Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

104 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19U november 12-én, szerdán. magánvállalatoknál is megtörténik az, hogy valaki hibát követ el, de ennek azután megvan a konzekvenciája: vagy a fizetésjavításnál feledkeznek meg róla, vagy olyan beosztást adnak neki, ahol az illető nem tud hibát elkövetni. Miért kell az állami hivatalokban és a magyar közigazgatásban olyan embereket tartani, akik imindenkinek a megítélése szerint — ez nem politikai kérdés — annak a "hivatalnak az ellátására sem kedvet nem éreznek, sem képességük nincs, de nem is ambicionálják azt, hogy azt a hivatali teendőt valamiképpen rendesen ellássák. Az illető mégis ott ül, elfoglal egy helyet, megakadályozza a többiek előmenetelét, rossz példával tszolgál a többieknek, a többieknek többet kell dolgozniqk, mert az az egy vagy két ember nem r dolgozik és ez az egész hivatalra rányomja a bélyegét. Tudom azt. hogy egyes külföldi államokban a tisztviselőket képességvizsgálatnak vetették alá, hogy mennyiben felel meg az illető annak a munkakörnek, amelyet rábíznak. Azt hiszem, hogy ha ezt a képességvizsgálatot Magyarországon megcsinálnák, nagyon sok embernek kellene hivatalát valami más munkakörrel felcserélnie, mert akkor kitűnnék az, hogy egváltalában semmiféle képessége sincsen annak a tisztségnek betöltésére. Márpedig az államnak elsőrendű érdeke, hogy szolgálatába olyan tisztviselőket állítson, akik minőség, megbízhatóság és szorgalom tekintetében a legtökéletesebbet tudják nyújtani. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely valamikor régen volt, amikor az volt a felfogás a nemesség körében, hogy ha valaki nem volt jó ügyvédnek, nem volt jó orvosnak, akkor jó lesz a megyéhez vagy jó lesz szolgabírónak. Ezt az állapotot meg kell szüntetni, mert ma a közigazgatás irányában sokkal nagyobb követelményeket támasztanak, mint valamikor és a közigazgatásnak az állampolgárokkal való érintkezése ma sokkal szorosabb, mint régebben volt. Az élet száz és száz útja vezet a közigazgatáshoz és. ahhoz, amiről az emberek régen természetesnek tartották, hogy el lehet intézni minden különösebb kérvényezés, meg egyéb utánjárás nélkül, ma nem tudom milyen bizonyítványok, meg okmányok kellenek, s ma ezeknek az okmányoknak beszerzése és az ügy elintézése is rengeteg sok munkát ad. Általánosságban ezt kívánom a magyar közigazgatástól. Ezeket a kívánalmakat nem először mondom el ma, hanem már egy párszor elmondottam. Tudom azt, hogy a kormány maga is érzi, hogy túltengő bürokrácia, amely az országot már-már megfojtassál fényegeti, nincsen előnyére az országnak és maga ÍF igyekszik a közigazgatás racionalizálásával ezeken az állapotokon segíteni, — bizonyos dolog, hogy azok a különböző tanfolyamok, ame lyeket rendeznek, valamelyes hasznára vannak az ügyek gyorsabb elintézésének — de az a kérésem és az a javaslatom, hogy méltóztassék erre több pénzt áldozni, méltóztassék nagyobb kiválasztást alkalmazni és lehetővé tenni azt, hogy a magyar közigazgatásba valóban azok ia tehetségek kerüljenek be, akikre ott szükség van. Tudom azt. hogy a magángazdaságban ma nagyobb kereseti lehetőség van és akik tehetséget éreznek magukban, nem ambicionálják azt, hogy bekerüljenek a közigazgatásba és a fokozatos előléptetéseket kivárva, egy bizonyos korban elérjenek egy minimális életszükségleteket kielégítő fizetést. Ezen a téren is mes keli találni a megoldás módját. Nem lehet az embereket uniformizálni és a kormánynak gondoskodnia kell róla, hogy ha vannak a közigazgatásban tehetséges emberek, akik akár egy uj közigazgatási reformmal kapcsolatban, akar a közigazgatás egyszerűsítésével, gyorsításával, vagy munkaképességükkel rászolgáltak, ezeket megfelelő jutalomban részesítse. Nem lehet ingyen munkát és tehetséget követelni olyanoktól, akiket azután egyformán bírálnak el és egy kalan alá vesznek azokkal, akik esetleg kitűnő nexusaik, rokoni Összeköttetéseik, vagy egyéb ilyen körülmények révén tudják azt a tisztséget betölteni és nem kénessegeik révén. Én különösen kérem a miniszter urat. ügyeljen, hogy ezekben az időkben senki se jarion külön utakon, a magyar törvényeket mindenki egyformán tartsa be, senki se csináljon magának külön törvényeket és ne igyekezzek a törvényeket úgy értelmezni, ahogyan ezeket nem lehet értelmezni. Nem tűrhető az, hogy az alsofokú közigazgatási hatóságok a felsőbb hatóságok munkáját azzal akadályozzák meg. nogy a hozzájuk intézett kérdésekre vagy nem íelelnek. vagy olyan késedelmesen felelnek, bogy ez egyenlő az ügy el nem intézésével, mert nem közömbös kormányzati szempontból és a kormány tekintélye szempontjából sem, hogv rendelkezik-e az alsó hatóságokkal olyan módon, mint ahogyan különösen ezekben a rendkívüli időkben rendelkeznie kell. Nem tűrhető senki részéről sem, hogy magát a felsőbb hatóságoknál különbnek tekintse, vagy a felsőbb hatóságokkal szembehelyezkedve igyekezzék •azok utasításait kijátszani, azoknak mellén

