Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának Èlf. figyelmet szentelni és ezeknek igen veszedelmes nemzetbomlasztó működését méltóztassék felderíteni. (Helyeslés a szélsőbaloidaion.) Ugyanebbe a népfrontba, tartozik még elaggott legitimistáink szövetkezete is, akik hetenkint szintén összejönnek a Nemzeti Összetartás Társaskörében és ott Lajos Iván szellemi irányítása alatt és az ő szürke könyvének szellemében ugyanazt a lélekrontó munkát folytatják, amelyet a másik oldalon a vörös népfront folytat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Igen t. belügyiminiszter úr, még egy kérdést szeretnék felvetni. Az állampolgársági ügyek intézésénél szörnyű esetek vannak, amelyekkel szemben az ember teljesen tanácstalanul áll. Megtörtént eset, hogy egy arany vitézségi és nagy ezüst vitézségi érmes 72-es volt őrmester, aki az átcsatolás idején Pozsonyban lakott» egyébként hazánk jelenlegi területéről származik és az átcsatolás után eljött Pozsonyból, a mái napig nem magyar állampolgár. (Egy hang a szésőbaloldalon; De onnan kiutasították!) Nem

1 önként jött el, kiutasították. A másik eset a következő. Egy máramarosszigeti származású tartalékos zászlós, aki a Felvidéken fegyveres szolgálatot teljesí+ett s akinek a hazája hazatért s apja, anyja, felmenői mind ezen a területen születtek, a mai napig mint román állampolgár van nyilvántartva és tartózkodási engedélye van december 31-éig. Azt kérdezem, hogy ha lejár a tartózkodási engedély, akkor ezt a magyar embert hová akariák kiutasítani? Mindezekkel szemben egy Braun nevű nyitrai zsidónak, aki jelenleg is Braun és Nyitrán lakik, és jelenleg is zsidó, az állampolgárságát elintézték. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Hallatlan!) T. Ház! Ezek azok a jelenségek, amelyek miatt mi teljes bizalmatlansággal vagyunk a belügyi kormányzat iránt és a költségvetést nem fogadjuk el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Hunyadi-Buzás Endre! Elnök: Hunyadi-Buzás Endre képviselő urat illeti a szó. Hunyadi-Buzás Endre: Mélyen t. Képviselőház! Rendkívül hálás dolog volna nekem részletesen foglalkozni azokkal a kijelentésekkel, amelyeket Baky László igen t. képviselőtársam a közigazgatásról tett. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) sajnos, azonban a a rendelkezésemre álló idő ezt nem engedi meg. Csak arra az egy dologra mutatok rá, t. Képviselőház, hogy a községi pénztárban levő pénzek kezelését kénytelenek vagyunk a legmerevebb ós rigorózusabb szabályokhoz kötni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Pénzkezelésnél lehetetlen és sehol a világon nincs megengedve az, hogy a pénztárban lévő és bevételezett pénzből valamilyen meg nem engedett célra Összegeket fordíthatnának. Ez lehetetlen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bürokrácia! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Ez nem bürokrácia, ez a pénzkezelés szabálya. A pénzkezelésnek a nemzeti banktól kezdve egészen le a legutolsó falusi hitelszövetkezetig, mindenütt megvannak a szigorú szabálvai, amelyektől eltérni nem lehet. [Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Géza közbeszól.) Elnök: Horváth képviselő urat kérem, szíülése Í9Ü november lÊ-ên, szerdán. 93 veskedjék felháborodását némileg korlátozni. (Derültség.) Hunyadi-Buzás Endre: T. Ház! Szigorúan alkalmazkodva a szakszerűség elvéhez, ezúttal a belügyi tárcának belügyi igazgatási, főként önkormányzati kérdéseivel kívánok foglalkozni, és pedig nem a költségvetési számadatokon keresztül, hanem lehetőleg a magyar sorskérdések megoldása lehetőségének távlatából. Ha a szoros értelemben vett belügyi közigazgatásunkat vizsgáljuk, megállapíthatjuk azt, hogy e körben az állami és az önkormányzati feladatok tevékenysége oly szoros Össze függésben van egymással, hogy elválasztásuk nagyon nehéz s sokszor egyáltalában nem lehetséges. A valóságban a belügyi igazgatás közvetíti az önkormányzatok útján az egész állami igazgatást. Az egészben tehát a legfontosabb szerepet játssza az önkormányzat, a közvetítő és alkalmazó szerepet. Ezért van az, hogy a magyar állami élet vonalán az Önkormányzatok kérdése mindig az fárdeklődés előterében áll. Minél nehezebbek az iaők és bonyolultabbak a helyzetek, annál inkább előtérbe kerül az önkormányzati kérdés és ma, amikor arról van szó, hogy a szentistváni határokat össze kell fogni közigazgatásunk^ ere

~ jével, egészen természetes, hogy ez a kérdés ismét az érdeklődés előterébe kerül. Anélkül, hogy itt az önkormányzat akadémikus meghatározásával foglalkoznánk, elmondhatjuk azt, hogy az önkormányzat két főfeladatót teljesít: közvetíti az állami igazgatást és megoldja a különleges helyi feladato. kai A kérdés vizsgálatánál az a fontos, hogy vájjon az önkormányzati szervezet melyik részében melyik van túlsúlyban e kettős feladatkörből. Általánosságban mondhatjuk, hogy minél kevesebb anyagi erő van egy önkormányzatban, annál kevéshbé élheti sajátos táji életét és minél kisebbkörű közigazgatásának személyzeti berendezése, annál inkább kötik le ezt az állami feladatok közvetítésével járó kötelezettségek. Ha önkormányzataink mostani kapacitását nézzük, akkor láthatjuk, hogy ezek a reájuk háruló feladatokat megoldják ugyan, tevékenységüknek legnagyobb részét azonban mégis az állami feladatok közvetítése köti^ le. Minthogy pedig nagy átalakulások idején az állami beavatkozások mennyiségileg és minőségileg is nőnek, kétségtelen, hogy a fejlődésnek ez az iránya nem tűrheti tovább az eddiai kereteket és feszítő erejének minden lendületével követeli a változást, a módosítást, a fejlesztést. Mindezeknek a nehézségeknek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy önkormányzataink mindezideig nem buktak el az új feladatokkal folytatott küzdelemben. Ha ez így van, mint ahogy így van, akkor kétségtelen az is, hogy ezek a szervezetek megfelelő átalakítás után valóban alkalmasak is lesznek az új idők új feladatainak teljesítésére. (Rajniss Ferenc: Szóval megfelelő átalakítás után! Ez hiányaik!) Azzal a kérdéssel, hogy megvan-e a iogalap erre, ez alkalommal nem kívánok foglalkozni. Nyugodtan rátérhetünk azonban minden közjogi aggály nélkül arra az útra, amely önkormányzatainknak új formában önmaguktiak való visszaadásához vezet. Az önkormányzatoknál, különösen a vármegyénél az a lényeges, miként tudnak gondoskodni önkormányzati életük gazdasági előfeltételeiről. Ez pedig közvetlen összefüggésben van az önkormányzatok területi kérdésé-