Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
ÏH Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19U november lÈ-èn, szerdán. méltó változás — amiről az előadó úr is megemlékezett, — hogy a védőnők az állami nyugdíjas státusba kerültek. A derék zöldkeresztes védőnők számára nem tudunk elég dicsérő elismerést találni. A falu| üdvöskéi, a segítségre szorulók áldozatos» jó tündérei ezek a védőnők, akik iránt, úgy érzem, kötelességem itt a törvényhozás házában is leróni az egész magyar társadalom háláját. (Helyeslés és taps.) A falu vonalán nemcsak az egészségvédelmi, hanem a szociális (munkák is az ő kezükben kapcsolódnak leginkább össze, akikről el merem azt is mondani, hogy lassankint a magyarságnak nemcsak fizikai, hanem lelki gondozói is lesznek. (Ügy van! Ügy van-!) Ahol az ő zöldkeresztes jelvényük megjelenik, ott a magyar vállakról igen sok nehéz kereszt lekerül, vagy legalább is megkönnyebbül. (Úgy van! Ügy van! — Hokky Károly: Nemzetiségi vidékeken is!) Valaki azt mondotta — és talán nem rosszul mondotta — megjegyzést tevő képviselőtársaink közül, hogy a magyar nép szívesebben látná sűrűbben ezeket a zöldkereszteket, mint a nyilaskereszteket. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Jó hatásuk volt a zöldkeresztes szociális akcióknak, a tej, cukor, szappan, kelengye, étkeztetési akcióknak. Külön meg kell hogy köszönjem a Hangyának gyermekkelengye-akcióját. Egyrészt azért volt hasznos ez az akció, mert a rászorultak kapták, másrészt azért, mert a részesülés együk feltétele az orvosi tanácsadásban való részesülés. Talán ennek lebet köszönni azt, amit szintén nagyon kiemelendőnek tartok, hogy Magyarországon ma egész Eurpában legnagyobb arányszámban kerülnek a leendő anyák orvosi vizsgálatra (Ügy van! Ügy van!) Biztató jelenség ez a nemzet biológiai (megerősödése szempontjából. Igen jók az egészségvédelmi propaganda kiadványai is és itt nemcsak a nagyon ügyes egészségvédelmi vonatkozású filmekre gondolok, hanem a naptárakra, újságokra is., amelyeket ^széles körben kellene terjeszteni az egészségvédelmi apparátus személyzetén kívül is. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a megszállás alatt Erdélyben egy nagyon jó népszerű és népszerűsítő egészségügyi r folyóirat jelent meg, »Az Anya«. Nagyon jó volna, ha ezt valamilyen formáiban felélesztené vagy legalábbis adaptálná az egészségügyi kormányzat. Egészségházak kellenének» t. Ház! Legjobban oda, ahol a községek szegénységük miatt legkevésbbé képesek ennek a feladatnak megvalósítására. A nagyszerű missziót végző faluszociális alap kimerült. Nagyon jó volna ezt valamilyen forrásból újra feltölteni. Talán részben az Oncsa. erőit is igénybe lehetne erre venni, de ezenkívül újra felemlítem azt, amiről már töibbszöar is szó volt itt a Házban, hogy nem lehetne-e erre a oélra a kozmetikát megadóztatni? Azt kérdezi valaki, hogy céladót hozzunk erre? Miért ne erre a célra? Legalább nemcsak a nevében, hanem a céljaiban is közelebb kerülne egyszer a kozmetika az etikához. Irigyléssel olvastuk éppen a mai lapban annak a közszellemnek megnyilatkozását, bogy Horvátországban meg akarja szüntetni a rúzs használatát, mondván azt, hogy a mai nehéz időkiben igazi honleányhoz nem méltó ennek az igazán felesleges luxusnak az íízése. Nagyon szeretnők, hogy ha ez a közszellem nálunk is gyökeret verne. T. Ház! Az állami gyermekvédelem rendszere negyvenéves. Értékes eredményeket ért el, de ma már nem felel meg. Annak a liberalizmusnak csökevényeit őrzi, amelyben csodálatos módon megfért egymás mellett a humanitás és a brutalitás. Kiemelte a családból az elhagyottá nyilvánított gyermeket, ahol pedig nem a családi szeretet hiányzott, hanem a családnak anyagi feltételei hiányoztak. Hogy mennyire ez volt az ok, mutatja az is, hogy a családnak kiáltó szegénységén enyhítő zöldkeresztes akció bevezetése megakasztotta az elhagyottá nyilvánítások számának emelkedését. Jótékonyan hatott ez irányban a napközi otthonok szaporítása is. Az Oti.-ról szólva, jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy egymillió biztosítottja van, s ehhez a családtagokat hozzászámítva, azt lehet mondani, hogy az egész ország népességének több mint egynegyede tartozik az érdekkörébe. Az állami költségvetés keretein kívül is a lakosságtól 150 milliónál többet vesz be és használ fel egészségvédelemre. Ezért azt mondhatjuk, hogy nélküle aligha lehetne fenntartani a. kórházakat. Tudjuk azt is, hugy öregségi biztosítási bevételeinek egy része az autonómiáknak jutó hitelek formájában viszszakerül a gazdasági életbe kórházak, lakások, elektromos centrálék építésére, sőt Dunahíd is épül belőlük. Ebből kiemelem, hogy 20 milliót adott az alap a budapesti kislakásépítésekre. Ezt a programmot kellene fokozni éspedig a vidékre is kiterjesztve, azzal a megszigorítással, hogy az ilyen módon épült lakásokat, ahol családvédelmi szempontok is érvényesülnek, a legalább háromgyermekes családok kapják. Tudjuk, hogy az Oti. ellen sok a panasz. Ennek oka a túlzott központosítás. Ez érthető is annyiban, hogy a fővárosban központosult legjobban a biztosítottak nagy száma. Kerületenkinti decentralizáció, minden kerületben nemcsak külön rendelő, de a külön ügykezelés is ennek az orvossága. Itt említem meg, hogy a visszacsatolt Felvidéken mezőgazdasági biztosítás is van. A földmívelésügyi minisztérium megbízásából ennek ügyeit is az Oti. kezeli. Minthogy 40.000 ilyen biztosított 2 milliós keretet jelent, elég fontos ez a tényező. Kívánatos, hogy az így elo* állott kétféle kapcsolat az irányban szűnjék meg, hogy a mezőgazdasági betegségi ellátás az egész ország területére terjesztessék ki. Sürgős szociális feladat a háztartási alkalmazottak öregségi biztosításának rendezése is. Nagyon szeretnők tudni, hogy milyen stádiumban van ennek ügye. Örömmel láttuk a költségvetésben a bányanyugbér rendezéséhez való hozzájárulás jelentős tételét. Egy nemzetgazdaságilag igen értékes rétegnek, csaknem 100.000 embernek exisztenoiális ügye nyert itt orvoslást. A kormányzat szociális felelősségtudatát dicséri ez az intézkedés. Az új utakon járó szociálpolitika az elszegényedést is meg akarja előzni, de azért a társadalmi, karitatív közjótékonyság, ha sokat vesztett is jelentőségéből, fölöslegessé távolról sem lett. Országos probléma a gyógyíthatatlanok^ és keresetképtelenek elhelyezésére alkalmas intézményeknek teremtése, hogy ne kelljen ezeknek kórházi ágyakat elfoglalni vagy családok nyűgeinek lenni. Sürgősen szükség van új szegényügyi szabályrendeletre, amely a közsegélyben részesülés előfeltételeit és mértékét országosan szabályozza. Gyámügyünk gyökeres reformszükségletét is itt említjük fel. A vonatkozó törvény az 1877. évi XX. törvénycikk nagyon elavult, jóakarat mellett is végrehajthatatlan. Különösen az árvavagyon megóvása, a szociális szempontok