Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

94 Az országgyűlés képviselőházának 217. vei. A teljes megoldás itt a vármegyei Önkormányzatok határainak arányosítása volna. Itt azonban oly nehézségekkel állunk szemben, amelyeknek teljes és végleges kirekesztése alig volna lehetséges. De ha teljes eredményt ezen a téren nem is tudunk elérni, mert itt még a nyugodtabb idők törvényhozása is megtorpan, mégis legalább a szembeszökő aránytalanságokat, visszás helyzeteket kell megszüntetnünk. T. Ház! Áttérve most már a törvényhatóságok személyi összetételének kérdésére, megállapíthatjuk, hogy itt az 1929 : XXX. t-e. ren- ; delkezései nagyban-egészében felfrissítették a vérkeringést; a nyers virilizmus eltörlése, az érdekképviseletek részére hely biztosítása a törvényhatóságokban, határozottan előnyös változást hozott a törvényhatóságok életébe. És ha mégis az mondjuk, hogy itt is változásoknak kell bekövetkezniük, ennek oka nem újabb keletű. Már az Önkormányzati reform 1883. évi tárgyalásában is megállapítást nyert, hogy a törvényhatóságok alig képesek közgyűléseik iránt érdeklődést kelteni és közönségük az önadóztatás jogának helytelen értelmezése következtében mindent az államtól vár. Ez a felfogás azóta csak megsokszorozódott és a társadalomnak úgyszólván minden rétegében, I sajnos, általánossá vált. Nem csoda tehát, ha az önkormányzatok körében is folyton erősödik ez a gondolkodás és minden nagyobb kér- i dés megoldásánál elsősorban államsegélyre ; számítanak. Ekként lassan-lassan az igazi önkormányzati tevékenység feledésbe is merül. Az 1929.-XXX. tc.-ben kijelölt utakon elindulva ; .kell tehát továbbfejleszteni a törvényhatóságokat, különös figyelemmel a szakszerűségi és i érdekképviseleti elv minél szélesebb körben való érvényesítésére. Minthogy pedig a törvényhatósági választások immár három éve j esedékesek volnának, ennek a reformnak meg- | hozatalára sürgősen szükség is van. Ámde, t. Ház, az önkormányzati reformban talán a legfontosabb kérdés a személyi rész. Választás, j vagy kinevezés útján töltsék-e be az önkormányzati állásokat, s melyik módszer adja ,a nagyobb biztosítékot arra, hogy az önkormányzatok új szerepeiket eredményesen fogják be- i tölteni? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy az önkormányzati életben a tisztikarnak különleges szerepe van. Az önkormányzati tisztviselő nem ülhet fel j egy magas piedesztálra, ahonnan az igazságot j osztja, neki együtt kell élnie és éreznie azokkal, akiket kormányoz (Ügy van! Jobbielől.) és minden intézkedést át kell szűrnie a közfelfo- , gás rostáján. (Úgy van! sobbfelől.) Feladata, tevékenysége tehát egészen különleges. Egy- '• egy választás, egy-egy alkalmazás évtizedekre eldöntheti egy önkormányzat minden lélek- j zetvételét. (Ügy van! ; jobbfelől.) Én inkább gyakorlati alapon próbálom a megoldás < helyességét eldönteni és mellőzöm azt a közigazgatási politikában általánosnak vett, hogy úgy mondjam, igazságot, amely azt mondja: az önkormányzati tisztviselők alkalmazásával a választás rendszerét Ausztriával való kapcsolatunk logikai kényszerűséggel vonta maga után. természetesen közigazgatásunk rovására, e kapcsolatok megszűnésével tehát az alkalmazás e módja is idejét múltnak mondható. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Én ellenkezőleg, kizárólag a mostani helyzet jelenségeinek bírálatából kívánom levonni a gyakorlati következtetést. ülése 1ÙÂ1 Hóvember 12-én, szerdán. Ma az önkormányzati tiszt viselő kinevezés útján kerül állásába a továbbiakban azonban minden előléptetésnél új és új választás alá kerül. Pályája egész folyamán törekednie kell tehát arra, hogy a választók bizalmát biztosítsa a maga számára. Ennek következtében minden közigzgatási ténykedésénél gondosan ügyelnie kell arra a hivatásra, amelyet cselekedete a törvényhatósági bizottság tagjaiban kivált Nyugodtan mondhatom, hogy önkormányzati tisztikarunk legnagyobb része ebben a tekintetben is megtalálja a helyes utat, de tagadhatatlanul nagy a számuk azoknak is, akik energiájuk jó részét kénytelenek erre az önadminisztrációra pazarolni. Minthogy pedig a választók előtt az érdemességet nem mindig a szakképzettség, a rátermettség jelenti, hanem itt egészen más tényezők is közreműködhetnek; önként értetődik, hogy a választás eredménye sem egyezhet meg mindig a köz érdekével. Ezzel szemben a kinevezési rendszernél az előbb említett jelentős^ hátrányok kirekesztése mellett mód és lehetőség van kizárólag a szakszerűség, a rátermettség, a vezetési képesség honorálására. Emellett megvan esetleg a lehetősége annak is, hogy a helyi érdekeltséget meghallgassák. De (mindezeken kívül számolnunk kell a mai helyzettel. Ez pedig az, hogy ma 41 vármegyei törvényhatóságunk közül 32-ben kinevezési rendszer van érvényben és ugyanezzel a módszerrel töltik be a visszacsatolt területen lévő törvényhatósági, megyei városokban és községekben is az állásokat. Mi történnék már most, t. Ház, ha ezek a tisztviselők újból választás alá kerülnének? Mi lehetne a helyzet a feltétlenül meg nem választottak nagy tömegeire nézve. Erre nem is merek felelni. Logikusan következtethető ennélfogva, hogy az e téren megkezdett gyakorlatot most már csak általánosítani kell, de megváltoztatni nem lehet és nem szabad. Ha egyébként lehetne és lehet is védeni a választási rendszert, az idők parancsa elől most már semmiképpen sem tudunk kitérni. Végül a szentistváni gondolatot megnagyobbodott országunkban eszmei vonalon is érvényesítenünk kell. Ez azonban nem lehet csupán lelki átalakítás kérdése. Az előrelátó államvezetésnek gondoskodnia kell egy olyan erőről, amely ezt a gondolatot az élet folytonosságában állandóan és megdönthetetlenül sugározza. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a vezetők kiválasztásánál egy erős központi akarat érvényesüljön. De az alkalmazás módszereinek megállapítása után, igen fontos a tiszt viselőképzés ügye is. • Bármilyen nagyjelentőségűek is voltak az utóbbi évek folyamán rendezett tanfolyamok, ezeknek rövid időtartama és az, hogy csak egy-egy főtémával foglalkoztak, - meglehetősen problematikussá tette az eredményt. A jövőben néhány hónapig tartó összefoglaló tanfolyamokat kellene tartani a < gyakorlati közigazgatási vizsgával kapcsolatban. Ez a vizsga a múlthoz képest jelentős előrehaladást, fejlődést jelent. A fiatal önkormányzati tisztviselő kénytelen a közigazgatási jog terén szélesebbkörű ismereteket is megszerezni. Ámde a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy minthogy ennél a vizsgánál a kérdező cenzor és a jelölt között a vizsgát megelőzően nincs semilyen kapcsolat, a vizsga módszereire és követelményeire vonatkozóan, nagyon nehézzé válik^ a jelölt készültségének és képességeinek egészen megnyugtató megállapítása. Abban az