Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

04 Áz országgyűlés képviselőházának 217. tanyarendszerünk gyökeres átszervezésének kérdése nem pusztán belügyi, hanem tárcaközi kérdés is (Horváth Géza: Ez a baj!) s hogy a rendezés gondolatát mégis felvetettem, ezt azért tettem, mert úgy vélem, hogy tanyáink népének nehéz helyzetén már azzal is nagyon tudnánk könnyíteni, ha belügyi kormányzatunk minél több jegyzői kirendeltség felállításával közelebb hozná a tanyai népet a közigazgatási szolgálat sok támogatást és segítséget nyújtó kezeihez. T. Képviselőház! A közigazgatás korszerű átszervezésére vonatkozó reformtervvel kapcsolatban elhangzott e néhány igénytelen gondolat után legyen szabad rámutatnom egy-két olyan aggasztó jelenségre, amelyek közigazgatásunk zavartalan menetére máris olyan bénítólag hatnak, hogy annak orvoslásáról minél előbb gondoskodnunk kellene. Látjuk, hogy a vidéki közigazgatási teendők ellátásában egyre észrevehetőbbé válik — bár ezidőszerint csak az alsóbb állásokban — a mindinkább növekedő tisztviselőhiány. Ennek okai közismertek. Míg ugyanis ezelőtt csak másfél évtizeddel is a kormányzatnak és a törvényhozásnak B-listákkal, a tisztviselői illetmények _ leszállításával, később nedig az állástalan diplomások tömegeinek elhelyezése céljából a szellemi szükségmunkások alkalmazásával kellett foglalkoznia, ad-disr ma az a helyzet, hogy a köztisztviselői pályára alig akad jelentkező. (Ügy van! Úgy van! jobjfeíöl.) Az okokról nem kell bővebben beszélnem (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem!

h mert hiszen nyilvánvaló, hogy a szabad kereseti pályák vonzóereje az értelmiségi ifjúságot mindinkább a gazdasági életben betölthető pozíciók felé viszi, amelyek nemcsak a mindennapi kenyeret nyújtják az illetőknek, hanem olyan fizetést is, amely az állami tisztviselői karban csak a 20—30 évig szolgáló tisztviselőknek juthat osztályrészéül. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.} Egy másik oka az önkormányzati tisztviselői karban mutatkozó nagy létszámhiánynak az, hogy igen sok vármegyei és városi tisztviselő, de még több községi jegyző van ideiglenes minőségben kirendelve a visszacsatolt területek közigazgatási szolgálatának ellátására, akiknek a helyét régi szolgálati helyü

: kon mindaddig nem lehet betölteni, amíg új alkalmazási helyükön véglegesítésük meg nem történik. Számos községi jegyzői hivatalban az a helyzet, hogy (Zaj és mozgás a szélsőlatoldalon.) a községi jegyző egymagában kénytelen dolgozni, minden segítség nélkül vagy legfeljebb egy-két

