Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

22Ô Az országgyűlés képviselőházának és hozzá kell a magam szavazatával is járulni ahhoz, hogy ebből a javaslatból törvény legyen, amint az ón mélyen t. előttem szólott képviselőtársam is világosan kívánta, hogy ebből törvény legyen és éppen ezen az alapon kérte a kormányt, hogy orvosolja a bajokat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak megállapította, hogy törvény lesz belőle!) A kérdésben és a következtetésben én is egy vagyok az előttem szólott igen t. képviselőtársammal(Csia Sándor: Vezérszónok!) Mélyen t. Ház! Igen helyesen tette előttem szólott képviselőtársam, hogy a társadalom egy-egy rétegére és osztályára kitérve, vizsgálta azok szociális helyzetét. Én is^ követem őt ezen a területen. (Csia Sándor: Vezérszónok!) Másodszor méltóztatott közbeszólni. Válaszolok és megnyugtatom igen t. képviselőtársamat, hogv amikor vezérszónok lettem volna, hirtelen beteg lettem, húsmérgezést kaptam s ezért nem tudtam akkor feladatomnak megfelelni. Elnök: Méltóztassék csak folytatni beszédét. Cselenyi Pál: Csak meg akartam nyugtatni képviselőtársamat. Flmök: Méltóztassék beszédét folytatni, méltóztassék a megnyugtatást az elnökre bízni. Cselényi Pál: T. Ház! Mondom, aimaka súlyos gazdasági helyzetnek, amelyben ma élünk, tagadhatatlanul legszenvedőbb részese az a fixjövedelmű osztály, amely legyen akár közalkalmazott, akár magánalkalmazott, a legjobban érzi meg magát a drágaságot és a legjobban szenvedi azt a szinte mondhatnám, ma közgazdasági törvény erejével ható rendszabályt, hogy a jövedelmek, sajnos, nem követhetik százszázalékosan az árszínvonal, a drágaság emelkedését. Ez ennek a fixfizetéses társadalmi osztálynak ezekben az időkben a legsúlyosabb tragédiája, mert ez az egyetlen társadalmi osztálv, amely áthárító műveletre, áthárí+n lehetőségekre egyáltalán nem képes. Mélyen t. Ház! Tudjuk, hogy ta kormányzat észrevette azt az összefüggést, amely az árszínvonal és a munkabérszínvonal között fennáll, és pedig kölcsönösen s már a múlt év őszén hozzányúlt a munkabérszínvonalhoz és, megrögzítvén a munkabéreket, 1940 október .havában 7 százalékom béremelést engedélyezett az egész vonalon, úgy a fizikai munkásság, mint a magántisztviselői társadalom részére, majd legutóbb folyó évi április havában, ha jól tudom, 22-én egy újabb 8 százalékos béremeléssel engedte a bérszínvonalat aa árszínvonalhoz közeledni. Ha azt vizsgálom, t. Ház, hogy a kormányzat szociálpolitikája ezzel a két béremeléssel eleget tett-e annak a követelménynek, hogy a bérszínvonal soha ne távolodjék olyan ^ mértékben az árszínvonaltól, amely mérték már a nyomorba való sülylyedés színképét mutatná, mondom, ha ezt nézem vizsgálódásaim folyamán, akkor arra a megállapításra jutok, hogy bár — és ezt közgazdaságilag képzett agy nem is kívánhatja — a bérek, a fizetések nem érték utói a drágaság tempóját, azonban mégis, különösen az élelmezési szektoriban a kormány nyújtott annyit ennek a fixjövedelmű társadalmi osztálynak, hogy megakadályozta azt, hogy legalább lesrelsőibbrendű igényeit ki ne tudja elégíteni. Bat a vizsgálódásomat a következőkre alapítom. Általában ismert, megállapított tény, hogy a munkásság bérének körülbelül a felét élelmezési igényeinek kielégítésére fordítja. 200. ülése 194Ï június 25-én, szerdán. lAimikör tehát a kormány 1940 októberében 7 százalékos béremelést engedélyezett, akkor tulajdonképpen az élelmezés területén 14 százalékos ígénykielógítést tett lehetővé a munkásság részére. Ez a 14 százalékos igény kielégít és az élelmezés vonalán akkor körülbelül megfelelt a tényleges helyzetnek, mert a statisztikai hivatal élelmezési index-száma akkor 14-en állt a háború kezdő időpontjával való összehasonlításában. Már most mi volt a helyzet a második béremelés engedélyezésénél, amelynek csak úgy, mint az elsőnek, az adott indítékot, hogy ekkor a kormányzat ugyanúgy kénytelen volt felemelni az elsőrendű élelmicikkek, a sertés, a zsír árát, mint ahogy emelni volt kénytelen 1940 októberében? Az élelmezési index eltolódása a háború elejétől kezdve a második emelésig 33 százalékot tett ki (Felkiáltások »/, szélsőbaloldalon: Tessék megvonni a szót! Szöllősi Jenő: Nincs joga beszélni!) és ennek a 33 százalékos, eltolódásnak — körülbelül meg is felel az az össaesen 15 százalékos emelés. (Szöllősi Jenő: Nines joga beszélni!) amelyet a kormány a bérek területén engedélyezett (Egy hang a szélsőbaloldalon: Törölték!) T. Ház! Ezzel kapcsolatban csak egyetlen egy kifogást tudnék emelni és^ez az, hogy a béremelések : tekintetében egy réteget teljesen figyelmen kívül hagytak, ez a réteg pedig a magánalkalmazotti nyugdíjasok rétege, amelyre nézve sem az első, sem a második béremelé* alkalmával nem történt intézkedés,^(Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék befejezni!) úgy hogy a magánalkalmazotti nyugdíjasok még ma is teljesen ki vannak szolgáltatva a drágaság hullámainak és még semmi néven neve zendő pótlékot nem kaptak. (Keck Antal* Nincs jogcíme a beszédhez! — Zaj a szélsőbal oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Cselenyi Pál: Azzal fejezem be, hogy.... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Kibeszéli magát! — Zaj) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Házszabálysértés! Üljön le. Nincs joga beszélni!) Cselenyi Pál: Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy kérem a kormányt, hogy a mafián alkalmazotti nyugdíjasoknak is adjon dráfi'asásri pótlékot. (Zaj a szélsőbalodálon. — Elnök csenget.) Egyébként a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a, jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kibeszélte magát !.) Elnök:,T. Ház! Most jutott tudomásomra, hoe-y Cselenyi Pál képviselő úr a Magyar Élet Pártja részéről vezérszónoknak volt bejelentve e törvényjavaslathoz. (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) de a képviselő úr a Ház július 20 án, pénteken tartott ülésén, amikor rá sor került, nem volt jelen s ezért töröltetett a szónokok sorából. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A házszabályok értelmében tehát ehhez a törvényjavaslathoz a képviselő űr elvesztette szólás jogát. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csendben maradni. Az elnöknek erről nem volt tudomása. Nvílvánvaló, hosry a házszabályokkal ellenkezett az. hopy a képviselő úrnak

f a szót megadtam, de az elnök természetesen jóhiszeműen járt el, mert nem volt tudomása arról, hogy Cselenyi képviselő úr szólásjogát elvesztette. Ez azonban precedensül nem szosrálhat és hogy ez többé elő ne fordulhasson az elnökség intézkedni fog mes-