Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
'Az országgyűlés képviselőházának 217. magyar szó sohasem volt és nem lesz, nem lehet idiegen. (Ügy van! Ügy van!) Ez ellen éppen a magyar-német barátság érdekében emelek szót és tiltakozom. Azokat a baráti szerződéseket, amelyek a német nemzetiségi kisebbségnek itt jogokat adtak, tiszteletben tartom, azokat jogosaknak tartom és helyes cselekedetnek tartom a kormány részéről, hogy azokat, megkötötte, de hangsúlyozom, hogy azokkal visszaélni senkinek sincs joga. (Űay van! Ügy van! a jobboldalon és a közévén.) Különösen akkor nem, amikor derék honvédeink, a mi fiaink együtt küzdenek 1 , a németekkel s amikor a német és a magyar vér összefolyik ott künn a lövészárokban. Ne legyen tehát senki éhben az országban, aki eket akar verni a magyar és más nemzetiségek közé. A nemzetiségek ebben az országban mindig tiszteletnek és megbecsülésnek örvendtek; már tegnan kifejtettem beszédemben, ma csak megismételhetném, hogy, itt tárt karokkal fogadtuk őket, mert kultúrát hoztak — ezt elismerem, — de mást nem hoztak, mert nem volt semmijük, mindent itt kanták. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem ők hozták a kultúrát!) Melyen t. Képviselőház! Azt hiszem minden jóérzésű ember megérti ezt az ellenzéki padokról elmondott felszólalását, egy magyar embernek, akinek a szivén fekszik a r hagyományos német-magyar barátság. Ezt és azért mondom el, mert magyar lelkiismeretemmel nem tudtam magamban tartani; nem becsültem volna magamat semmire, ha mint törvényhozó el ne mondtam volna ezt, ami sok százunknak és ezrünknek keserűséget okoz. Én így fogtam fel és a barátság érdekében, annak szemszögéből mondottam el. De ne felejtsük el, hogy vannak elbhen az országban bizonyos rétegek, akik ezt bizonyos gyűlölet keltésére, bizonyos beékelésre használják ki. Ezt ^akartam elkerülni s kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy szerezzen érvényt a törvénynek. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Tudjuk ugyanis, hogy itt "bizonyos törvények szabályozzák a községek és városok neveit. Ezt azért mondom el, mélyen t. Képviselőház, mert mindenkor, minden alkalommal erősíteni kell az öntudatot, az önérzetet a, magyar népben, a magyar nemzetiben, ébren kell tartani és erősíteni kell. Amint vannak Ibizonyos betegségek amikor a betegnek nem szabad megengedni, hogy elaludjék, hogy elszunnyadjon, mert ez a halálát jelentené* mentől terhesehb. mentől történelmibb és sorsdöntőbb időket élünk, annál inkább kell nekünk magyaroknak ösztönösen összefognunk és összetartanunik. Meg vagyok győződve róla, hogy nagy szövetségeseink csak az önérzetes és öntudatos embereket és nemzeteket 'becsülik, mert ők maguk is önérzetes és becsületes nemzetek. (Ügy van! tlgy van! Taps a jobbaldalon.) Ezt kívántam előadni. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik! Porubszky Géza jegyző: Esső Sándori Elnök: Essői Sándor képviselő urat illeti a szó. Esső Sándor: T.Ház! Háborús időkben az országok normális életét szabályozó^ közigazgatás s így a belügyi tárca problémái hátKlSPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. ülése 194-1 november 12-én, szerdán. 121 térbe szoktak szorulni. Hogy nekünk mégis különös gondot kell fordítanunk e tárca költségvetésére, annak egyik oka az, hogy Magyarországon a közegészségügy és a szociális kérdéseik nagyrésze a belügyi tárca hatáskörébe tartozik. A másik fontosalbb ok pedig az, hogy mi eléggé f elmaradtunk abban a tekintetben, hogy országunk közigazgatását hozzáidomítsuk a most már győzelmesnek mondható új európai rendszer szelleméhez. Nekünk igen sok tennivalónk van azon a téren, hogy közigazga*tásunkat korszerűbbé tegyük s ezáltal ajz OT szag életét zökkenés nélkül állítsuk be az lí.j európai rendbe. (Páadi Antal: iüzt nem akarja a miniszteri) Gyorsabbá, egyszerűbbé s főleg szoeialisabbá kell tennünk közigazgatásunkat (Úgy van! a szélsöbalolda^on.) s ne szégyeljünk magunk körül körülnézni, tanulni a nagy baráti nemzetektől. Kitűnő példák állnak előttünk, ebben az évben ünnepeltük Szent Istvánt és Széchenyi Istvánt s tőlük tanulhatjuk meg, miképpen kell okulnunk a Nyugat tapasztalatain s miképpen kell mégis egészen magyarnak maradnunk. (Pándi Antal: Import-eszmének mondják!) Aki elölbb illeszkedik bele az úi európai rendbe, az előbb látja annak hasznát i«. ezt mee kell mindenkinek érteni** Abban ma már nincs különbség itt közöttünk a Házban úgylátom, hogy a közigazgatásunk sürgős reformra szorul s mindenki örömmel vette a belügyminiszter úrnak azt a kijelentést, hogy a közigazgatási reformjavaslattal rövidesen a Ház elé kíván jönni. Ezzel kapcsolatban kívánok a belügyi tárca költségvetéséhez hozzászólni. Közigazgatásunk főhihája nézetem szerint első sorban abban van, hogy a közigazgatás két szélső intézménye, a lesralsó: a község, és a legmagasabb: a minisztériumok mnnka-, illetve hatásköri beosztása nem megfelelő. A másik hiba, talán lényegesebb és fontosaíbb, (Pöíló Imre: Sok hiba van!) a felelősséget megölő és az ügyelintézést lassító túlzott bizottsági hatáskör túltengésében van. Ideszámítom azt a szellemet is, amely közhivatalnokainkban az egyéni felelősségvállaláét megöli. Az első kérdéssel foglalkozva azt látjuk, — és ebben valamennyien egyetértünk — hogy a község adminisztrációja túl van terhelve olyan feladatokkal, amelyeknek elvégzése nem a község hatáskörébe tariozik. Megint visszatérek beszédem elejére és azt mondom: a baráti nagy államokban látjuk, hogy éppen a községi adminisztráció feladatai nagyrészben az érdekképviseletek hatáskörébe mentek at s ezért én az egyik fő tehermentesítő eszköznek a községek közigazgatásánál azt tartanám, ha a munkakör egy jelentós részét a már megszel vezeti vagy a még kiépítendő érdekképviseleti szervek hatáskörébe juttatnák. A. munkás-, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmij sok tekintetben a közegészségügyi kérdések is önként az érdekképviseleti szervek hatáskörébe kívánkoznak. Példaként említem meg, hogy a mezőgazdasági bizottságok községenként n meg vannak szervezve, de egyáltalán nem működnek, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a községi adminisztráció nagy része épp a mezőgazdasági kérdések elintézésében nyilvánul Teljes mértékben helyeslem a belügyminiszter úrnak azokat a kijelentéseit, amelyeket a jegyzői hatáskör tervezett megállapításáról tett a bizottságiban. A jegyzőt valóban a község vezetőjévé kell tenni nemcsak politikai és közgazdasági, hanem társadalmi és kulturális téren is. (Palló Imr: Az a tanító feladata! — Korponay Ede: Egyszóval vissza 19