; szakképzettséggel nem is rendelkező kisegítő munkaerővel. (Palló Imre: A névtelen jegyző szobrot érdemel!) Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez a mai idők ben, amikor az amúgyis felduzzasztott rendes közigazgatási teendők elvégzése ímellett még a körellátás mind nehezebb és nehezebb prollámáinak megoldását is egy községi jegyzőnek kell vállalnia. (t7gy van! Ügy van! — Baky László: Nem is tudja ellátni!) Semmivel sem jobb a helyzet a vármegyéknél és a városoknál, ahol szintén igen sok állás van betöltetlenül, részben azért, mert a tisztviselők ideiglenesen a visszacsatolt területeken teljesítenek szolgálatot^ részben pedig, mert meghirdetett állásokra éppen az imént megjelölt okoknál fogVR pályázók alig jelentkezne. Nem vigasztalás, hogy például a tanítói' tanári, a hatósági orvosi, sőt újabban a lelkészi pályára is megcsappant a jelentkezők száma. Már most gondoskodnunk kell azonban arról, ülése 19hl november 12-en, szerdán. t. Ház, hogy a szabad kereseti pályákon és általában a gazdasági életben elhelyezkedett tisztviselők javadalmazása és a közszolgálati alkalmazottak illetményei között fennálló nagyfokú üuzparitás valamiképpen megszűnjék vagy legalábbis lényegesen csökkenjen. (Palló Imre: Különben mindenki elmegy!) Szerény nézetem szerint ez csak azáltal volna elérhető, ha kormányzatunk minél előbb abba a helyzetbe juthatna, hogy az illetményeknek a mai viszonyok kívánalmait legalább megközelítő mértekét tudja nyújtani az állami és önkormányzati tisztviselőknek, akik a mindennapi élet közigazatási teendőit végzik és akiknek munkája nélkül szinte megáll az állami élet. (Palló Imre: Van pénzük a zsidóknak!) Ennek a nelyzetnek komolysága tehát megkívánja, hogy minden intézkedés megtétessék a tisztviselői pályák vonzóerejének helyreállítására, hogy ezáltal necsak tárgyi alapon, hanem személyi vonatkozásban is biztosítva legyen minden előfej tetei ahhoz, hogy a közigazgatás zavartalanul és minden zökkenéstől mentesen teljesíthesse azokat a feladatokat, amelyek rá a modern állam életében várnak. (Mozgás a széiSobaUlaulon.) Ezek a feladatok, ha csak a belügyi tárca munkaterületén gondolunk is végig, rendkívüli horuerejűek és az állami élet szempontjából igen nagy jelentőséggel bírnak. A közegészségügy intézményes továbbfejlesztése, a szociálpolitikai tevékenységnek szélesebb alapokra való fektetése, az uilam létét és fennmaradását biztosító belső rend és nyugalom fenntartása mind, mind tlyan posztulátumok, amelyek nélkül az állami élet helyes kialakulását és egészséges továbbfejlődését szinte elképzelni sem lehet. T. Képviselőház! Kétségtelen dolog, — hiszen ma ez a folyamat szemünk láttára megy végbe — hogy ez utóbbi évek során az államigazgatás egész területén egyrészt mindinkább a gazdasági jólét előmozdítására és fokozására irányuló törekvéseken, másrészt azonban a népjóléti és szociális gondozáson van a hangsúly. (Füssy Kálmán: Nem vettük észre!) Én látom, t. képviselőtársam. (Palló Imre: Zöld szemüveggel, mint Szabó Zoltán mondta! —' Horváth Géza: Jó a szemüvege!) Természetesnek kell te^iát találnunk, hogy a belügyi igazgatás is kilépett a maga régi elszigeteltségéből, amelyben pusztán mint a végrehajtó hatalomnak egyik igen fontos tényezője vett részt az állam életében és ma már maga is alkalmazkodik tevékenységében a megváltozott életviszonyokhoz, alkalmazkodik az államigazgatás átállított funkcióihoz. És ebben leli magyarázatát az a körülmény, hogy a belügyi igazgatás feladatkörében is napjainkban mind nagyobb és nagyobb tért hódat el a szociálpolitikai tevékenység a maga számára. Ezt igazolja egyébként maga a költségvetés is, ahol 285 millió pengő összkiadásból 150 millió pengő, tehát az összkiadásoknak több mint 52%a van felvéve a népjóléti és szociális kiadások fedezésére. Már amikor a múlt évi költségvetést volt szerencsém a t. Ház előtt ismertetni, nyomatékosan rámutattam arra az erőteljes haladó irányzatra, amely a tárca népjóléti és szociális ágazatának vonalán az állam jelentős pénzügyi terhei mellett is megvalósult és örömmel állajpítom meg ez alkalommal is, hogy az igen t. belügyminiszter úr az idei költségvetés egybeállításánál is nagy gondot fordított arra, hogy mindazok a fontos érdekek, amelyek a közegészségügy, a gyermekvédelem, a nép- és