Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217, ülése 1941 november 12-én, szerdán. az egész törpebirtokos-réteget nem is számítom hozzá. Ugyanis körülbelül 1-7 millió az iparban és kereskedelemben alkalmazottak száma, akik részére hatalmas, jól prosperáló és alá : támasztott intézmények bizonyos kedvezőbb helyzetet biztosítanak. Ha ezek helyzetét Öszszehasonlítjuk az őstermelőréteg szociális helyzetével, azt látjuk, hogy az őstermelői alkalmazottak helyzete a teljes elhanyagoltság állapotát tünteti fel. Azok az intézkedések, amelyeket a mostani ülésszak alatt volt alkalmunk hozni, — elsősorban a kishaszonbérletek juttatásáról szóló törvény — pusztába kiáltó szó maradtak, mert a végrehajtásuk nem történt meg. (Rajniss Ferenc: tJgy van! Most már mióta nincs végrehajtás 1 ?!) Azonkívül itt van az öregségi biztosítás, amely szerint a mezőgazdasági alkalmazottnak 65. életéve betöltése után 5 pengő uyugbért biztosítottak. (Rajniss Ferenc: Élvezze azt!) Ez ma már illuzorius, hiszen ez az öt pengő vásárló erejében éppen 50%-ra csökkent — ha őszintén akarjuk szemlélni a gazdasági helyzetet. (Piukovich József: Legalább!) Láthatjuk tehát azt, hogy a kereskedelmi és ipari réteg helyzete aránylag jobb, aránylag több gondoskodásban volt részük, holott tapasztalhattuk azt, — nem a mai helyzetről beszélek, hanem a régebbi múltról — hogy az államhűség, az országhoz, a hazához való ragaszkodás tekintetében az ipari réteg egy része néha kissé mögötte maradt az agrárrétegnek. (II ff y van!) így nem tudom megérteni azt, hogy miért nem tudták a múltban felkarolni a mezőgazdasági rétegről való szociális gondoskodást. Most a belügyminiszter úr által összeállított költségvetésben egy tekintélyes összeg szerepel az agrárlakosság számára. Az indokolásban ugyanis azt mondja a belügyminiszter úr, hogy főként az agrárlakosság támogatására szánta azt a 80 millió pengővel beállított költségvetési tételt, amely a Családvédelmi Alap céljait szolgálná. Ha nem is egészen 80 millió pengő ez a tétel, mert hiszen a gyermekvédelmi és egyéb nem családvédelmi célokra fenntartott öszeg, amely a régi költségvetésben is szerepelt, körülbelül 10 millió pengőt tesz ki, mindenesetre mégis marad 70 millió pengő,, amely így egy summában igen tekintélyes összegnek látszanék, különösen az eddig elhanyagolt szociális kérdések támogatására. Ha azonban ezt gyakorlatilag vesszük és felbontjuk a hovafordítás egységeire, akkor azt látjuk. — hogy csak nagy vonásokban egy szemléltető statisztikát állítsak ide — hogy az a hárommillió rászorult agráralkalmazott, aki elsősorban tekintetbe jön a juttatásoknál, egyenkint évente 23 pengőhöz jut hozzá. Ez olyan összeg, amelyet komoly segítségnek és komoly támogatásnak nem lehet mondani. Ennek a 70 milliónak az okszerű felhasználása mindenesetre igen sok tekintetben segítségére lehet az agrárlakosságnak és enyhítheti a'helyzetét, de általánosságban ez nem tekinthető végleges megoldásnak. Az agrárlakosság szociális kérdésének végleges megoldása kizárólag a földkérdés végleges megoldásában keresendő. (Rajniss Ferenc: Helyes!) Ha tekintettel is vagyunk a szerzett jogokra és a nagybirtokok bizonyos formában való fennállásának szükségére, akkor is módot kell keresni arra, hogy a lakosság ehhez a fennmaradásához és boldogulásához szükséges elemi tényezőhöz hozzájusson. Nem tudom megérteni azt, hogy a két évvel ezelőtt, 1939-ben meghozott törvényt miért nem lehet még ma sem végrehajtani. (Rajniss Ferenc: Mert nincs végrehajtási utasítás!) Az a benyomásom, — hogy egy ma divatos szóval éljek — hogy itt valami szabotázsakció történik, amely megakadályozza ezeknek a törve-, nyéknek 'hatékony végrehajtását és az általuk nyújtott előnyöknek a lakosság számára való biztosítását. A földhözjuttatás során a lakosságnak az a része, amely itt-ott egy-egy támogatóra talált, bizonyos mértékben reménykedhetett abban, hogy mind a házhelyjűttatás, mind a földterülethez való juttatás megtörténik. Amikor valaki szorgalmazta egyes területeken a juttatásokat, történtek is intézkedések, amelyek azonban kimerültek egy esetleges vizsgálóbizottság kiküldésében vagy pedig az emberekkel a hatóság részéről való közvetlen érintkezés során szóbelileg közölt ígéretben. így tehát a lakosság hangulata nemhogy megnyugodott volna, hanem még inkább a kérdés felé terelődött a figyelme és nyugtalansága még inkább növekedett. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Az interpellációmban szereplő községek ré-széről is merültek fel ilyen panaszok. Egy-két helyen magam szorgalmaztam a kislakásoknak való házhelyek kiosztását, Ígéretet is kaptam rá írásban a földmívelissügyi minisztei úrtól és egy-két helyen történt is ilyen intézkedés. Ezek mintegy egy esztendővel ezelőtt történtek; így Nagyszokolyban ez év februáriában. Miszlabikádou ez év januárjában, Pálfán a múlt év végén, Felsőnyéken, ahol többszáz ember várja házhelyekkel való ellátását, áurilis hónapban A Keszőhidegkút melletti Majsapusztán az elbocsátott, illetőleg munka nélkül maradt cselédség kívánt földhöz jutni, akiknek kérésére azt a választ adták, hogy a szomszéd községbeli gazdákat elégítettek ki abból a földterületből, amely ott rendelkezésre állt. Azóta megjelent a földmívelésügyi miniszter úrnak egy rendelkezése, amely megakadályozza azt, hogy a szomszéd községek területén lakók n mellettük lévő község területén ingatlanokat szerezhessenek. Fordított esetben azonban ennek a rendelkezésnek hátrányos oldala is lehet, mert hiszen akárhány községben előfordul az, hogy a község nem rendelkezik elegendő területtel, közép- és kisbirtokokból áll az egész község, a szomszédban pedig egy feleslegesen nagy latifundium van. Ebben az esetben indokolt volna, hogy a kisebb birtokokkal rendelkező 1 község lakossága a másik községből igénvelhessen földet, ahol a. feleslegesen nagy latifundium van, vagy pedig más módon rendelkezésre álló földterület. amelvre az 1939-es törvénv vonatkozik, például zsidóbirtok vagy idegen állampolgár birtoka, vagy pedig meg nem művelt birtok. Tudniillik ezeket « rendelkezéseket sem hajtották végre. Számos olyan meg nem művelt birtok van, amely 1—2—3 év óta műveletlenül áll és nem vonatkoztatták rá ezt a rendelkezést. így például — hogy konkrét példával szolgáljak — a tolnamegyei Miszla községben egy Kerényi János nevű birtokosnak, aki némedi lakos, a birtoka nem nagy birtok, három és fél holdas, de már négy éve műveletlenül áll és m lakosság igényét mégsem elégítik ki ebből
