Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1941 november 12-én, szerdán 103 amellyel megtalálták az egész országra nézve a szociális irányzat életbeléptetését és rendszerré tételét. A közigazgatásnak ezzel a szolgálattal mindenesetre példamutató nagy irányítást adtak. Ebiben a tekintetben csak a hála és elismerés szavát hangoztatjuk a belügymiinisztérium felé. amely ezt az egésizí szervezést és annak kigondolását kézibe vette. De szükségesnek > tartanok azt is, méltóztassanak arra gondolni, hogy a régi vármegyéknél, a régi önkormányzatoknál, a régi törvényhatóságoknál és községeknél is eléggé megvolt a szociális iráinyzat, és ennek a szociális irányzatnak feltámasztását jelentemé az, ha a meglévő, illetőleg kialakítandó önkormányzatokkal ez a Nép- és Családvédelmi Alap szerves összefüggést találna; mert ez a helyi elintézésre nézVe is bizonyos ökonómiát adna, a helyi elintézés bizonyos feszrültségeket, egymással való konfliktusokat intézne el és a helyi önkormányzatok így megtelnének szociális tartalommal. Méltóztassék tehát a belügyminiszter úrnak arra gondolni, hogy a Nép- és Családvédelmi Alapnak ezt a szervezetét a meglévő önkormányzatokkal szerves összefüggésbe hozza. Egyébként a költségvetést nagy bizalommal elfogadom. (Élénk éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik 1 ? Snák Iván jegyző: Beyer Károly. Elnök: Beyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőiház! Azok a rendkívüli viszonyok, amelyek között ma élünk, a, közigazgatást is fokozott felelősség elé állítják, hiszen sok új munkát kell elvégeznie. Azonbian éppen ezek a rendikívüli viszonyok teszik kényszerítően szükségessé, hogy a közigazgatás gyors és az élethez alkalmazkodó legyen, hogy ne igyekezzék az állampolgárok ügyeinek elintézésénél nehézségeket támasztani, hanem ellenkezőleg, igyekezzék ezeket a nehézségeket leküzdeni. Az a körülmény, hogy a lakosság nagy része nehezebb viszonyok között él, nyár egymagában is hizonyos idegességet vált ki. s ehhez még hozzájárulnak az élelmezési nehézségek, az anyagok beszerzése és egyéb körülmények. Ha most ehhez, még az is társul, hogy a hi va falókban, ahol be kell szerezni a szükséges okfeniányokat vagy iratokat, amelyeket normális időkben nem kellett beszerezni, szintén nehézségeket találnak, akkor 'természetesein, a közigazgatás irányaiban ellenszenv nyilvánul meg; ezt azonban igen könnyen le lehet küzdeni, ha jóindulatú, emberséges érzéssel nyúlnak az illető fél ügyéhez és igyekeznek azt jóindulatú megértéssel elintézni. Én tudom, hogy sokszor még az elutasítást is könnyebben veszik az emberek, ha azt jóindulatúlag és megértőleg adják az illető tudomására, mint ha ridegen, egy »nem« szóval vagy más rideg kísérő szavakkal intézik el a felet. Az ember természetéhez tartozik, hogy szívesebben fogadja, ha megmagyarázzák a dolgokat. Ha valamely ügyes-bajos dolgát az illető tisztviselő nem tudja kedvezően elintézni, akkor a tisztviselő igyekezzék útmutatást adni arra, hogy kérelmével az illető kihez fordulhat, kit vehet igénybe, vagy mely hatóság az, amelyhez az ügy tartozik, de ne egyszerűen azzal utasítsák el az nlletőt, hogy hozzám nem tartozik, menjen el, intézze el ott. ahol akarja. Én az idősebb tisztviselőknél nem tapasztalom ezt a türelmetlenséget, (Horváth Zoltán: Ez így