Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

100 Az országgyűlés képviselőházának 21 f. hosszabbítja a miniszter úr a mandátumokat. Kérdem, milyen indokkal hosszabbítja meg? Itt van előttem három törvényjavaslat. Három esztendőben minden évben újra és újra más indokkal méltóztatott meghosszabbítani a bizottsági mandátumokat. Most bizonyára megunta a miniszter úr. mondván: micsoda felesleges dolog itt mindig törvényjavaslatokat benyújtani, most nem egy évre hosszabbítja meg, hanem addig, amíg meg nem történik az a bizonyos intézkedés, közigazgatásunk reformja. Szó sincs róla, hogy mi etekintetben hihessünk a miniszter úrnak. A miniszter úr maga állít ja, hogy nem hihetünk neki. 1934-ben kiadtak egy kitűnő közgazdasági munkát. A miniszter úr előszót ír hozzá és abban ezt mondja (olvassa): »A reformjavaslatokat végre kell hajtanunk, a kormány célkitűzéseit meg kell valósítanunk.« Később pedig elfogyván a könyv, az 1938-ban kiadott új könyvhöz új előszót ír és ezt mondja (olvassa): »Vissza kell adnunk a közönség bizalmát a kormányígéretek iránt, amelyekkel a közigazgatás egyszerűsítését több ízben kilátásba helyezte.« 1938 óta azonban a miniszter úr nem törekedett arra. hogy a közönség bizalmát a kormányígéretek iránt visszaállítsa. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egy csomó olyan probléma van még, amellyel, sajnos, nem áll módomban most foglalkozni, azonban a végső konzekvenciákat nekünk ezekből le kell vonnunk. Meg kell állapítanunk azt, hogy a gyülekezési tilalom terén a miniszter úr álláspontját nem tehetjük magunkévá. Erről, sajnos, nem tudok beszélni, majd egy interpelláció során erre rátérek, csak lezárásul, befejezésül a következőket mondom: Vegye tudomásul az igen t. kormány, hogy nem tud olyan, csodafalat építeni az ország határara, amely a diktatúrának csak az örömeit bocsátja át, de egy nemzet, egy állam újjáépítésének egyéb eszközeit kívülrekeszti. Ha ezt megkísérelné, a magyar nemzeti szocializmus lesz olyanerős, hogy ezeket a kísérleteket visszautasítsa és meghiúsítsa. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüH Spák Iván jegyző: Paál Árpád! Elnök: Paál Árpád képviselő urat illeti a szó. Paál Árpád: Mélyen t. Képviselőház! Az olőtteim szólott mélyen t. képviselő úr az ország újjáépítésének gondolatával fejezte be beszédét. Annyi megjegyeznivalóim van erre, hogy ha mi erdélyiek az egy év előtti lerongyolt állapotunkat mai állapotunkkal összehasonlítjuk, _ észrevehetjük az újjáépítést, az újjáépítés folytonos haladását, éppen úgy, mint ahogy az árvizes területek f elszikkadás a is a szemünk előtt folyik le. (Zaj és felkiáltá sok a szélsőbáloldalon: Kötelesség! — Elnök csenget.) Természetes dolog, hogy egyszerre nem történhetik meg minden, de ha van bizalom,^ összhang és egy befogás, akkor az újjáépülésnek végbe kell mennie. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként azokban, amiket az előttem szólott képviselő úr mondott, volt sok olyan dolog, amit nagy érdeklődéssel és bizonyos összhangban is hallgattunk, de sok tekintetben elválaszt bennünket hála, bizalom és ragaszkodás, amellyel meg akarjuk köszönni az egy esztendő alatt nálunk végbement belső és külső újjáépítést. (Taps a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Maid másképpen is beszélnek!) ülése 19

il november 12-én, szerdán. Ezzel kapcsolatban felszólalásomban nem a költségvetés tételei szerint kívánok haladni, hanem visszaemlékszem arra, ahogy a mi felszabadulásunk végbement, ahogy ,a mi bilincsoldásunk lassan-lassan mind tökéletesebben felszabadított a zsibbadásból. Ennek során legelőször az jut eszembe, hogy a honvédsereg bevonulása alkalmával a rendőr- és csendőrcsapatokat lakosságunk olyan lázas lelkesedéssel tapsolta meg, hogy nines a világon olyan népszerű színpadi előadás, amely anynyi örömet, annyi lázas lelkesedést hozott volna, mint ahogy a felszabadult erdélyi lakosság fogadta Magyarország rendfenntartó szervezetét. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez ass ünnepi átélés azóta sem változott meg, mert a rendőrség és csendőrség bebizonyította a maga régi hírnevének tiszta fennmaradását: úgy jelentek meg előttünk, mint a tárgyilagos lelkiismeret, amely a szemben való hízelgések ellenére is meg tudja^ találni a hibát és amely a rejtőzködő rosszaságokkal szemben az önismeret erőtesljességével és erkölcsével tud hatni. Mi valahogyan a magyar csendőrség és rendőrség nálunk megjelent tagjaiban és szervezetében a lelkiismeret tárgyilagos becsületességének ímegjelenését láttuk. Természetes dolog, hogy óriási megváltás volt ez a mi lelkünk és testünk számára. (Éljenzés a jobboldalon.) Engedje meg a belügyminiszter úr, hogy mint a magyar rendfenntartó hatóság fejének tolrnacsoljaim» az erdélyiek üdvözletét és köszönetét' ezért a rendfenntartó szervezetért és alázattal kérem, hogy szíveskedjék ezt a csendőrség és rendőrség tudomására hozni. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Mjélyen t. Ház! A másik változás, amely reánk leiszabadulásunk folyamán elkövetkezett, a közigazgatás újjászervezése. Először katonai, közigazgatás volt nálunk; csodálattal láttuk, milyen pontos bepillantással tudja megfogni és megoldani a legkényesebb kérdéseket és hogyan tudott hirtelen, gyors intézkedésekkel Ínséges állapotokon is javítani, szóval nemcsak a rendfenntartás terén, hanem szociális téren is állandóságra irányuló és újjáépítést végbevivő ténykedéseket tudott tenni. Igazán csodálattal bámultuk meg a hadseregnek ezt a sokoldalúságát, a helyhez alkalmazkodni tudását, nagy igazságérzetét és óriási szociális felismerő képességét. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Ezen alapult a polgári közigazgatás megszervezése, amelyben a helyi kívánalmak is teljesültek, viszont a centrális szempontok is érvényesültek. A kettő találkozásából olyan együttes állt elő, amely valóban nagyban és egészben, az eddig eltelt időt számbavéve, azt lehet mondani, bevált. Voltak eleinte tömegesen jelentkező panaszok, elégedetlenségek, ami természetes, hiszen egy elnyomott állapot után gejzirszerűleg törnek fel az elnyomott könynyek, és bizonyos, hogy sok összevisszaság volt abból, hogy mindenki jóakaratú volt. Természetes dolog, hogy ebből rosszaság származott, mert tulajdonképen minden rossz abból származik, hogy a jóságok egymással összeütköznek. Ilyen jóságösszeütközés eleinte volt bizony nálunk, de hála Istennek, a polgári közigazgatásban is látszik már az a kiegyenlítődési folyamat, amely abból áll, hogy a közigazgatás a közönség bizalmát kezdi megnyerni és a közönségben lévő kishi tűséget, mindinkább eloszlatja. Igen nagy baj volt az, hogy egy suttogó propaganda is dolgozik, amely a kishitűséget terjeszti a közönségben.^ (Ügy van! Ügy van a középen.) Ezzel szemben a belügyi hatóságok