Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

182 Az országgyűlés képviselőházának 218 gyünk katonanemzet békében is. Valósítsuk meg a honvédség mindenekfölé emelését a hi­vatalok minden vonalán, valósítsuk meg a köz­élet terén. Legyen újra életideálunk a hős, a katona. De jelenti ez a katonai elv azt is. hogy minden egyes ember értékét kizárólag a közös célért hozott áldozat nagysága határozza meg. (Ügy van! Ügy van! jőbbfelől és a szélsőbal­oldalon ) Ezért a legnagyszerűbb szer vezet a hon­védség arra, hogy fajtánk összes erényeit a legtökéletesebben kicsiszolja. És ez a magya­rázata annak, hogy míg ^az élet más terein ez a nép nem mindig érvényesült tehetségéhez méltó mértékben, addigi katonai erényei világ­viszonylatiban is legelsők és legkimagaslóbbak. (Ügy van! Ügy van!) Tegyük ezt a katonai életelvet minden vonalon a magyarság élet­elvévé és a legnagyobb jövő vár erre a nem­zetre. Legnagyobb bizalommal a honvédelmi mi­niszter úr és hadvezetőségünk iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Porubszky Géza jegyző: Mokcsay Dezső. Elnök: Mokcsay Dezső képviselő urat illeti a szó. Mokcsay Dezső: T. Ház! Nemzetünk köz­kincsének, a honvédségnek hazánk déli részed felszabadításánál, majd a szovjet elleni keresz­teshadjárat során tanúsított kiváló magatar­tása, hősies önfeláldozással és vitézséggel ki­vívott győzelmei bennünket is őszinte öröm­mel, csodálattal és büszkeséggel töltenek el. Örömmel, csodíálattal és büszkeséggel töltenek el azért, mert fiaink újból tanúságot tettek arról, hogy a magyar neimzeitben a hősi kato­nai erények ma is élnek. Ez biztató tudat és megnyugvás jövőnket illetőleg. Egyszersmind tanúság arról is, hogy a magyar mint barát, mint szövetséges ma is értékes és imint ellen­ség félelmetes. Hála és elismerés illeti mindazokat, akik honvédségünket ezekre a teljesítményekre szel­lemileg és erkölcsileg előkészítették, felszerel­ték, kiképezték, de különös hála és elismerés illeti azokat, akik a dicső tetteket a harc me­zején végrehajtották. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hálánk azonban kötelezettségeket is ró reánk. Kötelezettségünk áll fenn elsősorban a hadbavonultakkal, azok családtagjaival, a harctéren megsebesült, rokkanttá vált fiaink­kal, hősi halottaink özvegyeivel és árváival, a harctérről visszatérőkkel szemben. A tárca bizottsági tárgyalásánál örömmel hallottuk, hogy a honvédelmi miniszter úr a kérdések súlyának tudatában van, hogy máris intézke­dett a hadavonultak és azok családtagjai ellá­tásának javítása tekintetében (Éljenzés jobb­felől.) és hogy tervezi és a közeljövőben meg kívánja valósítani a rokkantak és özvegyek el­látási ügyének rendezését is. A magunk részé­ről kívánatosnak és szükségesnek tartjuk, hogy (ÍÍ; a kérdés intézményesen, ellátási törvényünk korszerű módosításával oldassék meg és ennek hatálya az 1914—18. évi világháború rokkant­jaira és hadiözvegyeire is kiterjesztessék. E téren a múltban bennünket igen sok mulasztás terhelt. A jövő útján egyengetjük, annak útját szolgáljuk, ha a régi sérelmeket legalább utólag részben orvosoljuk. A tengelyhatalmak világraszóló győzelmei­nek titka elsősorban tökéletes felszerelésükben. ülése 19%1 november 13-án f csütörtökönt. hadigépezetükben rejlik. Ennek félisimerése arra kell hogy ösztönözzön bennünket, hogy honvédségeink további