Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-213

2 Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 19ki október 22-én, szerdán. kor könyveiben jelentek meg, amikor az ő ha­talmas reformmunkájában jelentkeztek. Széchenyi nemcsak a maga korának ma­gyarságáért dolgozott, szenvedett és omlott össze, ő az örök magyarságnak szentelte életét. Az egész magyarságot át akarta gyúrni, új létre formálni; új magyar típust akart ne­velni, amelyik elhagyja a múlt hibáit, fel­fokozza a múlt erényeit, amelyik európai és magyar tud lenni egyszerre. És _ milyen hősi szívvel, mennyi hittel, mennyi elszánt akarással és önfeláldozással, milyen bizalommal fogott neki munkájának! S bár ismerte, mindenkinél jobban nemzete hibáit, mégis el merte kiáltani, hogy — ha talán századok múlva is — d!e valamikor első népe lesz a magyar a világinak! És Széchenyi nemcsak hitt, nemcsak lán­golt, nemcsak fantáziája volt, nemcsak terveket készített; azt is megmondta, meg is mutatta, hogyan kell ezeket a terveket valóra váltani. Fájdalomi, a rettentő munkában és a ször­nyű nemzeti katasztrófa hatása alatt az. ő nagy­szerű fizikuma korán összetört; áldott keze aláhanyatlott és sokoldalú programmja, mun­kája — melynek végrehajtása amúgy is egy egész lelkes munkás tálbort kívánt volna — be­fejezetlen maradt. Befejezetlen maradt a sok tervbevett nagyszerű munka, de nem befejez­hetetlen. Az ő szellemének — sokszor észre sem vett — irányítása mellett a nemzeti élet különböző területein, itt is, ott is tettünk lépéseket előre. És ha oly ami bensőségesen keresztények leszünk» mint volt Széchenyi, ha fajtánknak az az igaz, tiszta,« önfeláldozó szeretete fosr áthatni ben­nünket, melyet ő szavakban és tettekben olyan sokszor és olyan erőteljesen juttatott kifeje­zésre, ha mi is úgy igyekszünk felismerni a »magyar hibákat ésl megbecsülni a magyar erényeket, mint ő, ha sem irreális optimizmus­nak, sem gyáva pesszimizmusnak nem^ adjuk oda magunkat, ha minden tudásunkat és erőn­ket latbavetve hozzá iméltó módon fogunk dol­gozni tudni, akkor nemcsak előkészíthetjük a nemzeti felemelkedés nagyszerű korszakát, ha­nem az ő megkezdett munkáit be is fejez­hetjük. T. Ház! • Áthatva a Széchenyi géniusza iránti^ hála és tisztelet érzésétől, a felsőház elnökével együtt elhatároztuk, hogy a két Ház nevében az. ő nagy emlékének megörökítésére itt, az országrgyűléis Házában márvány emlék­táblát helyezünk el. (Általános helyeslés és taps.) Elhatározásunkat a nyári szünet alatt végre is hajtottuk. Bejelenteni a t. Háznak, hogy az emléktábla elkészült és azt a két Ház tagjainak jelenlétében folyó hó 29-én dléli 12 órakor fogjuk kegyeletes ünnepély keretébein leleplezni. Javaslom, t. Ház, hogy az elmondottak kapcsán Széchenyi István születése 150 éves évfordulójáról való megemlékezésünk a mai ülés jegyzőkönyvéhen megörökíttessék. (He­lyeslés.) A Ház az elnök javaslatát egyhangú­lag magáévá teszi. T. Ház! Ügy gondolom, hogy a közérzésnek adok kifejezést akkor is, amikor a Ház figyel­mét a rokon finn nép hősi küzdelmére irányí­tom. (Hosszantartó élénk éljenzés és tavs a Ház minden oldalán.) Köztudomású, hogy a kicsiny finn nép, mely alig egy éve olyan dicsőséges harcot vívott százszorta nagyobb ellenfelével, a szov­jetek Oroszországával, ismét fegyvert fogott s kemény küzdelemben visszaszerezte ősi hatá­rait, (Éljenzés.) sőt ma már saját földjükön méri a bolsevistákra keimény