van!) sajnos, annál inkább tapasztalnom kell ezt a türelmetlenséget a fiatalabb tisztviselőknél. (Közi Horváth József: Nem általánosságban!) Bedig igen kívánatos volna, ha a fiatalabb tisztviselőknek az a része. amely nem érti meg azt a keserves életet, amelyet kint az állampolgárok folytatnak, megfelelő kioktatásban részesülne, ha kioktatnák őket arra, hogyan kell bánni a felekkel, miképpen kell ezeket az ügyeket elintézni. Elvégre az állami közigazgatás nem azért van a világon, hogy az állampolgárok ügyeinek elintézését lehetetlenné tegye vagy megakadályozza, hanem, ellenkezőleg, az állami közigazgatás azért van, hogy mindenkinek, _ aki hozzá fordul, amennyiben kérésének teljesítését a törvények lehetővé teszik és semmiféle törvényellenességet az illető nem kér, az ügyét intézzék el gyorsan; ne húzzák rá a bürokrácia kínpadjára, ne küldözgessék a felet aktákkal ide-oda, hanem igyekezzenek azt az ügyet gyorsan elintézni. Láttam egyszer Svájcban, hogy valaki bement az adóhivatalba és valami adótörlést kért azért, mert megítélése szerint ez az adó jogtalanul rovatott ki rá. Ha Magyarországon valaki ilyen kérelemmel fordul az adóhivatalhoz. — ez ugyan nem a belügyi közigazgatáshoz tartozik, csak egy általános eset, t amelyet elmondok — akkor annak egy kérvényt kell beadnia, megfelelő bélyeggel ellátva és nem tudom mennyi fórumon, bizottságon, egyebeken keresztül, — ha egyáltalában kedvezően intézik el az ügyét — a legjobb esetben a javára írják. Svájcban előttem történt meg^ az, hogy az illető tisztviselőnek abban a vidéki varosban, ahol ez az eset előfordult, nem n tudván maga intézkedni, Bernből, az ország fővárosából kellett valamely felhatalmazást kérnie. A telefonhoz ment tehát, megkérdezte telefonon a miniszériuímban az illető osztályvezetőt es az ügy tíz pere alatt el volt intézve. Milyen másképpen, milyen más érzéssel megy el a fel az olyan állami hivatalból, amelyről ő tisztában van azzal, hogy ott vele szemben semmifele jogtalan követelést nem támasztanak, vagy ha mégis megtörténik az, hogy valakitől valamit követelnek, — ami emberileg mindenütt elképzelhető — akkor ennek reparáciojara megvan a gyors lehetőség a nélkül, hogy neki valamelyes különösebb fáradságot, utánjárást vagv egyebet okozna. Éz az egyetlen dolog, amit kérni kell és akkor nyomban megoldódnak ezek az összes problémák. A tisztviselő a hozzá forduló felet ne^azzal fogadja, hogy: »nem« -— mert ez az első szó. Ha azután a fél kezdi magyarázgatni, hogy neki mennyiben jogos az. amit kér, akkor gondolkozni kezdenek azon, hogy talán mégis meg lehet azt csinálni, de mert a Szentírás szerinti »nem«-et már kimondották, igyekeznek konzekvensek maradni álláspontjukhoz és keresik az indokokat, hogy milyen alapon lehet az illető felet elutasítani. (Közi Horváth József: Miért Szentírás szerintii) A csalhatatlanságot akartam ezzel dokumentálni. Mondom, keresik tehát az indokokat, hogy miért nem lehet valamit elintézni. Ugyanúgy azt látom, hogy ha egyes tisztviselők helytelenül vagy hibásan, vagy hozzá nemértéssel intéznek el ügyeket, hihetetlen az a szolidaritás, amely ilyenkor azután megnyilvánul .abban az irányban, hogy az illetőt megkell védeni és nem szabad engedni, hogy^ hibás vagy helytelen cselekedetéért felelősségre vonják. Nem osztozom ebben a felfogásban. À
