Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

136 Az országgyűlés képviselőházának 217. intézett hozzám Ungvár thj. város cservenicai részén lakó 80 család tehénlegeltetési engedélye és ezzel kapcsolatban kincstári földrész ré­szükre való adásvétele tárgyában. Az interpellációiban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Tudomásom van arról, hogy Ungvár város cservenicai részén s a szőlőkben lakó szegé­nyebb napszámos és csekélyrészben fuvarosok­ból álló lakosság az ungvári erdőigazgatóság­tól a telkeikkel határos kincstári erdőben a legeltetés engedélyezését kérte. Az erdőigazga­tóság a kérést nem teljesíthette, mert az egy­részt az erdőtörvénnyel ellenkezik, másrészt pedig a szóbanforgó területen 5—15 éves tölgy­fiatalos áll. Az erdőigazgatóság azonban a lakosság leg­szegényebb részének megsegítése céljából a múlt évben kiirtott, mesterségesen erdősítendő 20—25 kat. holdon a legeltetést a terület teher­bír óképessé gének megfelelő mértékben enge­délyezte. Ezenkívül mintegy 20 kat. hold fiata­losban háti teherként 10 fillér díj ellenében a fű sarlózását is engedélyezte. Arról is tudomásom van, hogy a fent emlí­tett lakosság a telkeikkel szomszédos kincstári területek megvételétkérte. A kérelmet az erdő­igazgatóság a szükséges mellékletek beszerzése után terjesztheti elő. A lakosság által meg­vásárolni szándékolt kincstári ingatlan nem haszontalanul heverő terület, mert azon rész­ben fiatalos, részben 40—50 éves tölgyállomány van. A legeltetést az erdőigazgatóság által enge­délyezett mértéken túl felemelni nem áll mó­domban. A megvásárolni szándékolt ingatlanok kérdésével pedig a. kérelem beérkezése előtt nines módomban érdemben foglalkoznom. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszo­mat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941 július hó 9. Báró Bánffy Dániel s. k. m. kir. földmívelésügyi miniszter.« Elnök: Méltóztassék az írásban adott mi­niszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter ur írásbeli válasza ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Ifj Tatár Imre ország­gyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-éin interpellációt intézett hozzám dr. Gambán Ti vadar Tiszakürt, kisasszonyszöllősi lakos, föld­birtokosnak 1939/40-ben eszközölt birtok par­cellázása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Dr. Gambán Tivadar Tiszakürt-kisasszony­szöllősi lakosnak a t. képviselő úr által panasz tárgyává tett ingatlandarabolásával kapcso­latban megállapítást nyert, hogy nevezett be­jelentési kötelezettség alá eső ingatlaneldara­bolást nem folytat. Az ugyanis, hogy az illető több év alatt kisembereknek egy-ket holdas parcellánként eladott mintegy 30 katasztrális hold kiterjedésű ingatlant a 100.000/1937. F. M. sz. rendelet 134. § (4) bekezdésének b) pontja értelmében, nem minősül bejelentési kötelezett­ség alá eső ingatlanéi darabolásnak. A kérdéses ingatlanoknak szabadkézből történt eladására való tekintettel, árleszállí­tást nem áll módomban eszközölni. Egyébként a vizsgálat során a községi elöljáróság közbe­jöttével felvett jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy a fentnevezett által kamatmentes kölcsönnel katasztrális holdankint 1600 pengőért eladott ülése 194-1 november 12-én, szerdán. ingatlanokat vevők egymás között 2000—3000 pengőért adják tovább, így a. kitűzött vételár magasnak egyáltalán nem mondható, sőt a gazdasági felügyelőség szerint az a vevőkre nézve előnyösnek tekinthető. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszo­mat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi július hó 12-én. Báró Bání'fv Dá­niel, s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásban adott mi­niszteri választ tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Szöllősi Jenő képviselő úr in­terpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Szöllősi Jenő or­szágyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-én kelt interpellációt intézett a miniszterel­nök úrhoz az 1520/1941. M. f E. számú rendelet és az annak végrehajtásáról szóló 194.500/1941. F. M. számú rendelet tárgyában. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó interpelláció a veze­tésem alatt álló minisztérium ügykörét érinti, a miniszterelnök úr engem kért fel arra, hogy az interpellációra a választ megadjam. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A legnagyobb gazdasági munkabérek meg­állapítása tárgyában kiadott 1520/1941. M. E. számú rendelet tudomásom szerint a mezőgaz­dasági munkásság körében sem elkeseredést, sem n izgalmat neim váltott ki, amint arra a mezőgazdasági munkásságnak oka nem is le­hetett. Ugyanis a szóbanforgó kormányrende­let a legkisebb munkabéreket csak arra azi esetre nyilvánította legnagyobb munkabérek­nek, ha a vármegyei (városi), illetőiéig orszá­gos munkabérmegállapító bizottság másként nem határoz. A tény pedig az, hogy a munka­bérmegállapító bizottságok mindenütt, ahol a legkisebb munkabér túl alacsony volt ahhoz, hogy legnagyobb munkabérnek legyen nyilvá­nítható, külön legnagyobb munkabéreket álla­pítottak meg. Ennek folyományaként a legna­gyobb napszámbérek országos átlaga — a 20%-ig terjedhető jutalmat is figyelembevevő — folyó év július havában az I. osztályú mun­kások csoportjában 4.20 pengőt, a II. osztályú munkások csoportjában pedig 3.15 pengőt tett ki. E napszámbér összegek azonban csak az átlagos, közepes napszámmunkákra vonatkoz­nak, míg a nehezebb és szakképzettséget igénylő napszámmunkák (aratás, kaszálás, zsákhordás, kézi műtrágya szórás, állatok gon­dozása, permetezés, stb.) után mindenütt fel­emelt napszámbéreket állapítottak meg, ame­lyok a 20%-os jutalom összegével együtt az át­lagos napszámbérek fentemlített összegeit jó­val meghaladják. A közöltekből megállapítható tehát, hogy a mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyai nem olyan kétségbeejtőek, amint azt az inter­pelláló képviselő úr előadta. Egyébként meg­nyugtathatom az igen tisztelt képviselő urat, hogy a munkabérmegállapító bizottságok te­vékenységét állandóan figyelemmel kísérem és ha a mezőgazdasági munkásság kereseti viszo­nyaiban bárhol is aránytalanságot állapítanék meg, úgy a munkabérek legkisebb, illetőleg legnagyobb mértékének megállapítása iránt iazonnal intézkedem. Ami a legnagyobb gazdasági munkabérek megállapítása tárgyában kiadott 1520/1941. M. E. számú rendelet, illetőleg e rendelet módosí­tása tárgyában kiadott 4520/1941. M. E. számú

Next

/
Oldalképek
Tartalom