Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1941. évi október hó 22-én, szerdán, Tasnádi Nagy András elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök örömteljes megemlékezése a harctéren küzdő honvédség nagyszerű fegyvertényeiről, melynek során mélységes kegyelettel áldoz a harctéren elesett hőseink emlékének s bensőségesen méltatja a finn nép hősies küzdelmét. — Elnök kegyeletes megemlékezése gróf Széchenyi István születésének másfélszázados évfordulójáról. — A gazdasági bizottság kétrendbeli jelentése a képviselőház 1942. évi költségvetésének előirányzata, továbbá a képviselőház tagjai és választott tisztviselői tiszteletdíja csökkentésének megszüntetése tárgyában. — Vájna Gábor országgyűlési képviselő összeférhetlenségi bejelentése Eckhardt Tibor ellen. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Bartha Károly, br. Bánjf'y Dániel, Varga József. (Az ülés kezdődik délelőtt 12 óra 16 vérekor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóim. Melegen üdvözlöm a nyári szünet utam újból egybesereglett t. képviselőtársaimat (Éljenzés jobbfelől.) Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére -Szeder János, az egyéb jegyzői teendők ellátására Zeöld Imre Péter és Nagy Ferenc jegyző urakat kérem fel. T. Ház! Mielőtt teendőinkre térnénk át, elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom, hogy az egész Ház nevében megemlékezzem honvédseregeinkről, (Általános élénk éljenzés. — A Ház tagjai hegyükön felállva hosszasan tapsolnak.) megemlékezzem honvédeinkről. a mi derék fiainkról, akik az országtól sok száz kilométernyi távolságban nagy barátunk, a németség oldalán (Élénk éljenzés és tans a Ház minden oldalánj kemény harcokat harcolnak, hogy az Európa népeit, a civilizációt, a keresztény kultúrát, de nemzeti létünket is fenyegető ádáz ellenséget (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a bolsevizmust megsemmisíteni segítsenek. Úgyszólván nincs nap, amely ne hozna hírt vitézeink nagyszerű fegyvertényeiről, amely ne fűzne újabb és újabb babérlevelet a magyar katonai dicsőség koszorújába. Gondolatunk ott van velük és kérjük a Mindenhatót, áldja meg nemes, tiszta célokért kihúzott kardjukat. Tudom, hogy a t Ház minden tagja egyet'ért velem, amikor hálánkat fejezem ki csapatainknak önfeláldozó küzdelmükért, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a Ház minden oldalán) amely barátaink és ellenségeink előtt a dicsőség fényét veti a magyar névre és amely legutóbb arra indította a hatalmas Német birodalom Führerét, a német haderő legfőbb hadKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. urát, hogy — a Kormányzó Űr ö Főméltósága személyen keresztül (Általános élénk éljenzés. A Ház tagjai helyükön felemelkedve hosszasan tapsolnak.) — honvédségünk kiválóságát s nagyszerű katonai erényeit kitüntető módon ismerje el. Amikor erről itt, mint a nemzet törvényes képviselői örömmel megemlékezünk, kegyeletes érzéssel és hálával gondolunk azokra a fiainkra, akik e harcokban életüket adták véres áldozatul. (A Ház tagjai feloltanakJ Kérni akartam, de kérnem sem kell, látva a t. Házat, hogy irántuk való hálánkat és az általuk hozott szent áldozatnak járó tiszteletünket felállással fejezzük ki. (Egy percnyi csendes megemlékezés után a Ház tagjai elfoglalják helyüket.) T. Ház! El nem mulasztható kötelességein az is, hogy ma, amikor a nyári szünet után először vagyunk együtt, kegyelettel emlékezzem meg Széchenyi István 1791 szentember 21-i születésnapjának másfélszázados évfordulójáról. Széchenyi Istvánt még életében — éppen hatalmas politikai ellenfele — Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezte eh Az őt megértő, nagy lelki tulajdonságait méltányló utókor a leghívebb magyar névvel is felruházta. Ügy hiszeimi, t. Ház, hogy ma. 150 évvel születése és nyolc évtizeddel halála után minden túlzás nélkül mondhatjuk róla, hogy a legaktuálisabb magyar. Tanításai, eszméi, programmja, törekvései a változó időkben sem szürkültek el. nem kop; tak meg; az a roppant szellemi és erkölcsi kincs, aimit nemzetének adott, nem vált a múltnak csak kegyelettel őrzött emlékévé. Amiket mondott, tanácsolt, tervezett, frissek, érdekesek, instruktívok, útmutatók, időszerűek ma is. Olyanok, mintha most hangzanának el és olyan nagy szükség van reájuk most, mint volt akkor, amikor az élő Széchenyi ajkáról szólottak, ami-