Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

112 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 194-1 november lÉ-én, szerdán. Spák Iván: Áthelyeznek tehát egy 60 pengős fizetésű útkaparót, aki esak azért tudott megélni, mert, talán van egy kis kunyhója, van egypár csirkéje, egy kis krumplija, tehát valahogyan meg tud élni otthon. Ha azonban áthelyezik Zalaegerszegre, akkor ahból a havi 60 pengőből nem tud megélni. Hol van itt a családvédelem? Megtörténik az mással is vasúti fékezővel vagy ilyenekkel, akik szintén csak úgy tudnak megélni abból a kis fizetésből, hogy van egy kis szerény vagyonkájuk. Ha áthelyezik, le kell mondaniok az állásáról. Tényleg sokan meg is teszik, mert képtelenek elmenni. (Zaj. — Maróthy Károly: Mit mondott Prohászka?) Elnök: Maróthy képviselő úr már mint vezérszónok beszélt ma. (Rajniss Ferenc: De nem mondta meg. hogy mit mondott Prohászka. Most akarta elmondani, de nem lehetett. (Derültség.) Spák Iván: Azonkívül ott van — sajnos — a tisztviselői kar is. Mondom, a, helyett, hogy az ottaniakat valahogy odahelyezték volna, inkább innen elhelyezték őket, almi visszatetszést szülhet. Itt van egy levél egy sereg aláírással, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy Roskovics Emánuelt nevezték ki vereckei főszolgabírónak, mert ismerték az ő működését még a katonai közigazgatás idejéből. Ennek ellenére kinevezték ezt az embert főszolgabírónak. Miért? Mert megalapította a Bercsényi Szövetséget. De kikből alakította meg ezt a Bercsényi Szövetséget? Milyen emberekből áll az? Azt mondják, kitüntetéseket is kaptak ezek közül sokan a cseh időkben tanúsított magatartásuk miatt. Ez a magatartás azonban olyan volt. hogy inkább a csehek adhattak volna kitüntetéseket nekik ezért. (Szeder Ferenc: Nagyon érdekes dolgok ezek!) Volt olyan, aki anyagilag résztvett a Masaryk-szohor alapításánál és mégis kitüntetést k,a,pott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szeder Ferenc közbeszól.) Csendet kérek. Szeder 'képviselő úr! (Maróthy Károly: Hadd fejezze már be! — Rajniss Ferenc: Buchinger Prágába a, magyarokat vitte!) Rajniss képviselő urat is kérem, méltóztassék osendben maradni. (Szeder Ferenc: Ö járt a szovjetkövetségen! — Maróthy Károly (Szeder Ferenc felé): Már megint n,agy legények! — Zaj.) Szeder képviselő urat ismét figyelmeztetem, hogy maradjjon csendben^ és kérem méltóztassanak ezt a témát lezárni és a szónokot szóhoz jutni engedni. Spák Iván: Az előadottaknál fogva a költségvetést annak reményében, hogy a kormány a felhozott sérelmeket orvosolni fogja, elfofogadom. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Szabó Zoltán. Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! Szeretném Spák Iyán képviselőtársamat legalább abban a tekintetben helyreigazítani, ahol a nép- és családvédelmet, illetve a vármegyei közjóléti szövetkezetek működését érintette, mert nem szeretném, ha, ez a derék munka abiOa a gyanúba kerülne, mintha nem lehetne tudni milyen célra használtatnak fel az ennek rendelkezésére álló összegek. XJgy tudom, tapasztalatból, hogy bármelyik képviselőtársamnak módjában van, — mint ahogyaa nekem is módomban volt — meggyőződni a vármegyei közjóléti szövetkezőtöknél abban a tekintetben, hogy a költségvetési összegek hogyan használtatnak fel. Örömmel hallott,am Közi-Horváth József képviselőtársam nagyon magvas és szép fejtegetéseit. Csak abban a tekintetben szeretnék reflektálni, hogy nem lehet azt mondani, hogy a házassági kölesöuakció esak propaganda adagolásra van szánva, (Közi Horváth József: Azt mondottam, hogy kevés, hogy több legyen!) mert hallottam, hogy az új esztendőben, 1942 januárjától 10.000 ilyen 600 pengős házassági kölcsönt osztanak ki és olvastuk — Istennek hála — azt az intenciót is, hogy öt gyermekkel az egész kölcsönösszeg letörleszthető. (Közi Horváth József: Mihelyt meglesz, dicsérni fogom! Amíg nincs meg, nem dicsérhetem!) Ha már benne vagyunk a reflexiókban, akkor lehetetlen nem reflektálnom Maróthy képviselőtársamnak a, családvédelmet illető felszólalására is. Őszintén örülök, hogy az ő oldalukról is sürgették ezt a kérdést, hiszen ez eminens nemzeti érdek, inkább csak a (sürgetés módja és módszere ellen van kifogásom. Bizonyos, hogy a családvédelem szempontjából igen sok tisztázatlan és nehéz probléma van még előttünk, de hogyne volna sok seperni való egy egész ország területén világégés közepette, amikor még a Aridrássy-úti ház előtt is talál az eihber ebben a tekintetben némi seperni valót. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem akarok itt foglalkozni^ egy nemrégiben megjelent érdekes könyv értékével és a forrás elfogadhatóságával, de egy Török András nevű munkás (Maróthy Károly: Kommunista volt, vegye tudomásul! r Azért zártuk Iki! — Budinszky László: Szegyei je magát, ha ilyet idehoz!) megírta, hogy amikor a nagykanizsai internálótáborban volt, akkor kicsiny családját a párt egy szuterén betónpincében lakatta. Ez nem családvédelem. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Budinszky László: Ez nem változtat a családvédelem elégtelenségén!) Elnök: Kérem, Budinszky képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Kérem a szónokot, méltóztassék a belügyi tárcával foglalkozni. (Maróthy Károly: Régen, megírtuk! — Budinszky László: Megrendelték ezt a könyvet!) Kérem, Budinszky képviselő urat, én elnöki hatáskörben megteszem a szükséges intézkedésket, méltóztassék csendben maradni. Szabó Zoltán: T. Ház! A közegészségügy fontosságát az indokolja, hogy az országépítés 'bármelyik részéhez egészségeis magyar emberek kellenek, még pedig minél több egészséges magyar ember. Többen szóvátették már előttem szólott képviselőtársaim közül is ' azt, hogy szükség van a kórházak fejlesztésére. Valóban úgy áll a helyzet, hogy a kórházak továbbfejlesztését súlyos következmények nélkül nem lehet hosszú időre kitolni. Ezt a kérdést különösen sürgőssé és időszerűvé teszi a visszacsatolt területek kórhiáízainak szomorú állapota, ezért ezeknek kiegészítése a magyarság presztízse szempontjából is elsőrendű és sürgős érdek. Ezért fájdalmas, hogy a beruházási programmban a kórházakra semmit sem irányoztak elő. A _ betegápolási hozzájárulásoknak a múlt évihez viszonyítva felemelt összege sem elegendő részben a visszacsatolás miatt, részben pedig az azóta bekövetkezett és állandóan ^ tartó drágulás miatt. A kórház-ügy betegségeinek főkórháza a pénzügyminisztérium és főorvosa a pénzügyminiszter s ezért e helyről is szeretném öt kérni, hogy mint az elmúlt évben, az idén is nyújtson erre a^ célra a költségvetési tételeken túlmenő segítséget.