Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19hl június 24-én, kedden. 171 próbálunk ezekről írni, jön a kormány cenzúrája és imindezt áthúzza, tehát nem engedi meg', hogy figyelmeztessük a középosztályunkat, hogy a kis tőkéjével ne menjen a tőzsdére, mert ott ismét Feketepéterként fogják kijátszani. T. Képviselőház! Azt kell mondanom,hogy két évvel ezelőtt már úgy volt, hogy a tőzsdét is árjásítják és egész árjásítási láz fogta el a tőzsdét. És mi történt? Ez az árjásítás még a második zsidótörvény szellemének sem feTelt meg. Kérdezzük az igen t. lominiszter urat, vájjon Berger Mór, Büchler Bertalan, Büchler Izsó, Dános Ármin, Fellner Alfréd, Fischl Ignác, Katona Zsigmond, Mamowill Alfréd, Miklós Armand, Nagy Andor, Steiner Marcell és Schwarcz Jakab tőzsdetanácsosok mit keresnek még ma is a tőzsdén? Kérdezzük, ez-e a híres árjásítás? Megengedem, hogy van ott talán egy-két díszgoj, de kérdezem, hogy ezek a díszgojok Jele;ntik-e az új szellemet a magyar tőzsdén? (Folytonos zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A Völkischer Beobachter-nek egy héttel ezelőtt megjelent egy igen érdekes cikke, amelyet Franz Kromer írt. Amikor ezt a cikket át akartuk ültetni, a cenzúra eléggé megtépázta. Megállapítja ez a cikk, hogy Magyarország 200—300 család ellen vívja nehéz harcát. Ez is volt ennek a cikknek a címe, amely — mint említettejm — a Völkischer Beobachter-ben jelent meg. Ez a külföldi újságíró — a lap állandó budapesti tudósítója — megállapítja, hogy 1937-ben az 1 millió pengőn felüli vagyonnal rendelkező 126 személy közül 105 zsidőfajú volt, tehát körülbelül 83%, Megállapítja, hogy a körülbelül 10—20 házzal rendelkező háztulajdonosoknak több mint 50%-a még ma is zsidó, hogy a nagyvállalatoknál még mindig 70% a zsidóság arányszáma és hogy a területgyarapodás folytán a zsidóság 5%-os arányszáma Magyarországon már 6.2%ra emelkedett. Van azután egy másik adathalmaz, amely részben nem fedi ezt azért, mert bizonyos más kategóriákat ölel fel és bár az abszolút számok változnak, az arányszám változatlan. Zentai Dezső, a »Beszélő számok« című ismert könyv kiadója, aki maga is fajzsidó, tehát ezen a téren nem fog a kereszténység javára tévedni, megállapítja az adóhivatali adatok alapján 1940-re, hogy Budapesten 269 milliomos van. Megállapítottuk nemcsak mi, hanem más lapok is, hogv ezek közül keresztény mindössze 94, tehát zsidó 175. A 94 keresztény is jórészben gróf, herceg és hitbizomány tulajdonos, tehát egyáltalán nem a középosztály vagyonosodott fölfelé a milliók felé. De hiszen erdélyi testvéreinknek nem kell erről beszélnünk, mert ők jól tudják, hogy mi van például Erdélyben a zsidókérdés körül. Méltóztattak bizonyára látni Kolozsvárott a hirtelen árjásított vállalatokat. Méltóztatnak tudni, hogy ezek mögött az árjásítások mögött 85%-ban még ma is a zsidóság ül. Méltóztatnak tudni, ki intézi a fakitermelést Erdélyben ós tudják, hogy ki gazdagszik meg rajta és milyen éhbérért dolgozik a székely munkás az erdőkben mindenfelé. Amikor a második zsidótörvényt tárgyaltuk és annak egyik szakasza, ' a kivándoroltatási szakasz került sorra, azt mondottam a Házban — akkbr még egy másik helyről —-. erre a szakaszra, a kivándoroltatási szakaszra nincs szükség, mert ez a törvény nem olyan erős, hogy innen Magyarországról kívándoroiiatásra kényszerítse a zsidóságot... (Antal István felé.) Mosolyog az államtitkár fir, bizonyára emlékszik a szavaimra... — ellenkezőleg, a körülöttünk lévő államok sokkal erősebb zsidótörvényei fogják majd bepréselni ide hozzánk a zsidóságot. Akkor a túloldalról azt kiáltották felém: »Ez agyrém!