Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
134 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1941 november 12-én, szerdán. miniszter: Előkészítés alatt állnak azok az intézkedések, amelyekkel ezen a bajon legalább időlegesen segíteni tudok és előre jelzeim, hogy ez a honvédelmi törvényen alapuló munkaszolgálatra való igénybevétel útján fog megtörténni, mert máskép nem tudok segíteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre csak ideiglenes megoldás, ímert intézményesen nem oldja meg a bajt, de egyelőre a legsúlyosabb bajon csak ilven módon tudok segíteni. Természetes dolog, hogy a körorvosi pozíciók betöltésénél rendkívül lényeges kérdés az orvosi lakás kérdése, mert ha nem r tudok annak az orvosnak falun megfelelő lakást biztosítani, akkor egyszerűen nem marad meg ott. A kinevezett körorvosoknak igen nagy, jelentékeny százaléka egyszerűen otthagyja a posztját, mert nem tud ott exisztálni. A körorvosi lakások építése tekintetében minden lehetőt elkövetek. Erre a célra jórészben felhasználtam az úgynevezett faluszociális alapot s a Mabi.-val adtatok kölcsönöket a községeknek, hogy orvosi lakásokat építsenek. ( Holy eslés a jobboldalon.) A helyzet azonban még mindig nem kielégítő és most is foglalkozom azzal, hogy újabb pénzügyi eszközöket teremtsek ennek a kérdésiek a megold asura. (Matolcsy Tamás: A zsidó rabbioktatásra kiutalt 243.000 pengőt ét lehetne venni ide!!) Én nem utaltam ki erre a célra 240 000 pengőt. — (Derültség. — Matolcsy Ta,nrás: A kultuszminiszter úr! — Maróthy Károly: Egy a költségvetés! Lehetne itt egyet-mást csinálni! — Andréka Ödön: De sok helyen lehetne pénzt találni!) Mindenesetre a falusi orvoskérdés olyan kérdés, amely nagyon szorosan összefügg az egész szociális és közegészségügyi politikával. Helyes szociális és közegészségügyi politikát megfelelő orvosi létszám és az orvosi társadalom rendelkezésre állása, nélkül nem lehet folytatna. Ez kétségtelen. Azért mondom, hogy a legnagyobb súlyt helyezem ennek a kérdésnek a megoldására, de bizony addig, amíg a fiatalság annyira tartó «ko<\ik az orvosi pályára való menéstől, (Matolcsy Tamás: Nem akarnak éhenhalnü), mint a legutóbbi években, addig ezen a kérdésen gyökeresen segíteni nem lehet. Meskó képviselő úr felszólalására csak egy válaszom lehet. Magyarországon a törvények és a többi jogszabályok mindenkire egyformán kötelezők és azokat én mindenkivel szemben egyformán fogom alkalmazni. (He lyeslés a jobboldalon. — Andréka Ödön: Különösen a nyilasokkal szemb°n!) Esső képviselő úr újra előhozta a kövezetvám, illetőleg a kövezetvámért adott kárpótlás kérdését a városokban. Én már a bizottságban voltam bátor megmagyarázni, hogy hogyan áll ez a dolog. Magyarországon mondjuk, húsz városnak volt kövezetvám szedési joga. Ezek régi privilégiumon alapuló jogok voltak, amelyeket a kormány két évvel ezelőtt elvett és azokért a bevételékért, amelyeket ezek a városok ilyenmódon elvesztettek, őket bizonyos fix összeggel kárpótolja, lerögzítvén az utolsó éveknek átlagbevételét a kövezetvámból. A képviselő úrnak az a kívánsága, hogy ezt a kárpótlási Összeget, az összes városok között osszuk szét. Ez nem _ lehet. Hiába, akár modern, akár régi magánjogi alapra helyezkedünk, ezt nem tudom megcsinálni, mert ez a kárpótlás ezeket a városokat megillette és megilleti, ezt tőlük elvenni nem lehet, nemcsak magánjogi okokból^ hanem azért sem, mert felfordulna egész háztartásuk, már pedig ez a kárpótlás háztartásuknak lényeges tényezője. A többi városok^ amelyeknek nem volt kövezetvámszedési joguk, útépítésükben, különösen az átkelési útszakaszok tekintetében, úgyis élveznek segélyt az államtól. Ezt a kérdést nem tudom tángálni, és sajnálom, hogy a képviselő úr nem ért meg, de ezen nem tudok változtatni. A. képviselő úr érintette még a városok törvényhatósági városokká alakulásának problémáját is. Erre nézve megvan a törvényes szabály. Ha egy város törvényhatósági várossá akar átalakulni, az iniciálja az erre vonatkozó eljárást, végeredményben azonban a törvényhozás dönt a felett, hogy érettnek tartja-e az illető várost arra, hogy törvényhatósági város legyen, i°ren vasry nem. Nem látom szükségét annak, hogy azokon ,a törvényes módozatokon, amelyekkel ezt a kérdést elintézni lehet, változtassunk. Nem akarom a képviselőház szíves türelmét továbbra i^ igénybe venni ilyen részletkérdésekkel, (Egy hang balfelől: Halljuk! Halljuk!) — nem hiszem, hogy a képviselő urat olyan túlságosan érdekelné a kérdés — ezért be ; Js fejezem felszólalásomat. Még csak egyért akarok köszönetet mondani: azért az elismerésért, amely a Ház minden oldalán megnyilvánult érdem e 5 * munkatársaim. kfilönö<wu Bonczos Miklós és Johan Béla államtitkár urak »i*ánt. (Élénk éljenzés és ta^s.) Meg vagyok róla győződve, hogy ez a minden oldalról j v tt elismerés azt a hűséget és odaadást, amellvel ők eddigi munkakörüket ellátták és intencióimat végrehajtották, csak fokozni fogja. Kérem költségvetésem elfogadását (Élénk helyeslés, éljen?/s és taps a Jobboldalon és a közéven.) Flnök: A tanácskozást befejezettnek nvilvánítom. _ Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadni"? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik ) Többség. A Ház a belügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadta. Következik a címenként! megszavazásKérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet fel olvasni. Porubszky Géza .iegyző (felolvassa az 1—10. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: A belügyi tárca költségvetésével ezzel részleteiben is végeztünk. A napirend tárgyalására szánt idő letelt, ezért javaslatot teszek arra nézve, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s t annak napirendjére tűzzük ki az 1942. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következnek az interpellációk. Ezt megelőzőleg azonban még az írásbeli miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kéiem a jegyző urat, szíveskedjék a földmívelésügyi miniszter úrnak Matolcsy Mátyás képviselő űr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-én interpellációt intézett hozzám az agrártermékek árának rendezése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő:
