Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
122 Az országgyűlés képviselőházának 217. kell adni a jegyzőt a falunak!) Á jegyzőnek önálló vezetőhatáskört kell adni, teljes, hangsúlyozom, legteljesebb egyéni felelősség mellett. Látjuk, hogy a német közigazgatás micsoda óriási eredményeket ért el az által, hogy a vezető közigazgatási tisztviselők valóban önálló, vezetőhatáskört kaptak, de valódi felelősség mellett. Elsősorban a közigazgatás alsó fokán kell megszüntetni azt a demokrata szellem által kitenyésztett hivatali rendszert, amelyi — ott a másik példa, a francia példa — Franciaországban az állami élet össze oinliáfoániak egyik főokává vált. (Palló Imre: Ügy van!) . A középfokú hatóságoknál jobb a helyzet. Ezt látjuk egyébként a királyi bíróságoknál is. Ellenben nem jobb ez a helyzet — bár nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ez a téma szerepelt már a parlament ülésén — a minisztériumoknál. Csak egészen röviden néhány szóval azt akarom mondani, hogy a minisztériumok túlzott centralisztikus törekvése» odavezetett, hogy az irányító és felügyelő hatáskör elvesztésével ügyintéző, sajnos, nemcsak felsőfokú, de elsőfokú ügyintéző hatóságokká váltak és így önkéntelenül okozóivá váltak annak, hogy az alsó- és középfokú hatóságokból a felelősségérzet kiveszett. T % Ház! Meggyőződésem, hogy megfelelő irányítás mellett középfokú hatáságaink, a megye, pénzügyi hatóságok, tankerületi főigazgatóság s.tb., stb., éppoly jól ellátják azo kat az ügyeket, amelyeket az új közigazgatási reform eléjük utal, mint ahogy azt most a minisztériumok ellátják. Hangsúlyozom, kell, szükséges a felelősségre való nevelés és a megfelelő irányítás, akkor nem lesz baj középfokú hatóságainkkal, ha végső fokon dönítenek is az ügyek túlnyomó részében. A laikus ember előtt, különösen az üzleti szellemben gondolkodó ember előtt, elképzelhetetlenek a bürokratikus elintézési rendszernek azok a labirintusai, amelyeken a legegyszerűbb és legkisebb jelentőségű bagatell-ügyok a minisztériumok egész során átmennek. És mit látunk? Ez a rendszer a helyett, hogy lebontották volna, továbbépül, jóllehet a minisztériumok maguk is elítélik. (Zaj.) Teljesen, meg vagyok győződve arról, hogy a közigazgatási reform alapos munkát fog ebben a kérdésben végezni és biztos vagyok abban is. hogy a belügyi igazgatás reformját rövidesen követni fogja a többi tárcák reformja is. Ismét fel akarom hívni a belüevminiszter úr figyelmét arra, amit — azt hiszem —gyakorlati közigazgatási munkát végző emberek mind nagyon jól tudnak, hogy alapos és valódi közigazgatási reformot a közigazgatási bíráskodás reformja nélkül meg valósi ta iii nem lehet. Elcsépelt téma ez, nem is akarok foglalkozni vele, de azt nagyon jól tudjuk, hogy legfelsőbb bíróságunk ma annyira túl van terhelve lényegtelen ügyekkel, hogy nem tudja hatásosan és értékesen elvégezni munkáját. (Úgy van! jobbfelől.) Nem tudom, mi az oka annak, hogy a már régen tervezett közigazgatási bírósági reform nem valósult meg. Ha anyagi kérdéseken múlik, akkor azt kell ajánlanom, — bár részben osztozom az ez ellen felsorakoztatott megállapításokban, hogy a királyi ítélőtáblák, vagy a királyi törvényszékek erre kijelölt tanácsai vagy bírái által a reform nagyon egyszerűen, nagyon olcsón és jól megoldható. Most még egy dolgot említek meg; a közigazgatási reform