« — Az agy rémből, sajnos, valóság lett, inert az a helyzet, hogy nemcsak az a statisztikai adat, amelyet előbb itt feltálaltam, igazolja... (A klotürlámpa kigyullad.) Tisztelettel kérek 25 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatuak megadni a 25 percet? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház megadja a meghosszabbítást. Maróthy Károly: T. Ház! Mondom, nemcsak az a statisztikai adat, amelyet az előbb voltam bátor bemutatni, mutatja, hogy a zsidóság a milliomosok között szaporodott az elmúlt években, hanem az a körülmény, hogy az elmúlt 2—3 esztendőben 30.000 pajcszos zsidó vándorolt be, lopakodott be Magyarországra és ezt a kormány nem állította le, magábanvéve fényes igazolása annak, amit az előbb kifejtettem. (Mozgás és zaj a jobboldalon, -Meskó Zoltán: Letesszük a pajeszokat a Ház asztalára! — Élénk derültség. — Tans a szélsöbaloldalon. — Zaj.) Attól félek, t. Ház, hogy az igen t. túloldalon még akkor is volnának, akik kételkednének ebben a kérdésben. T. Ház! Amikor tehát a zsidóság így gyarapodott, ugyanakkor nézzük a másik oldalt. Nézzük meg, hogy a magyarság ez alatt az idő alatt gyarapodott-e vagyoniján. Ellenkezőleg, rosszabb viszonyok közé került. A lóhúst Budapesten nem a gazdagabb társadalmi osztályok szokták enni. bár a középosztály lassanként kezd már ráfanyalodni a lóhiísra. Megállapíthatjuk azt, hogy az utóbbi hónapokban a nagy kereslet miatt a vágólónak az ára 30—40%-kai emelkedett. Megállapíthatjuk, hogy Budapesten és környékén havonta 4000 vágólovat hajtanak a vágóhídra és hogy a vágóhídaknak forgalma, növekedett. így a Váci-utcai lóhúsüzem fiókjánál a forgalom az utóbbi hónapokban 370%-kai növekedett, a perifériákon pedig 420%-kai. Ha most méltóztatnak ezekhez még hozzávenni azt az adathalmazt, amely jellemzi, hogy a lakásügy terén mi nyomja a magyar tánsdalmat, amelyből kitűnik, hogy nem tud családot alapítani, nemcsak a budapesti, hanem még a vidéki ember sem, talán méltóztatnak levonni a konzekvenciákat. Nagyon szeretném, hogy az igen t. túloldal eljönne például a kerületembe és meggyőződnék arról, hogy például Alsózsid, Felsőzsid és Közi községékben, amint az eresz alatt a fecskefészkek készülnek egymás mellett, azonképpen egyetlen udvarban 7—8 család kénytelen összetorlódni. Vidéken az a helyzet, t. Képviselőház, hogy uemhogy kert nem jut, — szérűskert és udvar mindenkinek — de még egyszoba-konyhás lakás sem jut egy-egy családnak. Budapesten a kérdést meg tudnák máról holnapra oldani. Méltóztassék a zsidókat gettóba küldeni és lakásaikat a keresztény magyarság számára lefoglalni. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A magyar embernek ez a »konjunktúrája« — sajnos — ilyen. Nem olyan, mint a zsidóságé. Nem tudom, van-e még elég időm, de ha van, itt egypár dolgot még elővennék. Előveszem azt, amire a kormányt ugyancsak figyelmeztette])]. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy nemcsak a miniszterelnökségi tárca tárgyalása alkalmával, de már régebben egy interpellációmban figyel9r>*