7

u

l

n

í és azok végrehajtását érdemben megakadályozni. Nem akarok errevonatkozólag konkret eseteket felsorolni, bár az esetek tömege áll rendelkezésemre. Külön kérem a kormányt arra, hogy a kárpataijai közigazgatást külön méltóztassék kezelni. Külön méltóztassék kezelni azért, mert Kárpátalja egy külön terület, amelynek lakossága vallási összetételében is más. mint az ország itteni része. (Közi Horváth József: Azért nem külön terület! — Rapcsányi László: Azért nem külön terület! Teljesen szerves része az országnak! — Ügy van! Ügy van!) Bocsánatot kerek, ne méltóztassanak félreérteni. Egy pillanatig sem jutott volna eszembe, hogy külön megmagyarázzam, ne úgy méltóztassék érten! azt, hogy »külön terület«, mintha az a terület nem Magyarországhoz tartoznék. Az csak természetes, hogy idetartozik, természetes dolgokon pedig nem lehet vitatkozni. Tehát idetartozó terület, de lakosságának összetételénél rogva, valamint hátármenti fekvésénél fogva olyan kölönös elbírálást igényel, amelyet külön figyelmébe kell ajánlanom a kormánynak. Ne méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy a magyar közigazgatásnak egyes hibái, félrenyúlásai, mellényúlásai ott olyan propagandát válthassanak ki, amelyet azután egy későbbi időben majd csak igen keservesen és nehéz munkával kell és lehet ellensúlyozni. Nem t is kívánok a magyar közigazgatással többet foglalkozni, csak rá kívánok mutatni egy pár szóval az orvoskérdésre és általában a szegenyügy kérdéseire. A rossz táplálkozás, amelyre már hivatkoztam, maga után vonja a lakosság bizonyos mértékben való leromlását, tehát a betegségek sűrűsödését. A tüdő vészre és egyéb betegségekre hajlamosakra nagv veszélyt jelent a rossz táplálkozás, tehát "gondoskodni kell arról, hogy az orvosi kezelés megfelelő legyen, Sajnálattal látom, hogv van-