tökéletesen nem oldható ülése 1941 november 12-én, szerdán. meg az árvaszékek államosításának behozatala nélkül. Nem akarok ezzel a kérdéssel sem foglalkozni, hiszen idő sincs rá s ez is egy ismert téma, de meggyőződéseim, hogy a közigazgatási reform szerves része kell hogy 'egyen az árvaszékek államosítása is. Most visszatérve a köztisztviselők felelősségvállalásának kérdésére, mint szerintem a közigazgatási reform egyik sarkpontjára: meg kell szűnnie annak az elavult rendszernek, amely az ügyek nagyrészének elintézését nem egy felelős ember kezébe teszi hanem számtalan különböző bizottság hatáskörébe utalja. (Palló Imre: Igaza van!) Különösen plasztikusan látjuk ezt a kérdést a város«»k adminisztrációjában. A polgármester, aki nemcsak a város közigazgatásának, hanem általiban a városnak is a feje, alulról és felülről gúzsbakötve, nem tudja hivatását megfelelően betölteni. A legkisebb jelentőségű ügyekkel a képviselőtestületet kell foglalkoztatnia és a leglényegtelenebb ügyekhez alispáni vagy miniszteri jóváhagyást kell megszereznie. Igy jól, tehát gyorsan közigazgatni nem lelhet. Az, amit most mondottam, természetesen áll a községekre és vármegyékre is és gondolatom lényege az, hogy az első tisztviselő, akár törvényhatóságnál, akár városnál vagy községnél, ne legyen korlátozva intézkedési körében se alulról, se felülről, hanem — amint a falu jegyzőjétől kívántam — valóban önálló, vezető. teljes felelősséggel bíró hatáskört kapjon A városok és községek gazdasági és pénz ügyi beállításánál keresztül kell vinni az+ a szellemet, amelyet ma az új Enrópa megkíván. (Palló Imre: Szóval a nemzeti szocialista szellemet! — Ellenmondások jobl) felől. — Palló Imre: Beszéljünk világosan!) Ahogy az egyes embereknél a nagy vagyoni különbségek kiegyenlítésére törekszünk, sokkal könnyebben megvalósítható ez a közületeknél. Amint már a bizottságban voltam bátor hangsúlyozni, meg kell szűntetni a szegény és gazdag városok közötti különbséget. Lehetetlen az, hogy ugyanazon gazdasági kultúrnívón álló városokban a lakosság sokszor száz, vagy száz százalékot is meghaladó különbségű adót köteles fizetni. Nagyon helyeslem a belügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy ennek a helyzetnek enyhítésére törekszik, aminek egyik fő módja az országos közigazgatási pótadó bevezetése. Ezen túlmenően hálásan köszönöm a belügyminiszter úrnak azt a kijelentését, amit a bizottságban tett, hogy a forgalmiadósegély rendszerének eddis'i merev elosztásával szemben, a forgalmiadósegély igazságos elosztásával fog igyekezni ezeket a különbségeket eltüntetniLegyen szabad a Ház plénuma előtt felhoznom ee;y kérdést, amelyet a bizottságban is hangsúlyoztam, és ez a vámsorompók megszüntetéséért .a/dott kárpótlás elosztásának az ügye. Ez a kérdés talán kisfontosságúníik éskevésbbé ismertnek látszik, a városok életében azonban rendkívül fontos kérdés és véleményem szerint ezt a kérdést helyesen kell megoldani. Amikor a vámsorompóikat megszüntették, húsz olyan város volt, amely akkor vámsorompóyal bírt és ezek között _ osztja szét a kormányzat a vámsorompó-jövedelem ért adott kárpótlást. A vámsorompó-jövedelem nyilván azt a célt szolgálta, hogy a városok ebből^ fenntarthassák útjaikat és megfelelő újakat építsenek. A helyes elv tehát az, hogy a kárpótlás abban az arányban illesse meg az egyes váró-