Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

•Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19il november 12-én, szerdán. 153 fogom idézni, amikor tételemet igazolom, hanem a iogkormánypártibb két újságnak, a Pestnek és a Reggeli Magyarországnak október 8-i állásfoglalásából idézek. A Pest szórólszóra ezt írja (olvassa): »Ez az Eckhardt Tibor arra vetemedett, hogy a külföldi sap tó szárnyai alá bújva, saját hazáját becsmérelje.« Ezt a kormány szócsöve állapítja meg. A Reggeli Magyarország pedig egyenesen azt írja, hogy »Eckhardt Tibor megtámadta Magyarországot.« De, t. Ház, van itt még egy fontos szempont, amelyre szeretném felhívni a t. Ház figyelmét: Eckhardt Tiborékat a magyar állampolgárságtól azon az alapon fosztották meg, hogy külföldi politikai szervezet tevékenységében vettek részt. Egyéb szankció ezideig velünk szemben nem érvényesült. Már most méltóztassanak nekem megengedni a^ kérdést: mi történt volna akkor, vagy mi történnék, ha Eckhardt Tiboréit vagy mások itthon publikálnának egy hasonló kiáltványt, vagy kísérelnék meg annak publikálását vagy követnék el azt a cselekedetet? Akkor, t. Ház, e szerint a felfogás szerint nem lehetne őket állampolgárságuktól megfosztani, mert hiszen nem külföldi politikai szervezkedésben vettek részt és ha a kormányzat felfogása szerint ítéljük meg az általam felhozott példát, az derülne ki, hogy nem is lehetne eljárni ellenük ezek szerint, mert nem volt rá tételes törvény. T. Ház! Éppen ezekből is világos tehát, hogy a kormánynak Eckhardt Tiborék ellen az 1921 : III. te. értelmében bűnvádi eljárást kell indítania (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és én azt a kérdést intézem a miniszterelnök úrhoz: hajlandó-e erre? Interpellációm második kérdése Eckhardt Tibor társadalmi, közéleti helyzetének tisztázását célozza. Köztudomású, hogy Eckhardt Tibor több jelentős t társadalmi egyesületnek, szövetségnek, kaszinónak és egyéb társadalmi tömörülésnek tagja volt. Állampolgársága megszűntével ezeknek a tagságoknak is meg kell szünniök. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért kérdezem: hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni, hogy a belügyminisztréium, (mint az ilyen társadalmi tömörüléseknek felügyeleti hatósága, vizsgálatot indítson aziránt, vájjon ezek a különböző egyesületek és szövetségek levonták-e a konzekvenciát Eckhardt Tiborral szemben és törölték-e őt tagjaik sorából? A kisgazdapárthoz kérdést nem intézek: cum tacet, clamât, — tudomásul veszszük állásfoglalását. A harmadik kérdés, amelyet a miniszterelnök úrhoz intéztem, sajtópolitikai vonatkozású. T. Ház! Mi itt az ellenzéken azután igazán tudjuk, hogy a miniszterelnök úr sajtóellenőrzése milyen frissen és fürgén őrködik a magyar sajtó minden megnyilatkozása fölött. Ezért kénytelen vagyok megkérdezni a miniszterelnök urat: hajlandó-e erélyes és gyors intézkedéssel megszüntetni azt a lehetetlen állapotot, hogy a magyar nyelven megjelenő sajtónak egy tekintélyes^ része ma is csak azért íródik, hogy cím technikai trükkjeivel és a magasnívójú zsurnalisztika minden raffinait eszközével a sorok közé bújtatva, a tördelés technikájának segítségével, néha szinte az allegóriába menekülve, tartsa a lelket Angliának élő egymillió ügynökében, a magyarországi zsidóságban, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) amely zsidóság azután négyezeréves faji küzdelmének minden finom módszerével leheli be a lelkek mérgét a 'becsületesen ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. és nyíltan tengelybarát magyar közvéle\ menybe. Nincs időm példákra, nem is akarok példákat felhozni e pillanatban, ez egy interpelláció keretébe nem férne bele. De, azt hiszem, a miniszterelnök úrnak megvan erre a •személyzete, amely tud újságot olvasni, olvastassa el figyelmesen _ az Eckhardt-ügy alkalmából történt megnyilatkozásait a magyarnyelvű sajtónak és akkor meg fogja érteni a miniszterelnök úr, ha azt hangoztatom, hogy ebben az országban sürgős sajtópolitikai intézkedésekre vau szükség. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpella ci ója a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz _ a tolnavármegyei simontornyai és tamási járások községeiben múlhatatlanul szükséges házhely juttatás és földhözjuttatás ügyében. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a toln.a,vármegyei Nagydorog, Simontornya, Tamási, Regöly, Pál fa, Magyarkeszi, Miszla és Felsőnyék községekben a már részben régebben a gazdasági felügyelőséghez áttett házhelyjuttatások, valamint kishaszonbérletek és telekjuttatások hosszú idő óta nem haladnak előre? A lakosság szociális helyzete ezeknek sürgős elintézését teszi múlhatatlanul szükségessé.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat iílstí a szó. Jandl Lajos: T, Ház! Az utolsó évtizedek törvényhozásának történetében a jelenleg együttlevő parlamentnek adatott meg az, hogy a többi parlamenthez képest a legtöbbet foglalkozhassak az őstermelő lakosság szociális kérdéseivel. A körülmények és a világesemények maguk is kényszerítették erre a törvényhozást s. azóta a törvényhozás keretében számos intézkedés és még inkább a miniszteriális faktorok által kiadott rendelet látott napvilágot, amely ezeket a kérdéseket a megoldáshoz közelebb hozhatta volna. Sajnálattal tapasztaltuk azonban azt, hogy még a megbózott néhány törvény a maga néha szűkkeblű voltában sem kerül véaTóhajtásra. Részben a végrehajtási utasítás késedelmessége, részben pedig más közbejött faktorok akadályozzák azt, hogy valami módon legalább a lee-égetőbb kérdéseket nvuf?almi állapotba hozzák, ha azokat nem is oldják meg. Láthatjuk azt, hogy ennen az őstermelői alkalmazott réteg, amely Magyarországon 1'4 millió lelket tesz ki, akiknek családtagjai, eltartottjai majdnem további l-l millió lelket jelentenek, összesen tehát 2*5 millió lélekről van szó, nélkülözi a szociális gondoskodást, nélkülözi azokat az intézkedéseket, amelyek a jövőjét, megélhetését biztosítani tudnák. (Ügy van! Ügy van! a, szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben azt láttuk, hogy az ipari és kereskedelmi alkalmazotti réteg szociális téren mindenkoron sokkal több támogatásban részesült, mint az őstermelő alkalmazotti réteg. Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy az ipari és kereskedelmi alkalmazotti réteg részére hatalmas intézmények biztosítják a szociális ellátást, pedig az ipari és kereskedelmi alkalmazott réteg az őstermelői alkalmazott rétegnek éppen a felét teszi ki, még akkor is, ha ehhez az utóbbihoz 23