Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Àz országgyűlés képviselőházának 217. rültség a jobboldalon.) hogy a maga ügyeit az autonómia közigazgatási határain belül maga intézheti. Ez tehát nem közigazgatási kérdés, hanem alkotmányjogi kérdés is, úgyhogy én azon a véleményen vagyok^ hogy a vármegye igenis politikai intézmény és annak elhallgattatása egyáltalán nem kívánatos(Rapcsányi László: És nem alkotmányos!) igaz, hogy a mai vármegye politikai jelentősége nagyon kiesi, hiszen az 1929 : XXX. te. nagyon megnyirbálta a politikai jogokat és, sajnos, ma már ott tartunk, hogy valóban nagyon helytálló a belügyminiszter úrnak az az őszinteségében is bántó ^ megjegyzése, amikor a bizottságban kijelentette, hogy a törvényhatóságok bizalmi szavazata annyit ér, mint a bizalmatlansági. (Rajniss Ferenc: Ez jó! -— Palló Imre: Sokra értékeli!) Én azonban azt mondhatom, hogy nekem nem ez a vármegye az ideálom. Én független, szabad, lüktető életet szeretnék a vármegyei törvényhatóságokban látni (Donáth György*. Ez benne van a programmban?), olyan törvényhatóságot szeretnék, amely, ha szükséges, őszintén megmondja a maga politikai véleményét és higyje el Donáth igen t. képviselőtársam, hogy a vármegyében lesz annyi politikai érettség, hogy meg fogja tudni választani az alkalmat, hogy mikor lehet és mikor nem lehet ezt tenni. De hogy sohase lehessen, az mégis csak lehetetlen. (Donáth György: Azt kérdeztem, benne van ez a programmban 1 Az alkotmány?) Hogy ez a kérdés hová fejlődött, azt bizonyítja az, hogy eddig .a, választásokat csak egy évre halasztottuk el, most azonban már, mivel étkezés közben jön meg az étvágy, bizonytalan időre kapcsoljuk ki a jogok megnyilvánulását. En tehát olyan szimptómákat látok, amelyek semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy itt politikai megnyugvás következhessek be. T. Ház! Indokolni igyekeztem azt a bizalmatlanságot, amellyel a belügyi kormányzattal szemben viseltetem. Bizalmatlanságomnak igazi oka azonban az,

t hogy mérhetetlen eltérés van a külügyi és a belügyi politikai irányvezetés között. A külügyi irányzat már kivitte a honvédet, a honvéd kint harcol az új Európáért és mi büszkén követjük az ő lépé

: seit, amikor az új Európa zászlaját viszi messze be az orosz síkságokba. Erre a zászlóra a nemzeti szocializmus eszméi vannak felírva. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ja? Azt nem tudtam! — Maróthy Károly: Az új Európa! — Zaj. — Ilovszky János: Piros-fehér-zöld zászló! — Az elnök csenget?) Amíg tehát a honvéd a vérét ontja az új Európáért, a jövő nemzetiszocialista Európáért, addig a magyar népi mozgalom, a nemzetiszocialista mozgalom idebenn ei van fojtva. Én ebben nagy őszinteséghiányt látok, ezért bizalmatlan vagyok a belügyi kormányzattal szemben és a költségvetést nem fogadom el. (Zaj a jobboldalon. — Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (2,1 bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a belügyi tárca vitáját bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyi tárca költségvetésének mai vitája a dolog természeténél fogva annyi kérdést vetett fel, hogy előre elnézést kell kérnem, ha mindenegyes megjegyzésre már csak az idő rövidsége miatt sem tudok reflektálni, de igyekezni lése 1941 november iî-èn

) szerdán. 127 fogok minden felvetett lényeges kérdéssel foglalkozni. Elsősorban foglalkozom azzal a kérdéssel, amely a maga bélyegét úgyszólván erre az egész mai vitára rányomta, mert hiszen jóformán minden szónok szavából — lett legyen az illető akár ezen, akár a túlsó oldalon — kicsendült a sürgetés és a követelés a közigazgatás megreformálása kérdésében. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jogosan!) Erről a kérdésrői márcsak azért is szükséges beszélnem, mert úgy érzem, hogy egy súlyos adósság terhel ebbeii a tekintetben, hiszen már multévi költségvetési beszédemben kilátásba helyeztem, hogy remélhetőleg rövid néhány hónapon belül a törvényhozás elé jöhetek a közigazgatási reform problémáival. Hogy ezt nem tehettem meg, ,az nem a szándékomon és nem rajtam múloit, hanem bizonyos körülményeken múlott: múlott azon. hogy azóta háborúban voltunk, hogy azóta az ország újra gyarapodott és múlott azon, hogy éppen ezeknek az örvendetes országgyarapodásoiknak következtében az egész' magyar állam struktúrája lényegében megváltozott. (Ügy van! jobbfelől.) Azok a szempontok tehát, amelyeket a közigazgatási reform tekintetében magam elé tűztem, sok vonatkozásban revízióra szorultak, mert eredeti reformterveim a trianoni országra voltak szabva, mostani reformterveimet pedig egy megnagyobbodott és struktúrájában megváltozott országra kell szabnom. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem akarom itt felsorakoztatni az összes szempontokat, amelyek ebben a tekintetben relevánsak, csak arra mutatok rá, hogy a kis trianoni területet lehetett központilag, centralisztikus rendszerrel kormányozni, de a megnövekedett területet már csak földrajzi viszonyainál fogva sem lehet centralisztikusan kormányozni. (Helyeslés.) Ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy a trianoni ország jóformán kizárólag magyar anyanyelvű lakosságot foglalt magában, ma pedig, hála Istennek, közeledünk a szentistváni országhoz, amelynek közigazgatása és kormányzása megint egészen más szempontok szerint kell hogy történjék, mint ahogyan egy tisztán magyar nemzetiségű ország kormányzásának történnie kellett. Vani még sok egyéb szempont is, amely szükségessé tette ennek az egész reformtervezetnek újravaló megfontolását és átgondolását. Ez most megtörtént, a javaslatok készen vannak és mint a bizottságban mondottam, a költségvetés és talán néhány közgazdasági fontosságú javaslat letárgyalása — tehát rövid időn belül — a Ház elé fogok lépni ezekkel. (Éljenzés és helyeslés jobbfelől és a középen.) Nem akarok most ennek a reformnak részleteivel, sőt még irányelveivel sem foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert bőveaii lesz időnk ennek a kérdésnek megtárgyalására, csak arra akarok rámutatni, hogy ez a reform természetszerűleg ki fog terjedni a szervezetre, a funkcióra, a testületi szervek összetételére, egyszóval az egész közigazgatás konstrukciójára is. (Egy hang a szélsŐbaloldaIon: A gyülekezési szabadságra is!) Ki fog terjedni természetesen_a tanyai kérdés rendezésére, a gyámügyi igazgatás rendezésére, az egyenlő adóztatás szempontjainak lehető érvényesítésére is, egyszóval mindazokra a kérdésekre, amelyek a mai — nem győzöm hangsúlyozni — kiforratlan és bizonyos mértékig átmeneti helyzetben az állandóság bizonyos reményével megoldhatók. (Zaj és ellenmondasok a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Azt