Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése, 1H1 november 12-én, szerdán. 101 rendőrsége, továbbá' a városi, vármegyei és községi tisztikar élére állított emberek lelki­ismeretesséa'e. reggeltől esti ír való mnnkában állása szolgáltatja a kishitűség eloszlatására ott helyben a legfőbb erkölcsi erőt. Ezért mi a pol'ffári közigazgatás megszervezését és a bel­ügyi kormányzat vármegyei, községi ügy­osztályának lelkiismeretes, jól átgondolt, jól megfontolt szervező intézkedéseit hálával és elismerései köszönjük meg, éppen ügy, mint a közegészségügyi szolgálat messzekiható ' intéz­kedéseit, amelyekkel Erdélyben az egészség­ügyet rendbeszedni igyekezett. Ezt majd egy másik képviselőtársam külön fosia méltatni. Itt csak általában említettem meg, boe-y az újjáalakított polgári közigazgatás a közönség bizalmát valóban napról-napra mindjobban megnyeri, aminek egyik kifejezése az is. — bár ez paradoxonnak hangzik, — hogy a köz­ségházak, megyeházak, vármegyeházák folvo­sói telve vannak a kérvényezők ostromló soka­ságával. Ez azonban nem csak azt jelenti, hoev az inség és az életviszonyok zavara feltámadt és megsokasodott, hanem azt is jelenti, begy az életviszonyok megzavarodása miatt valaki menedéket keres, mind többen keresnek mene­déket, s ott keresnek, ahol bíznak abban, hogy menedéket is tudnak találni. A tömeges rtila­tódulásban tehát nemcsak a szükség jelentke­zik, hanem a szükségben való segítés bizalma is. Ez a tömeges jelentkezés tehát egyúttal a bizalomnak is ösztönszerű kifejezése. Ennél a tételnél, a irTi fejlődésünk idáig­jutásánál kell arra gondolnom, hogy azért a közönségnek ez a helyi odatódul ása mégsem kap teljes kielégülést, hanem a közönség egy részének tovább kell tolongania és feltolul ,a minisztériumokba is. Itt a fővárosban is az ügyes-bajos emberek egész sokaságát látjuk vidékről a folyosókon tolongani, ami azt je­lenti, hogy ott helyben, ,a helyi életviszonyok között a helyi közigazgatás ereje és képessége nem volt akkora, hogy azt a helyi bajt elin­tézni tudta volna. E miatt.előáll az, hogy^ a helyi ügyek intézése mindinkább felkerül ide a minisztériumokba, és előállott az úgyneve­zett centralizmus, a helyi autonómiák vagy helyi közigazgatások akármilyen látszólagos léte mellett is. Mostanában olvastam el Mártonffy Károly egyetemi tanár és miniszteri tanácsos úr igen tanulságos munkáját a magyar közigazgatás megújulásáról, amely elmondja, hogy ez a köz­igazgatási válság % amely a bürokratizmus és az anarchia két véglete között mozog, nemcsak magyar jelenség, hanem világjelenség és nagy racionalizáló folyamat, tanulmányozás, munka­szervezkedés indult meg Amerikában, Francia­országban, Belgium'ban és Spanyolországban is, hogy ezeken a közigazgatási módszereken, amelyek a helyi elintézést távolabb viszik és mind bonyolultabbá teszik, s ezen a bonyolult­ságon segítsenek bizonyos célszerű sítéssel. Amerikában felfedezték például azt, hogy & közigazgatásnak ez a bonyolulttá, szövevé­nyessé válása az . életviszonyoknak annyira való megnehezítését idézheti elő, „hogy kor­mányzati nehézségek és államfejlődési nehéz­ségek állanak elő belőle, mert a társadalom és az állam egymással való szembeütközését idéz­heti elő. Azok az ajánlatok és javítási módok, ame­lyeket ,a professzor úr könyve felsorol, min­denesetre nagyon tanulságosak, csakhogy az emberben mégis azt a gondolatot keltik, hogy talán túlságosan messze mennek az egyszerű­sítési kérdéssel és úgy fogják fel az állam kormányát, mintha az valami kereskedelmi vállalat volna; pedig a kereskedelmi vállalat­ban maga az igazgatás tényleg cél, de az ál­lamnál az igazgatás nem cél, hanem eszköz. Az államhoz és a társadalomhoz kénest, amelyek történelmi fejlemények, a közigazgatás, : az igazgatás maga csak járulék volt, amelynek különálló célja nem lehet, hanem csakis az állami céloknak és a társadalmi céloknak egy­beolvadásával^ tudhatja feladatát elintézni, tudhatja magát israzán hasznosítani. Terv tehát a közigazgatás egyszerűsítésének valahogvan ott van meg a njagva. ahol magából a köz­igazgatásbólnem csinálnak öncélt és nem veszik külön fejlesztés, külön egyszerűsítés alá, ha­nem magnkba a mélységekbe hatolnak bele és oH a lényegeket találják meg, ,a lényegek sze­rint, az é 1 et viszonyoknak a forrásai szerint igyekeznek megtalálni az óvószereket, a segítő szereket, az irányítási módokat, hogy azok az életviszonyok, amelyek zavarba vagy túlzásba vagy keresztezésbe jutottak, megkapják ß, ma­guk elintézését. Igen érdekes látnivaló a mi közéletünkben az, hogy a hivatalokat úgy képzelik el, mint ü£>*yiratintézőket, holott körülbelül úgy áll a helyzet, hogy más az ügy és más az ügyirat, az^ akta. Az aktát el lehet intézni és az ügy mé?is elintézetlenül marad; viszont van ügy, amelyet maga az élet intéz el és az akta fut, az akta — ki tudja — hány esztendeig fog tartani és mindig elintézetlenül növekszik, vastagszik. A bürokrácia túlhajtása mindenesetre megérdemli a népszerűtlenséget, de magának a bürokráciának, a hivatali rendszernek bizo­nyos időkben, bizonyos körülmények között. bizonyos nemzetveszélyek idején óriási a je­lentősége, olyankor, amikor egyetlen kis élet­viszonynak a legkisebb ügye is állami fon­tosságúvá válik. Mert egyszerű az. ha csak valakinek nincs lakása: de ha a lakásínség megsokasodik ezreknél és. ezreknél és így jelentkezik például egy háborús vagy egy tönkrement, megcsonkított állam területén, ahol minden viszony zavarba jutott, ahol min­den életviszony valahogyan azt a felelőtlen­séget, azt az irányíthatatlanságot látja maga előtt, hogy kilátástalan a jövőben az ő élete, olyankor egy ilyien lakásinség-kérdés még deposszedálóbb, még kétségbeejtőbb lehet a társadalomra nézve. Az a kis lakásügy állami fontosságú nagy üggyé válik és azért az in­tézkedés ebben a tekintetben esetleg a leg magasabbfokú hatóságnak a kezébe kell, hogy jusson, hogy becsületes, gyors és erőteljes elintézés következhessek be benne. Viszont ahogyan beáll a viszonyok javulása, ugyan­olyan mértékben szűnik meg a centralizmus­nak, a hivatali uralomnak, a túlságos befo­lyásolásnak a szüksége, ami egy nemzet élet­veszélye idején — mondom — oly óriási szük­ségességű Mi erdélyiek ahogyan láthattuk. — mert mindenről nem volt alkalmunk meggyőződni, vagy közvetlenül látni a közigazgatás fejlődé­sét itt Magyarországon — valahogyan azt a benyomást merítettük, hogy az első időkben tényleg az életösztön markolásával nyúlt bele a központ minden életviszonyba és így megteremtődött a centralizmus. A helyi köz­igazgatásoknak takarékosság címén való le­építése, összeszorítása miatt előállott a mi­nisztériumoknak, különösen a pénzügymi­nisztériumnak minél erőteljesebb gyámkodása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom