Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 21 f. nálati jogát bármilyen értelemben megnyir­báljuk, mert akármilyen súlyos sértéseket kö­vetnek el román részről a magyarsággal szem­ben, akármilyen féktelenül folyik az a taj­tékzó magyarellenes, gyűlölködő agitáció, amp lyet ma Romániában tapasztalunk, Magyar­ország, az ezeréves szentistváni Magyarország sohasem szállhat le olyan mélyre, hogy hasonló balkáni eszközöket alkalmazzon a románok itt élő fajtestvéreiyel szemben, akiket mi, ellen­tétben a r románokkal, egyenrangú magyar állampolgároknak tartunk és fogunk is tar­tani. Én tehát a retorzió fogalma alatt azt értera, hogy bizonyos más retorziókat alkal­maznánk Romániával szemben. Én felvetettem az eszmét, az illetékes miniszter urak jobban tudják, hogy milyen esetben milyen eszközök­kel lelhet rájuk nyomást gyakorolni. Még egyet kívánok ebben a tekintetben megjegyezni, igen t. Ház! Amióta a bécsi dön­tés megtörtént, a román postának ez az intéz­kedése — hogy úgy mondjam — csak egy vi­rágszál abból a csokorból, amelyet azóta gyűj­tögetnek; (Ügy van! Úgy van!) nem az első és attól tartok, hogy nem az utolsó. Nagyon kérem azonban az igen t. kormányt, hogy a jö­vőben is éber figyelemmel őrködjék, mert itt nemcsak arról van szó, hogy a magunk jogos büszkeségét és nemzeti önérzetét sértik az ilyen intézkedések, hiszen utóvégre mi, törté­nelmi Magyarország, vagyunk abban a hely­zetben, hogy magunk válogassuk meg, hogy ki elég ahhoz, hogy megsérthessen minket vagy sem, hanem arra is kell gondolnunk, hogy ott élnek még ezidő szerint magyar testvéreink, hogy ott van egy nagy terület, ahol egy tö­megben élnek magyarok és azokra igenis vi­gyáznunk kell. Vigyáznunk kell mint szerződő félnek, hogy a másik szerződő fél nem lesz-e szerződésszegő, nem nyirbálja-e meg azoknak a magyaroknak a jogait és nem nyomja-e el őket a szerződés és a vállalt kötelezettség elle­nére. Csák egy példát mondok arra, hogy a jó­vátétel hogyan fest Romániában. Amikor nagykegyesen megengedték a magyarnyelvű levelezést, ugyanakkor, bár román, német cen­zúrahivatal — valószínűleg francia és olasz is — működik a román kézen maradt valamennyi nagyobb erdélyi városban, a román postának magyar cenzora csak Bukarestben van. Ha tehát én Aradról Temesvárra írók egy magyar levelezőlapot, az előbb elmegy Bukarestbe, ott cenzúrázzák és onnan küldik Temesvárra. Igen t. Ház! Remélem és hiszem, hogy a kormány ebben és hasonló kérdésekben a kellő erélyt tanúsította és fogja is tanúsítani. Én tehát arra kérem az igen t. kormányt és arra kérem az igen t. Háznak minden jelenlevő tagját pártkülönbség nélkül, hogy valamennyi esetben, amikor a határontúli magyarságot valamilyen sérelem érte, ne legyünk tekintet­tel az úgynevezett, talán túlzottan értelmezett külpolitikai érdekre, mert külpolitikai érde­künk a kellő óvatosság mellett az is hogy ön­érzetet, gerincet mutassunk és megmutassuk azt, hogy minket .büntetlenül senkisem sér­tegethet, senkisem 'bánthat.. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a külügy-, valamint kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter uraknak. A következő interpelláció Maróthy Károly képviselő úr interpellációja lenne, ennek el­mondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni a kért halasz­táshoz 1 ? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. ülése 194-1 november 12-én, szerdán. 14t Következik Vajna Gábor képviselő úr in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. belügy- és igazságügyminiszter urakhoz a robbanóanyagokkal elkövetett lel­kiismeretlen és életveszélyes balesetek tár­gyában. Van-e tudomásuk a miniszter uraiknak, hogy folyó évben már három halálos katasz^ trófa történt oly üzemekben, melyek gyártási céljaikra robbanóanyagot is felhasználnak? Hajlandók-e a miniszter urak az eddig fennálló törvényes rendelkezéseket olyképpen megszigorítani és oly drákói intézkedéseket hozni, melyek az ilyen tömegszerencsétlensé­geket már eleve lehetetlenné teszik?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Ezt az interpellációt július 22-én jegyeztem be. Azóta majdnem négy hónap telt el, nem volt módomban elmondani, időszerűségéből azonban nem veszített. Nem veszített azért, mert magyar anyákról, dolgozó magyar apákról és magyar gyermekek életéről '' X H sorsáról van szó. A folyó év elején egy játékáruüzem, amely pukkanós gyermekjátékok előállításával is foglalkozik, nagyváradi rendeltetéssel egy szállítóvállalatnak ilyen játékokat adott át. Ezeket átvették, a központi fűtőtest mellett helyezték el, majd néhány nap múlva, amikor szállításra került volna a sor, robbanás követ­kezett be és ennek következteben Öt haláleset és több sebesülés történt. Ugyancsak a nyár folyamán a Szent Ist­ván-napi tűzijátékokra készültek. Budapest székesfővárosa a tűzijáték megrendezését ki­adta egy vállalkozónak, aki odafent a Gel­lérthegy oldalán valami régi faépületben be­rendezett egy tűzijátpikgyárat és . elkezdett hozzáértés, szaktudás, tapasztalat nélkül dol­gozni, illetőleg dolgoztatni szegény magyar munkásokat, leányokat és férfiakat. A követ­kezmény ugyancsak több halálos áldozattal járó katasztrófa, T. Ház! A robbanóanyagoknak kettős ren­deltetésük van: az egyik az építés, a másik a rombolás, a pusztítás. A robbanóanyagok a hcinnük rejlő nagy erőnél fogva a gázfejlődés folytán kis helyen nagy munkaeredményt tud­nak elérni, ezért útépítésnél, vasútépítésnél és az iparban, de az erdőgazdálkodásban is óriási emberi erőt lehet velük megtakarítani. Mind­emhez azonban az szükséges, hogy azok az em­berek, akik robbanóanyag gyártásával foglal­koznak vagy robbanóanyaggal kapcsolatban bármiféle vállalkozást alapítanak, robbanó­anyagot szállítanak vagy szállításra átvesz­nek, maguk tisztában legyenek a robbanó­anyag veszélyes voltával Az utóbbi időkben igen sok halálos ka­tasztrófa történi Hogy mást ne említsek, a veszprémi betonút építésénél, a nagy vesz­prémi viadukt előtt, ahol a Mária-szobor van, a kellő elővigyázatosság elmulasztása miatt, mivel egy olcsón fizetett segédlőmestert alkal­maztak, 90 fillér helyett 35 fillér órabérrel, négy magyar ember vesztette életét szent ka­rácsony estéjén. Ennek emlékére ott a betonút mellett, a bevágásban, egy Mária-szobor éft egy örökmécses állanak. T. Ház! A mi törvényes intézkedéseink — gondolok elsősorban aw 1924 : XV. tc-re. amely az emberi élet kioltására és rombolására al­kalmas anyagok gyártására, előállítására és 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom