Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
136 Az országgyűlés képviselőházának 217. intézett hozzám Ungvár thj. város cservenicai részén lakó 80 család tehénlegeltetési engedélye és ezzel kapcsolatban kincstári földrész részükre való adásvétele tárgyában. Az interpellációiban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Tudomásom van arról, hogy Ungvár város cservenicai részén s a szőlőkben lakó szegényebb napszámos és csekélyrészben fuvarosokból álló lakosság az ungvári erdőigazgatóságtól a telkeikkel határos kincstári erdőben a legeltetés engedélyezését kérte. Az erdőigazgatóság a kérést nem teljesíthette, mert az egyrészt az erdőtörvénnyel ellenkezik, másrészt pedig a szóbanforgó területen 5—15 éves tölgyfiatalos áll. Az erdőigazgatóság azonban a lakosság legszegényebb részének megsegítése céljából a múlt évben kiirtott, mesterségesen erdősítendő 20—25 kat. holdon a legeltetést a terület teherbír óképessé gének megfelelő mértékben engedélyezte. Ezenkívül mintegy 20 kat. hold fiatalosban háti teherként 10 fillér díj ellenében a fű sarlózását is engedélyezte. Arról is tudomásom van, hogy a fent említett lakosság a telkeikkel szomszédos kincstári területek megvételétkérte. A kérelmet az erdőigazgatóság a szükséges mellékletek beszerzése után terjesztheti elő. A lakosság által megvásárolni szándékolt kincstári ingatlan nem haszontalanul heverő terület, mert azon részben fiatalos, részben 40—50 éves tölgyállomány van. A legeltetést az erdőigazgatóság által engedélyezett mértéken túl felemelni nem áll módomban. A megvásárolni szándékolt ingatlanok kérdésével pedig a. kérelem beérkezése előtt nines módomban érdemben foglalkoznom. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941 július hó 9. Báró Bánffy Dániel s. k. m. kir. földmívelésügyi miniszter.« Elnök: Méltóztassék az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter ur írásbeli válasza ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Ifj Tatár Imre országgyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-éin interpellációt intézett hozzám dr. Gambán Ti vadar Tiszakürt, kisasszonyszöllősi lakos, földbirtokosnak 1939/40-ben eszközölt birtok parcellázása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Dr. Gambán Tivadar Tiszakürt-kisasszonyszöllősi lakosnak a t. képviselő úr által panasz tárgyává tett ingatlandarabolásával kapcsolatban megállapítást nyert, hogy nevezett bejelentési kötelezettség alá eső ingatlaneldarabolást nem folytat. Az ugyanis, hogy az illető több év alatt kisembereknek egy-ket holdas parcellánként eladott mintegy 30 katasztrális hold kiterjedésű ingatlant a 100.000/1937. F. M. sz. rendelet 134. § (4) bekezdésének b) pontja értelmében, nem minősül bejelentési kötelezettség alá eső ingatlanéi darabolásnak. A kérdéses ingatlanoknak szabadkézből történt eladására való tekintettel, árleszállítást nem áll módomban eszközölni. Egyébként a vizsgálat során a községi elöljáróság közbejöttével felvett jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy a fentnevezett által kamatmentes kölcsönnel katasztrális holdankint 1600 pengőért eladott ülése 194-1 november 12-én, szerdán. ingatlanokat vevők egymás között 2000—3000 pengőért adják tovább, így a. kitűzött vételár magasnak egyáltalán nem mondható, sőt a gazdasági felügyelőség szerint az a vevőkre nézve előnyösnek tekinthető. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi július hó 12-én. Báró Bání'fv Dániel, s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Szöllősi Jenő országyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-én kelt interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz az 1520/1941. M. f E. számú rendelet és az annak végrehajtásáról szóló 194.500/1941. F. M. számú rendelet tárgyában. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó interpelláció a vezetésem alatt álló minisztérium ügykörét érinti, a miniszterelnök úr engem kért fel arra, hogy az interpellációra a választ megadjam. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A legnagyobb gazdasági munkabérek megállapítása tárgyában kiadott 1520/1941. M. E. számú rendelet tudomásom szerint a mezőgazdasági munkásság körében sem elkeseredést, sem n izgalmat neim váltott ki, amint arra a mezőgazdasági munkásságnak oka nem is lehetett. Ugyanis a szóbanforgó kormányrendelet a legkisebb munkabéreket csak arra azi esetre nyilvánította legnagyobb munkabéreknek, ha a vármegyei (városi), illetőiéig országos munkabérmegállapító bizottság másként nem határoz. A tény pedig az, hogy a munkabérmegállapító bizottságok mindenütt, ahol a legkisebb munkabér túl alacsony volt ahhoz, hogy legnagyobb munkabérnek legyen nyilvánítható, külön legnagyobb munkabéreket állapítottak meg. Ennek folyományaként a legnagyobb napszámbérek országos átlaga — a 20%-ig terjedhető jutalmat is figyelembevevő — folyó év július havában az I. osztályú munkások csoportjában 4.20 pengőt, a II. osztályú munkások csoportjában pedig 3.15 pengőt tett ki. E napszámbér összegek azonban csak az átlagos, közepes napszámmunkákra vonatkoznak, míg a nehezebb és szakképzettséget igénylő napszámmunkák (aratás, kaszálás, zsákhordás, kézi műtrágya szórás, állatok gondozása, permetezés, stb.) után mindenütt felemelt napszámbéreket állapítottak meg, amelyok a 20%-os jutalom összegével együtt az átlagos napszámbérek fentemlített összegeit jóval meghaladják. A közöltekből megállapítható tehát, hogy a mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyai nem olyan kétségbeejtőek, amint azt az interpelláló képviselő úr előadta. Egyébként megnyugtathatom az igen tisztelt képviselő urat, hogy a munkabérmegállapító bizottságok tevékenységét állandóan figyelemmel kísérem és ha a mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyaiban bárhol is aránytalanságot állapítanék meg, úgy a munkabérek legkisebb, illetőleg legnagyobb mértékének megállapítása iránt iazonnal intézkedem. Ami a legnagyobb gazdasági munkabérek megállapítása tárgyában kiadott 1520/1941. M. E. számú rendelet, illetőleg e rendelet módosítása tárgyában kiadott 4520/1941. M. E. számú