítjuk őket, mert tudjuk, hoey a imiagyar társadalom és magyar hadsereg között ellentétet többé nem szíthatnak. Mert ez a mai honvédség mindnyájunké: az intelligenciáé, a munkásságé, a parasztságé. A magyar faj és a imiagyar közösségi gondolat leigcsodálatosabh inkarnációja. Áldozatra és önfegyelemre nevelő közösség ez, amelynek életelveit végre át kell ültetni a magyar élet minden területére. Sokat emlegetjük a különböző hivatások katonáit, meg azt, hogy katonanemzet vagyunk. De végre ebből a hivalkodásból az élet minden területére kiható valóságnak kell lenni. Le27