fejlesztésénél, kiépítésé­nél necsak a most nyilvánvalóvá vált szerve­zési hiányosságokat küszöböljük ki, hanem honvédelmünket mielőbb teljesen kiépítve meg­közelítsük a fegyveres nemzet fogalmát. A honvédelemnek erre a magaslatára a nemzetnevelés és a nemzetvédelem teljes kiépí­tése után juthatunk el. A nemzetnevelésnek —' mint ezt már multévi felszólalásomban is em­lítettem — ki kell terjeszkednie egyaránt mind az ifjúságra, mind a felnőttekre és pedig nemre való tekintet nélkül. Örömmel állapítom meg, hogy e téren haladás észlelhető nálunk. Az egyik haladást aibtoan látom, hogy az iskolán belüli nevelésnél egyre általánosabbá vált az a tudat, hogy az iskolának nemcsák tanítania, üanem talán még inkább nevelnie kell. (Ügy van! Ügy van!) A másik haladást abban látom, hogy mind az iskolán belüli, mind az iskolán kívüli testnevelés és az ezzel kapcsolatos nem­zetnevelés egy kézben összpontosíttatott. Ne­kem három éven át szerencsém volt a test­nevelés keretében szolgálni és külön nagyra tudom értékelni vezetésünknek ezt az elhatá­rozását és ezt a tettet. Az iskolán belüli test­edzést, mondhatnám honvédelmi előképzést hi­vatásos testnevelői kar végzi; kívánatos, hogy az ifjúság iskolán kívüli testnevelésére is hiva­tásos testnevelői kar szerveztessék. (Helyes­lés.) Erre elsősorban tekintetbe jöhetnek ön­ként jelentkező tartalékos tisztjeink, továbbá a testnevelési főiskolának megfelelő előképzett­ségű hallgatói. Az eredmény mielőbbi biztosí­tása érdekében megfontolandó volna még az is, vájjon a testnevelési főiskolán a kiképzési időt átmenetileg ne rövidífcsük-e meg, mint ezt & f Ludovikán is láttuk a hadbavonultak pót­lására az időelőtti felavatásnál. Nemzetnevelésünk, testnevelésünk egyik hibája volt a múltban az is, hogy nem terjedt ki a leányokra, holott köztudomású, hogy a gyermekek nevelése elsősorban az anyákra hárul. Örömmel olvastam és hallottam, hogy a honvédelmi miniszter úr már ebben a tekintet­ben is intézkedett, amennyiben az önként je­lentkező leányokra kiterjesztette a leventeszerű előképzést. A magunk részéről kívánatosnak tartjuk, hogy ez a kérdés az összes leányokra kötelező hatállyal törvényhozási úton mielőbb rend eltess ék. Köztudomású, hogy a sajtó, színház, mozi, irodalom, stb. milyen nagy hatással van ifjú­ságunkra és a felnőttekre. A tárgyilagos szem­lélő megállapíthatja, hogy ezen a téren nálunk már komoly kísérletek vannak a tekintetben, hogy mindezekről a helyekről kiküszöböltessék a romboló, szenzációt hajhászó zsidó szellem. E téren azonban még igen sok a tennivaló. Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, érvényesítse befolyását ennek teljes kikü­szöbölése, a hazafias hősi erények dicsőítése, honvédségünk népszerűsítése érdekében. A nemzetvédelem taglalásánál nem téveszthet­jük szem elől, hogy a mai kor háborúi nem csu­pán a fegyveres erők mérkőzései, hanem népek és nemzetek élet-halálharcai. Ez a felismerés arra kell indítson bennünket, hogy amikor hon­védelemről beszélünk, necsak a fegyveres erőt értsük, hanem az egész nemzet erkölcsi, szemé­lyi és anyagi erőforrásainak megszervezésére, kihasználására is gondoljunk. Hazánk újabb örvendetes területgyarapodása folytán a közép­hatalmak sorában állunk. Lakosságunk kevés száma, de különösen kedvezőtlen földrajzi hely­zetünk arra kötelez bennünket, hogy mindén

Next

/
Oldalképek
Tartalom