Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

'Az országgyűlés képviselőházának 21 f. i Szóváitétetett több vonatkozásban az orvoshiány. Hozzátehetjük az eddig hallott adatokhoz azt, hogy bizony vannak különösen kisebb vidéki kórházak, amelyekben az alorvosok hiánya miatt szinte a műtétek elvégzés© is veszélyben forog. Ennek egyik kézenfekvő magyarázata az igen gyenge fizetés. Kézenfekvő^ segítség lenne az, hogy az alorvosok a kórházaktól legalább ingyen lakást és ellátást kapjanak. A községi krórorvosi állásokban i> mutatkozó hiány egyik fooka a lakáskérdés kiáltó elhanyagoltsága. A másik segítőeszköz a lakáskérdés megoldásán kívül a községi körorvosi kar államosítása lennie. Úgy) tudjuk, ennek előkészítése nemcsak felvetődött, hanem folyamatban is van. Mind a magyar vidék egészségügye, mind a derék körorvosi kar érdekében hallani szeretném, hogy milyen stádiumban, van jelenleg: ez, a kérdés. Az is nagy haladást jelentett, hogy a körorvosi állások betöltése választások helyett belügyminiszteri kinevezéssel történik. Innen már csak egy lépés kellene az államosításig, ami a körorvosi pályát és vele együtt az egész orvosi hivatás vonzóerejét véleményünk szerint erősebbé tenné. Az orvosi exisztencián igen nagy rést ütött a társadalombiztosítás. Igen nagy figyelmet érdemel egyfelől az orvosok nehéz anyagi helyzete, másfelől a fenyegető orvoshiány. Természetes azonban, hogy ezen semmiképpen sem a zsidó orvosok számának szaporításával vagy újból való alkalmazásukkal szabad segíteni, különösen nem akkor, amikor a zsidó orvosok száma 1929-től 36%-ról még csak 29'5%-ra csökkent, hiszen a felszabadult területek nem engedték ennek az arányszámnak erőteljesebb csökkenését. Költségvetésünk a közegészségügyi szolgálat leggyorsabban fejlődő ágazatát tükrözi akkor, amikor a fertőző és népbetegségek elleni védekezés adatairól szól. Itt bizony a közegészr ségügyi problémák sokasodása is jelentkezik, hiszen a költségvetés most már olyan egészségvédelmi problémákkal is foglalkozik, mint például a kiütéses tífusz és a malária, amely a csonkaország területén legalább is a költségvetésből kiolvasható mértékben, nem jelentkezett. Az erre a célra felvett összegeket mi sem tartjuk túlságosan magasaknaik, hiszen például a maláriával kapcsolatban ezek az öszszegek csak arra elegendők, hogy a helyzet feltárása végeztessék el. Rámutatunk azonban arra, hogy például a maláriánál, ahol a védekezés egyik főeszköze a szuny ogteny észt ő mocsaras területek lecsapolása, a probléma elsősorban talaj javítási, talajnyerési probléma is, amellyel a nép- és családvédelmi alap annál inkább foglalkozhatik, mert az eddig erre a célra használt inségmunkák éppen a nép- és családvédelmi alap működése folytán megszűntek. A sikeres diftéria-hadjárat ntán a vötrheny és a tbc. ellen is megindult a védőoltásos küzr delem. A tbc. szomorú jelzője szokott az lenni, hogy »magyar« betegség. Mindnyájunk örömére szolgál, hogy ma már 163 tüdőbeteggondozó intézet működik Budapesten kívül. Ez a szép szám is elégtelen azonban a teljes kiépítettséghez, mert megfelelő számú tüdőbeteggondozó nélkül az 1940. évi VI. te. végrehajtása távoli ábránd marad. Itt felvetnŐk azt, hogy nem lehetne-e olasz példára, nálunk is bevezetni a tbc. elleni biztosítást, sőt felvetjük azt is, amit az egyik orvosi lap is javasol, hogy a gümőkór elleni küzdelem leghatásosabb eszKI5PVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. ílése luíl novemher 12-én, szerdán. 113 köze az lenne, ha szakértő vezetők kidolgoznának egy olyan munkatervet, amelyet évi részletekben valósítanának meg: az első év költségeit az állam előlegezné, a tényleges összeget kirónák a biztosítandó tagokra és a következő évben ugyanígy folytatódnék ez a rendszer. Említés történt már az előadói ismertetés során a Pasteur-intézet átszervezéséről, módszerének megváltoztatásáról és arról az örvendetes decentralizációról, amely itt is jelentkezett. Égető kérdéshez értünk, amikor a vízről, az ország ivóvízellátásáról van szó. (Úgy van! Ű g y vàn!) Az előttem szólottak sem, tudták megjegyzés nélkül lenyelni ezt a kérdést, az ivóvíz kérdését és nem tudták megjegyzés nélkül hagyni azt a bizony csekély dotációt, amely erre a célra rendelkezésre áll. Reméljük azonban, — és ez kívánatos is — hogy a milliárdos beruházási programmból ide is jut még valami, különösen akkor, amikor a felszabadult területek nagyobbmérvű elhanyagoltságára gondolunk e tekintetben. A bábaképzésről legalább annyit, hogy a képzés intenzívebbé tétele és a megélhetés erősebb biztosítása a nemzet biológiai érdeke. Véleményünk szerint ezt a hivatást — én ezt nemzeti érdekből hivatásnak és nem foglalkozásnak nevezem— államosítani kell. Megélhetési nehézségek jelentkeznek a tisztiorvosi karban is, pedig a közegészségügyi szolgálat rájuk épült és főleg azért jelentkeznek ezek a nehézségek,, mert közülük sokan vannak a kezdő VIII. fizetési osztályban. Ezen is az új, arányosított státusrendezés segítene. Itt említjük meg a decentralizációnak egy másik lehetőségét is. A közoktatásügyi igazgatás példájára nem lehetne-e a közegészségügyi szolgálatot is kerületi beosztás szerint átszervezni? Értesülésünk szerint erre történt egy olyan intézkedés, amely kísérleti alapul is szolgálhat, gondolok a Kolozsvárra való egészségügyi kihelyezésre. Nagyon jó volna a felső igazgatásnak részbeni tehermentesítése. Elkerülnének innen a nem elsőfokú központi intézkedést és politikai felelősséget igénylő ügyek, például a kórházak apró-cseprő ügyei, a védőnők, óvónők személyi kérdései. Az egézségügyi intézményekkel kapcsolatban már szólottunk a kórházak problémáiról, szólnunk kell azonban az Országos Közegészségügyi Intézetről is.* Ennek úttörő munkájáról már a tizennegyedik, jelentés kerül Tomcsik József összeállításában, azt hiszem, a Ház minden tagjának kezébe. A jelentés sok tanulságos adatából csak egyetlenegyet legyen szabad kiemelnem. A Közegészségügyi Intézet gondozásában lévők száma már 3,140.189-re emelkedett és 288 egészségház szolgálja az országban a közegészségügyet. A magyar egészségvédelem; nek sarokköve ez a közegészségügyi intézeti munka és ennek szakértői gárdája nagyon fontos része az egészségügyi vezérkarnak. Fontos közérdek az intézet személyzetének állandósítása ós jó anyagi helyzetben való megtartása, örömmel látjuk ebben a tekintetben mind a belügyi, mind a pénzügyi tárca megértését. Példamutató előnyt látunk abban, hogy a Közegészségügyi Intézet működése szinte bürokráciamentesnek mondható. Ezért kívánatos, hogy ennek hatáskörébe is átutaltassanak olyan ügyek, amelyek nem tartoznak szorosabban a politikai irányítás körébe és örömmel húzzuk alá itt is a Közegészségügyi Intézet inter náci onálisan jó hírnevét is. Az egészségvédelem rovatában dicséretre 18