csapásait. Azt hiszem, t. Ház, az, a megállapítás, hogy egy számbelileg kicsiny " nép is lehet nagy nemzet, ha fiai erősek a hazaszeretetben, tisz­ták jellemükben, gazdagok a tudásban, kitar­tók a munkában és vitézek a harcban, egy nemzetre sem illik jobban, mint a száimibelileg kicsiny finn nemzetre, és úgy vélem, minid­annyiunk nevében jelenthetem ki, hogy a leg­nagyobb tisztelettel, megbecsüléssel és csodá­lattal nézzük a rokoni finn nemzet heroikus küzdelmét s országuk területi épségének helyre­állítása feletti hazafias örömükben testvéries érzéssel osztozunk. (Ügy van! T'Jgy van! — Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Kérem a t. Ház hozzájárulását, hogy erről a Ház nevében a finn képviselőház elnökét táviratilag értesíthessem és előtte legjobb sze­í'encsekívánataimat tolmácsolhassam. (Élénk helyeslés.) A Ház az elnök javaslatához hozzájárul. T. Ház! Bemutatom a t. Háznak a minisz­terelnök r úr átiratát, amelyben tudatja, hogy a Kormányzó Űr Őfőméltósága folyó évi szep­tember 15-én kelt legfelsőbb elhatározásával Laky Dezső m. kir. közellátásügyi tárcanélküli minisztert (Éljenzés és taps jobb felől. — De­rültség a széîsobaloldaîon.) állásától saját ké­relmére felmentette s helyébe GyÖrffy-Bengyei Sándor m. kir. titkos tanácsos, szolgálaton­kívüli vezérezredest közellátásügyi tárcanél­küli miniszterré kinevezte. (Éljenzés és taps.) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. ' Bemutatom a t. Háznak Ráduly Laios kép­viselő úr levelét, .melyben katonai szolgálatá­nak tartamára a Háztól szabadságot kér. Mél­tóztatnak a kért szabadságot megadni! (Igen!) A Ház a szabadsághoz hozzájárul. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr többrendbeli átiratát, amelyekben tudatja, hogy a közellátás érdekét veszélyeztető cselek­mények büntetéséről; a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyen­súlyának biztosításáról alkotott 1931:XXV1. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meg­hosszabbításáról, valamint az 1931:XXVI. te. 7. §-a értelmében alakított országos bizottság tagjai számának újabb felemeléséről: r a köz­oktatásügyi igazgatás egyszerűsítéséről; az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az iigryvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések sza­bályozásáról; a Németbirodaíómmal 1938. évi december hó 10. napján kötött adóügyi pót­egyezmények becikkelyezéséről; végül a házas­sági jogról szóló 1894:XXXI. te. kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolat­ban szükséges fajvédelmi .rendelkezésekről szóló, az országgyűlés két Háza által alkotott törvényeknek, mint 1941. évi X— XV. törvény­cikkeknek kihirdetése az Országos Törvénytár­ban megtörtént. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Jelentem a t. Háznak, hogy Eckhardt Tibor országgyűűlési képviselőnek (Félkiáltá­sok a szélsőbatoldalon és jobbfelől: Pfuj! Pfuj! — Kajniss Ferenc: A pártja még elfelejtett nyilatkozni hosszú időn keresztül! Egy pár kaszinó is! — Az elnök csenget.) a magyar ál­lampolgárságtól való megfosztásáról a Buda­pesti Közlönyből értesülve, ügyét a házszabá­lyok 15. §-ának (2) bekezdése értelmében az állandó Összeférhetlenségi bizottsághoz tettem át. (Csia Sándor: És a társai?) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. A t. Ház tudomására hozom, hogy a kalo­csai királyi törvényszéknek ifj. Bitner Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom