Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
102 Az országgyűlés képviselőházának 217, úgyhogy nem is egy, hanem két minisztérium került a községek fölé, — elsősorban a pénzügyminisztérium, de ha szakkérdésről volt szó, akkor még a többi szakminisztériumok is — úgyhogy központosítás történt ugvan a nagy szükség miatt, de a központosítás nem egy központba futott bele, hanem a központosítás mindjárt a kezdet után kezdiett a központban (szétágazó^ lenni. Szóval egy centralizmus, amely szétágazó lett felül, természetes, hogy magában hordja a közigazgatás egyszerűségének legnagyobb kontrasztját, mert még a legbelsőbb fokon is négy egymással versengő legfelsőbb hatóság rivalizált a központi hatóság vagy központi intézkedés élén. Természetes, hogy az alsóbb hatóságoknál információ, tájékoztatás szükséges ezekre nézve, tehát az alsóbbfokú hatóságoknál is megnövekedett a munka, többnyire esetleg haszontalan munka, olyan munka, amely miire sikerhez ér, akkorára az élet túlhaladta; hiszen ennek a munkának első ütem© rövidebb időre volt kontemplálva, mint az elintézés. Az elkésések a közigazgatási intézkedésekben mutatják azt. hogy az ügyiratok külön életet élnek, az élet pedig ezalatt éli a magra természetes nagy tökéletességét, amelyik bizony ezt a külön életet hibának tartja ma^a fölött és a hibát elkerüli úgy, hogy túléli. Tgv felesieeepisé válik az egész közi'gazgntusnak az utána kapkodó vagy felette járó működésié és ebből áll elő a közigazgatás racionalizálásának, egyszerűséerének szükségessége. De rögtön, mihelyt rájövünk, hoery a helyi életviszonyokból kell kiindulni és a helyi életvipzony oknak a megfelelő segítséget ott a helyi élet kívánalmai szerint kell megadni, ezzel tulajdonképpen megvan a megoldás és nem külön hivatali rendszerek kombinálásával és faragásával kell igyekeznünk magának a közigazgatás egyszerűsítésének problémáját megoldani. . Tehát vissza az életforrá pókhoz! Körülbelül ez az, amit a közigazgtás javításánál el kell érni. Azt nagyon jól tudjuk és a belügyminiszter úr múlt esztendőkbeli beszédeiből is tudunkróla. hogy a belügyminiszter úr meggyőződéses híve a decentralizációnak, vagyis a helyi élethez való közelítésnek. Hallottam az igen t. magyar élet párti szónok úrtól azt is, hogy a helyi önkormánvzatok is eléggé működnék, de nincs meg a kellő érdeklődés, mert nincs meg a kellő anyagi alaniuk a helyi ügyek intézéséhez. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy lehet, hogy vannak 1átszólaáros önkormányzatok, de valóságos önkorin ánvzatok, amelyek tulaj dónk éopen a helyi közvélemény felfokozását, a tárpadalmi öntevékenység megszervezését, a lokálpatriotizmus alkotó képességének megindítását, hogy liar mondjam ^lázban, ütemben tartását is folyton elő tudják idézni, mintha hiányoznának. Tulajdonképpen a helyi önkormányzatoknak ilyen társadalmi erővel és tartalommal való megtöltése az. ami a közigazgatást igazán a maga magas fokára és teljesítőképességére. a maga célszerűségébe fölemelné. Ezt a jövendőt kellene elérni és én azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr, aki a társadalmi öntevékenységnek olyan nagy barátja, olyan nagy^ szószólója. — ebben az irányban nemcsak szószólónk lesz. hanem tenni is akar és tenni is tud. Abban a közigazgatási reformban, amelyet legutóbb a bizottsági ülésen volt szíves megígérni, közölve, hogy legközelebb , ülése 19^1 november 12-én, szerdán. I már előterjeszti, mindenesetre figyelemmel lesz arra, hogy a közigazgatási reformban az önkormányzatok olyan utat kapjanak, melyen a maguk természetes érvényesülése kibontakozhassék. Ez a természetes érvényesülés azután meghózhassa az ő vagyoni, erkölcsi cselekvőképességüket s ezzel a cselekvőképességgel előállhasson természetesen az is, hogy a közigazgatási ügyek elintézése ne keringjen a világban, vagy ne legyen valami külön, mesterkélten ránövesztett holttetem az egész ország testén. így lesz körülbelül megoldható a közigazgatásnak alapjában való egyszerűsítése. Tehá 1 az önkormányzatok révén, az igazi önkormányzatok révén, amelyeknek feltünedezését látom a városi életben is. Mert a városi élet mégis sokkal többi érdeklődést tud a maga kérdései köré összegyűjteni. Láttuk, hogy a városoknak ez a magukban való fejlődlése, a maguk problematikájával foglalkozó összessége mégis csak olyan közvéleményfélét teremtett, ahol az érdeklődlés minden iránt megvan, ami a helyi viszonyokra vonatkozik. Ezt az érdeklődést kellene visszaadni a faluban is a képviselőtestületnek s a vármegyeházakon a törvényhatósági üléseknek. Ügy hallottam, hogy azok a bizonyos kisgyűlések megfelelő érdeklődést tudnak is kelteni, mert szakszerűen, az életviszonyoknak igazi mélységével foglalkoznak, tehát azt az érdeklődést hozzák felszínre, amely feltétlenül megadlja az ügyeknek az életet, az elevenséget. Az egyik szónok úr volt szíves azt is felemlíteni, hogy az önkormányzatoknál a választások kérdése esetleg nagyon szervesen hozzátartozik az önkormányzatok életéhez. Mindenesetre van ebben valami, mert a társadalmi hagyományoknak, a helyi társadalomfejlődésnek van megnyilatkozása a választásokban. Nemcsak személyi harcok azok, hanem esetleg rendszerváltozásoknak, nemzedékváltozásoknak kiütközése, amelyekbe bizony felülről a központból beleszólni nem nagyon szerencsés, mert természetes folyamatot zavar meg e beavatkozás. Ez az én álláspontom. A belügyminiszter úrnak, úgy tudom, az a felfogása, hogy az önkormányzatok lényegéhez tartozónak nem tartja a választás vagy kinevezés kérdését, azt rábízza majd az erők és a vélemények játékára. Talán lesz alkalmam ebben a tekintetben még felszólalni, most csak megemlítem, — nehogy majd következetlenségnek tűnjék fel — hogy én nem vagyok olyan feltélenül híve a kinevezési rendszernek, mert a választási rendszer mindeni esetre olyan megoldásokat tud hozni, hogy elvénült tisztikarokat tud kellőleg felcserélni .anélkül, hogy ez vesszőfutást jelentene az illető tisztviselőknek. Az, hogy a mostani kinevezett tisztviselőknek leváltása állna emiatt elő. azt hiszem, abban az esetben, ha a kinevezett tisztikar megszerezte a helyi közönség bizalmát, nem probléma. Amennyiben peclig némi kiküszöbölések lennének, ez azt hiszem, a nyugdíjazás útján meg fogja találni a maga elintézését. Ezt tehát még sem lehet úgy felvetni, mint olyan érvet, amely alkalmas lehetne a választás és kinevezés kérdésének eldöntésére. Mélyen t. Képviselőiház! Azt hiszem, nem sok időm van már hátra. Még csak énpen azt akarnám megemlíteni, hogy minket csodálattal töltött el az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezése, az a nagy koncepció.
