Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának közbeszólásom merituma tekintetében itt a Ház előtt. Meizler t. képviselőtársam (Egy hang a szélsőbaloldalon: Maróthy!) ideállította a Ház elé a székesfőváros törvényhatósági közgyűlésének mai összetételét abból a szempontból, hogy ebben az autonóm szervben még mindig, — hozzáteszem én is: sajnos — olyan tekintélyes számmal szerepelnek zsidók és olyan tekintélyes számmal szerepelnek még mindig szociáldemokraták. (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Maróthy!) Nem kell mondanom, mélyen t. Ház, hogy abban a törekvésben, hogy ebben az országban minden közéleti irányító fórumon csak keresztény vezetés legyen, csak keresztény hang kapjon akusztikát, tökéletesen egyetértek mindazokkal a törvényhozó képviselőtársaimmal, akik ezt szintén kívánják. Egyetértek Meizler Károly t. képviselőtársam tendenciájával. (Pándi Antal: Tendencia, hogy még mindig Meizlernek mondja Maróthyt!) iiogy minél előbb következzék be az a helyzet, hogy az ország legnagyobb autonóm testülete zsidó és szociáldemokratamentes legyen. Ezzel természetesen nemcsak én értek egyet, hanem azt hiszem, a Ház minden tagja is egyetért. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg kell csinálni!) Tessék csak beszédem tendeeiájára. céljára figyelni és arra méltóztassék majd reagálni, mert eddig nincs nézeteltérés sem köztem, sem Meizler Károly között. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Maróthy!) Meizler Károly képviselőtársam (Egy hang a szélsőbaloldalion: Törvényesen Maróthy a neve! A belügyminiszter úr jóváhagyta a névváltoztatást. Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) taxatíve sorolta fel... Elnök: Cselényi képviselő urat kérem, hogy Meizler név helyett méltóztassék a Maróthy nevet használni. Cselényi Pál: Bocsánatot kérek, ez csak lapszus y olt, nem is értettem meg a közbeszólásokat, ezért őszintén bocsánatot kérek, ismétlem, kizárólag lapszus. volt részemről. Régi barátság fűz hozzá és így él bennem a neve. Most eszmélek csak rá, hogy helytelenül neveztem meg őt! Ilyen kicsinyes eszközökkel én életemben nem dolgoztam. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Természetesen Maróthy Károly barátomról van szó. Ö felolvasta a törvényhatósági bizottsági tagok neveit, különösen azokat, akik a szociáldemokrata és a Rassay-párti mezőnyön ülnek. Sine ira et studio megjegyeztem a névsor felolvasásánál szórói-szóra, hogy: a névsor téves. Méltóztatik látni, hogy amikor a beállításában és tendenciájában egyezem vele, akkor ez a közbeszólás tisztán a tárgyi igazság megállapítását óhajtotta elérni, korrekció volt, semmi egyéb. Nem is volt abban semmi indulat, ahogyan én közbeszóltam, hanem mint a székesfővárosi igazoló választmány elnökének, talán elsősorban mégis csak nekem kell tudnom, hogy kik a ; törvényhatóság tagjai és mint ilyen, hallván azokat a neveket, amelyek már nem szerepelnek a székesfőváros törvényhatóságában, közbekiáltottam, hogy a névsor téves. Erre Maróthy Károly képviselőtársam felémfordulva, a legvehemensebb hangon, talán félreértve tendenciámat, kikérte magának, hogy én őt a Ház előtt meghazudtoljam. Kénytelen vagyok tehát itt e Házban ezt a megleckéztetést magamtól enyhén szólva, elhárítani, mert százszázalékig igazam volt, szándékban is, szövegben is. Én csak annyit mondottam, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ X. 200. ülése 19 ^1 június 25-én, szerdán. 219 a lista téves. Méltóztatott a felolvasott listát hallani. Maróthy Károly képviselőtársunk felolvasta: Peyer Károly, Blaskó Arthur, Mendel Oszkár, Büchler József, Gál Benő, Pollákné Stern Szeréna, Horovitz Gábor, Lázár Emil, Szaka s its Antal, Steinherz Simon és mások neveit. Rögtön láttam tehát, hogy az 1935-ös listát vette a kezébe és azt olvasta fel. Az azóta bekövetkezett változások elkerülték a figyelmét (Egy hang jobb felöl: Tendenciái), — semmiféle tendenciája nem volt — csak ezeik elkerülték a figyelmét. Nem gondolt arra, hogy ha egy ilyen kérdésben felszólal és éppen azokat exponálja, akik még mindig ott ülnek a törvényhatóságban, bár nem odavalók, akkor vigyáznia kell és a legfrissebb helyzetet kell néznie. Mert hiszen 1935 óta halálesetek is voltak s keresztülvittünk 1935 óta mi mint igazoló választmány egy súlyos felülvizsgálatot is a zsidótörvény, illetőleg annak végrehajtási utasítása rendelkezései értelmében és akiket' csak lehetett és meg kellett fosztani törvényes lehetőség alapján mandátumuktól, azokat meg is fosztottuk. Amikor tehát itt például Maróthy képviselőtársam említi Pollákné Stern Szerént, mint ahogy említette, akkor valaki olyat említett, aki már régen nem ül a törvényhatósági bizottságban, mert megfosztották a mandátumától, állván reá szó szerint azok a kritériumok, amelyek Őt nem tették képessé a mandátum további viselésére. Ugyanígy nem ül már benn Pfeiffer Ignác, nem ül benn a felolvasott Kleiner Artúr, Frankéi Kornél. Semmi egyéb célom nem volt, mint kiigazítani a listát, amely már egy kicsit meghaladott. Semmi körülmények között sem érdemeltem ki tehát azt, hogy egy ilyen úgy a szándékában, mint a valóságban helyes és korrekt, rövid, nem-is zavaró közbeszólás ellenében megleckéztetést kapjak itt a Ház előtt, annak ellenére, hogy közibeszólásom — nem nagyon szeretek közbeszólni, mert azt gondolom, hogy így kiállva kell vitáinkat elintézni — természetesen ezúttal talán kompetens is volt, mert hiszen a főváros igazoló választmányának ez idő szerint elnöke vagyok és így ezekben a kérdésekben mégis osaik teljes tájékozottsátggal kell bírnom. Ezzel ezt a kérdést el is intéztem és ha már ebből az alkalomból ennél a törvényjavaslatnál szót kértem, legyen szabad reflektálnom előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére, amelyről meg kell állapítanom, hogy telítve volt józan, igazán indokolt, mélységes szociális érzéssel és nem kell mondanom, hogy mindabban, amit ő ezen a területen mondott, én is teljesen osztozom. Éppen úgy kívánom, mint ahogy ő is kívánta azt,,hogy a kormányzat ezekben a kérdésekben haladjon előre a szociális alkotások útján. Csak a következtetésben vagyok megint kénytelen eltérni tőle, mert hiszen éppen azért hogy ennek a lehetősége meglegyen vagyok hajlandó a kormánynak minden felhatalmazást megadni. Eltérek tőle azért is, mert én nem tartom logikusnak azt, ha valaki, mint ahogy ő az imént tette, kéri a kormányt, hogy ha ebből a felhatalmazási javaslatból törvény lesz, akkor tegye meg ezt, meg azt, de a végén nem szavazza meg a javaslatot. Ebben a gondolatmenetben már azután nem követhetném őt, mert hiszen, ha én is kérem a kormányt, hogy ezt a felhatalmazást használja fel arra, hogy ahol kell, gyorsan és szabatosan nyúljon bele az ügyek rendezésébe, akkor nekem ezt segítenem kell 82