Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

102 Az országgyűlés képviselőházának 217, úgyhogy nem is egy, hanem két minisztérium került a községek fölé, — elsősorban a pénz­ügyminisztérium, de ha szakkérdésről volt szó, akkor még a többi szakminisztériumok is — úgyhogy központosítás történt ugvan a nagy szükség miatt, de a központosítás nem egy központba futott bele, hanem a központosítás mindjárt a kezdet után kezdiett a központban (szétágazó^ lenni. Szóval egy centralizmus, amely szétágazó lett felül, természetes, hogy magában hordja a közigazgatás egyszerűségé­nek legnagyobb kontrasztját, mert még a leg­belsőbb fokon is négy egymással versengő legfelsőbb hatóság rivalizált a központi ható­ság vagy központi intézkedés élén. Természe­tes, hogy az alsóbb hatóságoknál információ, tájékoztatás szükséges ezekre nézve, tehát az alsóbbfokú hatóságoknál is megnövekedett a munka, többnyire esetleg haszontalan munka, olyan munka, amely miire sikerhez ér, akko­rára az élet túlhaladta; hiszen ennek a mun­kának első ütem© rövidebb időre volt kon­templálva, mint az elintézés. Az elkésések a közigazgatási intézkedések­ben mutatják azt. hogy az ügyiratok külön életet élnek, az élet pedig ezalatt éli a magra természetes nagy tökéletességét, amelyik bi­zony ezt a külön életet hibának tartja ma^a fölött és a hibát elkerüli úgy, hogy túléli. Tgv felesieeepisé válik az egész közi'gazgntus­nak az utána kapkodó vagy felette járó műkö­désié és ebből áll elő a közigazgatás racionali­zálásának, egyszerűséerének szükségessége. De rögtön, mihelyt rájövünk, hoery a helyi élet­viszonyokból kell kiindulni és a helyi élet­vipzony oknak a megfelelő segítséget ott a helyi élet kívánalmai szerint kell megadni, ez­zel tulajdonképpen megvan a megoldás és nem külön hivatali rendszerek kombinálásá­val és faragásával kell igyekeznünk magának a közigazgatás egyszerűsítésének problémáját megoldani. . ­Tehát vissza az életforrá pókhoz! Körül­belül ez az, amit a közigazgtás javításánál el kell érni. Azt nagyon jól tudjuk és a belügy­miniszter úr múlt esztendőkbeli beszédeiből is tudunkróla. hogy a belügyminiszter úr meg­győződéses híve a decentralizációnak, vagyis a helyi élethez való közelítésnek. Hallottam az igen t. magyar élet párti szónok úrtól azt is, hogy a helyi önkormánvzatok is eléggé mű­ködnék, de nincs meg a kellő érdeklődés, mert nincs meg a kellő anyagi alaniuk a helyi ügyek intézéséhez. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy lehet, hogy vannak 1átszóla­áros önkormányzatok, de valóságos önkor­in ánvzatok, amelyek tulaj dónk éopen a helyi közvélemény felfokozását, a tárpadalmi ön­tevékenység megszervezését, a lokálpatriotiz­mus alkotó képességének megindítását, hogy liar mondjam ^lázban, ütemben tartását is folyton elő tudják idézni, mintha hiányozná­nak. Tulajdonképpen a helyi önkormányzatok­nak ilyen társadalmi erővel és tartalommal való megtöltése az. ami a közigazgatást igazán a maga magas fokára és teljesítőképességére. a maga célszerűségébe fölemelné. Ezt a jövendőt kellene elérni és én azt hi­szem, hogy a belügyminiszter úr, aki a társa­dalmi öntevékenységnek olyan nagy barátja, olyan nagy^ szószólója. — ebben az irányban nemcsak szószólónk lesz. hanem tenni is akar és tenni is tud. Abban a közigazgatási reform­ban, amelyet legutóbb a bizottsági ülésen volt szíves megígérni, közölve, hogy legközelebb , ülése 19^1 november 12-én, szerdán. I már előterjeszti, mindenesetre figyelemmel lesz arra, hogy a közigazgatási reformban az ön­kormányzatok olyan utat kapjanak, melyen a maguk természetes érvényesülése kibontakoz­hassék. Ez a természetes érvényesülés azután meghózhassa az ő vagyoni, erkölcsi cselekvő­képességüket s ezzel a cselekvőképességgel elő­állhasson természetesen az is, hogy a közigaz­gatási ügyek elintézése ne keringjen a világ­ban, vagy ne legyen valami külön, mester­kélten ránövesztett holttetem az egész ország testén. így lesz körülbelül megoldható a közigaz­gatásnak alapjában való egyszerűsítése. Tehá 1 az önkormányzatok révén, az igazi önkormány­zatok révén, amelyeknek feltünedezését látom a városi életben is. Mert a városi élet mégis sokkal többi érdeklődést tud a maga kérdései köré összegyűjteni. Láttuk, hogy a városoknak ez a magukban való fejlődlése, a maguk proble­matikájával foglalkozó összessége mégis csak olyan közvéleményfélét teremtett, ahol az ér­deklődlés minden iránt megvan, ami a helyi viszonyokra vonatkozik. Ezt az érdeklődést kel­lene visszaadni a faluban is a képviselőtestü­letnek s a vármegyeházakon a törvényhatósági üléseknek. Ügy hallottam, hogy azok a bizo­nyos kisgyűlések megfelelő érdeklődést tud­nak is kelteni, mert szakszerűen, az életviszo­nyoknak igazi mélységével foglalkoznak, te­hát azt az érdeklődést hozzák felszínre, amely feltétlenül megadlja az ügyeknek az életet, az elevenséget. Az egyik szónok úr volt szíves azt is fel­említeni, hogy az önkormányzatoknál a vá­lasztások kérdése esetleg nagyon szervesen hozzátartozik az önkormányzatok életéhez. Mindenesetre van ebben valami, mert a tár­sadalmi hagyományoknak, a helyi társada­lomfejlődésnek van megnyilatkozása a vá­lasztásokban. Nemcsak személyi harcok azok, hanem esetleg rendszerváltozásoknak, nemze­dékváltozásoknak kiütközése, amelyekbe bi­zony felülről a központból beleszólni nem na­gyon szerencsés, mert természetes folyamatot zavar meg e beavatkozás. Ez az én álláspon­tom. A belügyminiszter úrnak, úgy tudom, az a felfogása, hogy az önkormányzatok lénye­géhez tartozónak nem tartja a választás vagy kinevezés kérdését, azt rábízza majd az erők és a vélemények játékára. Talán lesz alkalmam ebben a tekintetben még felszólalni, most csak megemlítem, — ne­hogy majd következetlenségnek tűnjék fel — hogy én nem vagyok olyan feltélenül híve a kinevezési rendszernek, mert a választási rendszer mindeni esetre olyan megoldásokat tud hozni, hogy elvénült tisztikarokat tud kel­lőleg felcserélni .anélkül, hogy ez vesszőfutást jelentene az illető tisztviselőknek. Az, hogy a mostani kinevezett tisztviselőknek leváltása állna emiatt elő. azt hiszem, abban az eset­ben, ha a kinevezett tisztikar megszerezte a helyi közönség bizalmát, nem probléma. Amennyiben peclig némi kiküszöbölések len­nének, ez azt hiszem, a nyugdíjazás útján meg fogja találni a maga elintézését. Ezt te­hát még sem lehet úgy felvetni, mint olyan érvet, amely alkalmas lehetne a választás és kinevezés kérdésének eldöntésére. Mélyen t. Képviselőiház! Azt hiszem, nem sok időm van már hátra. Még csak énpen azt akarnám megemlíteni, hogy minket csodá­lattal töltött el az Országos Nép- és Család­védelmi Alap szervezése, az a nagy koncepció.

Next

/
Oldalképek
Tartalom