Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1941. évi október hó 22-én, szerdán, Tasnádi Nagy András elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök örömteljes megemlékezése a harctéren küzdő honvédség nagyszerű fegyver­tényeiről, melynek során mélységes kegyelettel áldoz a harctéren elesett hőseink emlékének s bensőségesen méltatja a finn nép hősies küzdelmét. — Elnök kegyeletes megemlékezése gróf Széchenyi István születésének másfélszázados évfordulójáról. — A gazdasági bizottság kétrendbeli jelentése a képviselőház 1942. évi költség­vetésének előirányzata, továbbá a képviselőház tagjai és választott tisztviselői tiszteletdíja csökkentésének megszüntetése tárgyában. — Vájna Gábor országgyűlési képviselő összeférhetlenségi bejelentése Eckhardt Tibor ellen. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Bartha Károly, br. Bánjf'y Dániel, Varga József. (Az ülés kezdődik délelőtt 12 óra 16 vérekor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóim. Melegen üdvözlöm a nyári szünet utam újból egybesereglett t. képviselőtársaimat (Éljenzés jobbfelől.) Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére -Szeder János, az egyéb jegyzői teendők ellátására Zeöld Imre Péter és Nagy Ferenc jegyző ura­kat kérem fel. T. Ház! Mielőtt teendőinkre térnénk át, el­mulaszthatatlan kötelességemnek tartom, hogy az egész Ház nevében megemlékezzem honvéd­seregeinkről, (Általános élénk éljenzés. — A Ház tagjai hegyükön felállva hosszasan tapsol­nak.) megemlékezzem honvédeinkről. a mi derék fiainkról, akik az országtól sok száz kilométernyi távolságban nagy barátunk, a németség oldalán (Élénk éljenzés és tans a Ház minden oldalánj kemény harcokat harcolnak, hogy az Európa népeit, a civilizációt, a keresz­tény kultúrát, de nemzeti létünket is fenyegető ádáz ellenséget (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a bolsevizmust megsemmisíteni segítsenek. Úgyszólván nincs nap, amely ne hozna hírt vitézeink nagyszerű fegyvertényeiről, amely ne fűzne újabb és újabb babérlevelet a magyar katonai dicsőség koszorújába. Gondolatunk ott van velük és kérjük a Mindenhatót, áldja meg nemes, tiszta célokért kihúzott kardjukat. Tudom, hogy a t Ház minden tagja egyet­'ért velem, amikor hálánkat fejezem ki csapa­tainknak önfeláldozó küzdelmükért, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a Ház minden oldalán) amely barátaink és ellenségeink előtt a dicső­ség fényét veti a magyar névre és amely leg­utóbb arra indította a hatalmas Német biro­dalom Führerét, a német haderő legfőbb had­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. urát, hogy — a Kormányzó Űr ö Főméltósága személyen keresztül (Általános élénk éljenzés. A Ház tagjai helyükön felemelkedve hosszasan tapsolnak.) — honvédségünk kiválóságát s nagyszerű katonai erényeit kitüntető módon ismerje el. Amikor erről itt, mint a nemzet törvényes képviselői örömmel megemlékezünk, kegyeletes érzéssel és hálával gondolunk azokra a fiainkra, akik e harcokban életüket adták véres áldozatul. (A Ház tagjai feloltanakJ Kérni akartam, de kérnem sem kell, látva a t. Házat, hogy irántuk való hálánkat és az általuk hozott szent áldozatnak járó tiszteletünket felállással fejezzük ki. (Egy percnyi csendes megemléke­zés után a Ház tagjai elfoglalják helyüket.) T. Ház! El nem mulasztható kötelességein az is, hogy ma, amikor a nyári szünet után először vagyunk együtt, kegyelettel emlékez­zem meg Széchenyi István 1791 szentember 21-i születésnapjának másfélszázados évfor­dulójáról. Széchenyi Istvánt még életében — éppen hatalmas politikai ellenfele — Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezte eh Az őt meg­értő, nagy lelki tulajdonságait méltányló utó­kor a leghívebb magyar névvel is felruházta. Ügy hiszeimi, t. Ház, hogy ma. 150 évvel szüle­tése és nyolc évtizeddel halála után minden túlzás nélkül mondhatjuk róla, hogy a leg­aktuálisabb magyar. Tanításai, eszméi, programmja, törekvései a változó időkben sem szürkültek el. nem kop; tak meg; az a roppant szellemi és erkölcsi kincs, aimit nemzetének adott, nem vált a múlt­nak csak kegyelettel őrzött emlékévé. Amiket mondott, tanácsolt, tervezett, frissek, érdeke­sek, instruktívok, útmutatók, időszerűek ma is. Olyanok, mintha most hangzanának el és olyan nagy szükség van reájuk most, mint volt akkor, amikor az élő Széchenyi ajkáról szólottak, ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom