Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

96 Az országgyűlés képviselőházának tít. ügyében kérni akarok. Szerintem helyes volna, ha a jegyzőjelöltek olyan helyeken lévő tanfolyamokon végezhetnék tanulmányaikat, amelyek különböznek attól a vidéktől, ahol gyakorlati idejüket töltötték, vagy ahol szolgálni akarnak. A felvidéki és erdélyi jelentkezőket a Dunántúlra, vagy az Alföldre, a tiszamenti tanfolyamokra kellene beosztani tanfolyamhallgatás céljából. Ezzel biztosítható lenne a különböző vidékek lelki hatásainak kiegyenlítése és ez jobban egyesíthetné a jegyzői kart a szentistváni gondolat jegyében. Hogy ez milyen nagy jelentőségű dolog volna, arról azt hiszem, ezen a helyen nem is kell bővebben beszélni. A jegyzőképzés kétségtelenül nagyfontosságú ügye mellett nagyobb . jelentősége van azonban a már szolgálatot teljesítő községi alkalmazottak helyzete rendezésének. Itt a segítés főleg a létszám viszonyok rendezésében állhat. Nem a lakosság számának kellene itt irányadónak lennie, hanem mindenegyes község helyi viszonyait kellene figyelembe venni. Tisztázni kell a jegyzők jogállását és meg kell adnunk a jegyzőnek a községi önkormányzat eletében azt a helyet, amely őt munkája után valóban megilleti. (Helyeslés.) Rendkívül fontos volna a jegyzők tehermentesítése is. Nem akarom itt elismételni az adóügyi jegyzők már unalomig elcsépelt kérdésének rendezését, csak arra akarok rámutatni, hogy a betöltött jegyzői állások mellett több önálló közigazgatási jegyzői állás és esetleg segédjegyzői állas szervezésével nagyobb segítséget adhatnánk. Az alkalmazás módszere tekintetében sem mondhatok mást, mint amit a törvényhatósági tisztviselők alkalmazásánál mondottam. Itt a kinevezés melletti állásfoglalásomat megerősíti az a tény, hogy a községi képviselőtestületekben talán még kevesebb lehetősége van a helyes kiválasztás elvének érvényesítésére. Rá kell mutatnom arra a helyzetre, amely a visszacsatolt területekre kinevezett jegyzők itteni helyeinek betöltése körül tapasztalható. A helyettesítés rendszerét a legsürgősebben meg kell itt szüntetni, amire egyébként a bizottsági tárgyalások folyamán Ígéretet is kaptunk, ilangsúlyozom, hogy minden anyagi ál-, 'lozat, amellyel kózyégi jegyzői karunkat erősítjük, százszorosan megtérül a községi közigazgatás megerősödésével járó előnnyel. Ezzel volna kapcsolatban az a, gondolat is, amelyre csak rövidé a mutatok rá, hogy minden községi szervezeti változtatási törekvéssel izemben micsoda előnyt jelent államvezetési szempontból, ha minél több községben van állandó jegyző. Nemcsak az eddigi nagyközségi szervezeteinket kell fenntartani, hanem továub is kell fejleszteni, különösen a tehetősebb kisközségeknél. A tanyai közigazgatás rendezésével kapcsolatban az előkészítő munkálatok már régóta folyamatban vannak. Ennek a kérdésnek mielőbbi megoldása a tanyavilágnak a nemzet ütőerébe való bekapcsolását fogja jelenteni. Amikor azonban vázlatosan rámutattam néhány í'ontosabb önkormányzati kérdésre, nem mehetek el szó nélkül a belügyminisztérium ezzel összefüggő ügykörének vizsgálata mellett sem. A szanálás éveiben a belügyminisztériumban kifejlődött gyakorlat a községi háztartási kérdéseknek olyan tömegét vonta saját hatáskörébe, amellyel már a békében is alig lehetett megbirkózni. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy ezzel párhuzamosan egy legalább ugyanüíése iöhl november iÉ-én, szerdán. ilyen erős pénzügyminiszteri ellenőrzés fejlődött ki, elképzelhető, hogy mit jelent ez az niffyek elintézése tekinteteben. Ma már lényegesen javult a helyzet és Baky László képviselőtársammal szemben határozottan és nyugodtan állíthatom, hogy a kisebb jelentőségű. községi ügyek nagyrésze ma már tényleges befejezést nyer a törvényhatóságoknál es nem kerül többé a minisztériumba. Ez kétségtelen jele aunak, hogy a belügyminisztériumban a helyes decentralizációs folyamat tényleg megindult, ezt azonban tovább kell fejleszteni es erősíteni. Természetesen itt is bizonyos óvatosságra van szükség, mert úgy kell decentralizálni, hogy a történelmi fejlődés központjában álló szentistváni gondolat védelméről sohase feledkezzünk meg. Adjuk vissza elsősorban a minisztériumok irányító, szervező és felügyeleti jogkörét és szabadítsuk meg a kisebb jelentőségű ügyek elintézésétől, végül pedig helyezzünk igen nagy súlyt a világos és áttekinthető rendeletalkotásra, (Élénk helyeslés.) Ezzel nagyjában biztosítottuk azokat az eszközöket, amelyek a belügyi igazgatás vonalán a szentistváni gondolat fenntartásához és fejlesztéséhez vezetnek. T. Ház! Ezekben a történelmi napokban sokszor hallottunk egy szellemesnek éppen nem nevezhető szójátékot, amely a magyar közigazgatást Isten büntetéseként kívánja Angliának. En pedig azt állítom: könnyű azt mondani, hogy a közigazgatás gépezete nyikorog, de nem volna szabad elfeledkezni arról sem, hogy a legremekebb közigazgatási gépezet is nyikorog akkor, ha az általa igazgatott társadalomban nem mindig található mes: a közösségi érzés ereje (Ügy van! Ügy van!), ha a társadalom valóságos ellenségként áll a közigazgatással szemben és így önmaga ellen harcol. A közösségi lélek erejének kell eltöltenie a közigazgatás személyeit, a társadalom minden tagját és rétegét s akkor meggyőződésem, hogy nagyon sok nehézséget le fogunk tudni küzdeni ebben az átmeneti korszakban. A kereter ket. amint a belügyi tárca költségvetése mutatja, az állam megadj T., a közösségi lélek erejét pedig biztosítania kell az újjáalakult magyar társadalomnak. A belügyminiszter úr személye iránti teljes bizalommal a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. Szónokot többen üdvözlik.) Klnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Népvédelem és közigazgatás tartozik a belügyi tárca keretébe. Nekünk az a nézetünk, hogy helyesebb volna, ha nem tartoznának egy minisztériumi keretébe, hanem ahogyan szükség van honvédelmi minisztériumra, azonképpen kellene népvédelmi minisztériumnak is lennie. Egy-két példát hozok fel arra, hogy erre szükség volna, mert nem látjuk azokat a megszokott költségvetési tételemelkedéseket éppen a közegészségügynél, a kórházügynél, amiket, hisszük, egy önálló minisztérium keresztül tudott volna vinni. 28 új állami intézettel növekedett költségvetésünk. Ezzel szemben a költségvetési tétel alig emelkedett. Méltóztassanak most összehasonlítani azt, hogy vájjon bizonyos közegészségügyi célokra mennyit ad az állam és mennyit a város és a község, mert csak így kapunk teljes képet. Például tüdőbeteggondozó intézetek fenntartására a városok mindössze 570.000 pengőt juttatnak, ebből Bu-