Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának Èïf. esetben azonban, ha, mondjuk, a vizsgát megelőzően egy háromhónapos tanfolyamon összefoglalhatná a jelölt azokat az ismereteket, amelyeket a megelőző hároméves gyakorlati idő alatt szerzett, egészen más volna az eredmény. (Ügy van! jcbbfelől.) Teljes tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy ezzel a kérdéssel ebben az irányban méltóztassék foglalkozni. IV Ház! Most áttérek a községi közigazgatás kérdéseire, amelyek talán az egész belügyi kérdéskomplexus legkiemelkedőbb részét- alkotják. Maga a községi önkormányzat, mint ilyen, meglehetősen távol került az alkotmányjogi érdeklődés körétől. Pedig a legtöbb állampolgár hazánkban a községi önkormányzatban él és ehhez is áll a legközelebb. De ha a közérdeklődés a községek önkormányzati kérdései iránt mégsem elég nagy, annak kizárólagos oka az, hogy az önkormányzathoz szükséges gazdasági erö a községeknél aránylag a legkisebb, viszont az állami közigazgatás közvetítésével járó teher itt aránylag a legnagyobb. Éppen ezért a községi Önkormányzat, mint közigazgatási kérdés, mindjobban eltolódik a jegyzői tevékenység kérdéseinek irányában és a jegyző személyét állítja az érdeklődés előterébe. A község önkormányzati életet, az anyagi eszkö zök hiánj^ában, — mint mondottam — ma alig élhet. Ilyen körülmények között természetesen a képviselőtestületi ülések iránti érdeklődés is megcsappant, helyesebben, túlzottan fejlődött abba az irányba, hogy itt is minden kér dés* megoldását állami támogatástól várják. Midőn tehát önkormányzataink fejlesztéséről, reformjáról beszélünk, feltétlenül szükséges a községi önkormányzatok fejlesztésével is foglalkoznunk, amely fejlesztésnek végcélja a képviselőtestület személyi összetételének modernizálása és a községi jegyzők jogállásának megállapítása után nem lehet más, mint az ön kormányzati élet gazdasági tartalmának a köz ségek részére való visszaadása. T. Ház! Itt rá kell mutatnom arra a lehetőségre, mellyel az arányos adóztatás elvének lehető figyelembevételével mégis valami tar^ talmat adhatnánk a község önkormányzati életének. Az önkormányzatok pénzügyeinek rendezését községi viszonylatban a 177.200/1924. B. M. számú rendelet vitte keresztül, amely 4. §-ában többek között megtiltotta a külön érdekeltségi alapokra való kivetéseket, amelye; ket ezeideig a községek bizonyos önkormányzati eélokra hoztak gyakorlatba. A mai rendkívüli viszonyok azonban sok olyan kérdést vetnek fel, amelyek tisztán államsegéllyel, vagy pedig pótadóval nem oldhatók meg. Ilyen aktuális kérdés lenne például a községek területén lévő belvízlevezetés kérdése, vagy méginkább, a már megépített belterületi csatornarendszerek további fenntartásának biztosítása. Ezek annyira sajátlagos helyhezkötött feladatok, amelyeket sematikusan nem lehet megoldani, viszont egy megfelelő községi szabályrendelettel tökéletesen megoldhatók lennének. Tisztelettel kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy ezzel a gondolattal is méltóztassék foglalkozni. T. Ház! Amint a belügyi költségvetés megfelelő címénél láthatjuk, a tárca ebben az évben 11'5 millió pengőt fordít a községek segélyezésére. Emellett az óriási összegű segítség mellett is a községek legnagyobb részében 50%-on felül van a pótadóteher, nem is beszélve arról, ami különösen a visszatért terüleütése iHi november lÉ-én, szerdán. Öo ' tekén mondható általánosnak, ahol az adóalapok csekélysége következtében többszáz, sőt ejzerszázalékos pótadó is szükséges a községek háztartási egyensúlyának helyreállítására. Önként felmerül tehát itt az a kérdés, vájjon nincs-e itt az ideje olyan általános községháztartási intézkedések meghozatalának, amelyek alkalmasak volnának ezeknek a nagy pótadóteher-különbségeknek megszüntetésére! Az a terv, amely országos közigazgatási pótadó bevezetésével kívánja ezt a kérdést megoldani, mind a gyakorlati, mind az elméleti szakemberek előtt általában nagy tetszésre talált. A magam részéről is hangsúlyozottan kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot minél előbb szíveskedjék a törvényhozás elé terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől) T. Ház! Áttérve most már az önkormányzatok személyi elemeire, a községi tisztviselői karra, mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogyha már a múlt évi belügyi költségvetés tárgyalásakor általános volt az a nézet, hogy a községi tisztviselőkar elérkezett teljesítőképességének végső határához, most nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai közigazgatási követelmények meghaladják a községi tisztviselői kar erejét. Hogy eddig jutottunk, ennek nagyon sok oka van, amelyek közül csak egypárra mutatok rá vázlatosan. Ilyen például az, hogy a községi tisztviselői kar létszámát merev szabályokhoz kötötték. Csupán az illető a község lakosságának számához mért létszám nem válhatott előnyére a községi önkormányzati életnek. Ezenkívül a létszámok megállapításánál vezető gondolat volt az, úgynevezett kvalifikációs leépítés, amelynek következményeképpen mindjobban előtérbe került a községi vezető vagy segédjegyzQ kizárólagos személyi fielelőssége. Ezek után ne csodálkozzunk a nehézségeken. De a kvalifikációs leépítés idején még bőven rendelkeztünk fiatal okleveles községi jegyzőkkel, akikkel ezeket a leminősített állásokat, sőt a községi kisegítő állásokat is be lehetett tölteni, de ezek mind kinevezést nyertek a visszacsatolt területeken és (helyükbe légüres tér maradt, melyben az egyre súlyosabb terhek alatt kapkod a levegő után a községi jegyző. Ne csodálkozzunk tehát, ha az utánpótlás is nagy nehézségekbe ütközik, már csak azért is, mert nem nagyon tolong a fiatalság a jegyzői pályára. Örömmel kell azonban itt megállapítanom, hogy a költségvetésben a községi közigazgatási' tanfolyamok céljaira ebben az évben igen jelentős összegek vannak biztosítva. Ennek ellenére mégis kénytelen vagyok ezen a téren még nagyobb támogatást kérni, mert félő, hogy enélkül a jegyzői utánpótlás kérdése végleg megoldhatatlanná válik. A tanfolyamokról körülbelül 170 okleveles jegyzőt bocsátanak ki évenként az önkormányzati életbe. Ez ugyan elég volna az utánpótlásra, de figyelembe kell venni azt is, hogy a végzett jegyzők egy részét más pályák szívják fiel, ezenkívül a jelentkezők száma is csökkent, ami különösen a kassai és marosvásárhelyi tanfolyamon volt nagyon erősen észlelhető. Ez a sajnálatos tény azt bizonyítja, hogy a felvidéki és erdélyi részek fiatalsága nem nagyon lelkesedik ezért a pályáért és nem nagyon tolong erre a pályára. De talán_ gyakorlati tapasztalatokat adhat arra, amit a tanfolyamok körzeti beosztása