Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
172 Az országgyűlés képviselőházának meztettem a kormányt, — amire Teleki akkori miniszterelnök úr válaszolt is — hogy legalább ott, ahol módjában áll, a zsidókat törje le, cserélje ki a kormány. Hivatkoztam a Pester Lloyd című kormánylapra és felolvastam a díszes névsort, amelyet Kecskeméti György, a makói zsidó rabbinak a fia vezet be és az utána következő ©eresz sort, amelyből kiderül, hogy a kormány külföldre szóló félhivatalosánál még ma is 50—60%-nál nagyobb az aránya a zsidóságnak a szerkesztés ^ terén! Számtalan ügyben kulcspozíciókat akarnak a zsidóktól elvenni. Vájjon nem a legnagyobb szégyen-e az, hogy tengelybarátságot egy ilyen külföldre szóló lapban zsidókkal kell csinálnunk? Itt van az Országos Magyar Sajtókamara ^vköi.yve 1941 re. Méltóztassék meghallgatni az adatokat. Az évkönyvben termés-zetesen csak a nevek vannak benne, az nincs benne. hogy ki zsidó, de ezt már egy évvel .ezelőtt felolvastam, Ê azok közül a zsidók közül estipán Spitzer Pá], Se bestyén Károly, aki azelőtt Schossbeiger Chajem Adolf volt, Rauch Ottó, Diek Bódog vezérigazgató és Müller Rezső távoztuk, ellenben ottmaradt Boldizsár Iván, Bródi Arnold Ernő, Drechsler Ottó, Geiringer Ernő, Kecskeméti György, azután egy másik úr, akinek a feleséére zskló, a nevét nem idézem, Kiss Dezső, Morgenstern Gyula, Schwéth Henrik, Sugár Péter, Keller István, Vágó József, Bartha Dénes, Dalnoki Ferenc. Káldor György. Kemény György, <dr. Lakner Károly, Vándor Ervin és Zempléni Imre. Mint a felsorolt nevekből méltóztatnak látni, még maradt itt bőven zsidó. Hiába kértük a kormánytól, hogy a, miniszterelnökségi tárca, keretén belül ne csak a sajtóalapot emelje 2 millióról 4 millióra, ne csak a propaganda lehetőségét emelje, hanem a zsidótörvény végrehajtására szánt Összeget is. A zsidótörvény végrehajtására szánt összeget 16%-kal emelte a kormány, ugyanakkor saját sajtóalapját, a propaganda lehetőségét 95%-kal, Ezek a számok beszélnek, ezek a számok elismerik és feltárják a miniszterelnökség felfogását a zsidótörvény terén. SajnOiS láttuk, hogy miként. Itt van nálam egy adathalmaz arranézve, hogy a bőrgyártás terén még most is mi a helyzet. Itt van a Magyar Bőripari Nyersanyagbeszerző és Elosztó Rt., ez a legújabb, mert jogelődje a. Nemzetközi Kereskedelmi és Bőripari Rt. voit, de mert igen csúnya neve volt, s nagyon utalt a zsidó eredetére, ez az új alakulat más nevet vett fel, A neveket nem akarom felsorakoztatni, de röviden az a helyzet, hogy 2890 részvény van zsidó kézben,_ tehát majdnem 3000 és keresztény kézben mindössze 160. (Börcs János: Keresztény Magyarország!) A politikai irányítást illetőleg, amint az előbb mondottam, okvetlenül fel kell tennünk a kérdést, hogy amikor a kormány jól látja, hogy mi a helyzet ezen a téren, meg kell kérdeznünk, hogy Imrédy Béla távozása után mit csinált a kormány ezen a téren? Tessék, mutassa ki, milyen eredményeket mutathat fel ezen a téren? T. Ház! Ha most a kormány által benyújtott javaslatokat nézzük, lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy a kormány lapjai mit írnak ezzel kapcsolatban. Velünk, ellenzékkel szemben előírják, hogy mi a kötelességünk. Megmondják, hogy tárgyilagos kritikát kell gyakorolnunk és mindjárt hozzáteszik, hogy a tárgyilagos kritika miből áll. Azt < mondja a 199. ülése 19hl június 2U-én, kedden. kormánynak az a lapja, amely reggel és este egyaránt támogatva védi a kormányt, hogy: komoly reformakarat adva van a kormány részéről, tehát azon változtatni felesleges és káros volna. Akkor, amikor ezt hallottuk, eszünkbe jutott Omár kalifa, aki — mint méltóztatnak tudni — annak idején az alexandriai könyvtárat azzal az álokoskodással gyújtatta fel, hogy azt mondotta, hogy az. ami könyvtárban benne van, vagy benne van a Koránban, vagy nincs benne, ha nincsen benne, akkor az veszedelmes és káros, ha pedig benne van, akkor felesleges, tehát mindenkéupen felgyújtandó a könyvtár. Hasonlók ehhez a kormánynak azok az utasításai, amelyeket lapjai számára lead, így pl. a kormány nak egy támogatója, a Pester Lloyd azt írja, hogy a kormány nem hagyja magát elsietett reformokra rákényszeríteni. (Zaj a szélsőbal o'dalon.) Kérdem, két évvel ezelőtt kik ígérték, kik követelték a reformokat? Mi csak azt sürgetjük, amit a koranány megígért és a kormánynak egyik lapja, a Pester Lloyd felülről jövő utasítás alapján azt írja, hogy a kormány nem hagyja magát elsietett reformokra rákényszeríteni, egy másik lapja pedig azt írja, hogy ellenzékre semmi szükség sincsen, meri az, amit az ellenzék követel, vagy benne van a kormány programmjában, és akkor felesleges a kritika, vagy pedig nincs benne és akkor veszedelmes, tehát kiirtandó. (Zaj.) Tavaly a tragikus sorsot ért miniszterelnök úr a lapok akkori híradása szerint elvonult kertjébe és ott magányában foglalkozott a zsidótörvénnyel. Mi vártuk, hogy ősszel beterjeszti a törvényt s ilyen ígéretet kaptunk is. A Bárdossy-korinány kijelentette, hogy híven lépked az előző kormány nyomdokain. Vártuk, hogy a harmadik zsidótörvényt beterjeszti. Ez nein következett be, ellenben megkaptuk a vegyes házasságok korlátozásáról szóló törvényjavaslatot. Nem mondom, a törvény jó valamire, hiszen 200 emberre vonatkozik évente, akik idáig vegyes házasságot kötöttek. (Antal Tstván államtitkár: És a leszármazottaikra!) Természetesen a leszármazottakra is vonatkozik, a 200 ember leszármazottaira. Azonban 15 millió emberről van szó ebben az országban. Ez a, törvény pedig ínég arra sem jó, amire hozatott, hogy a magyar vér keveredését a zsidó vérrel meggátolja, — hiszen hol marad ebből a törvényből a házasságon kívüli vérkeveredés megakadályozása. (Űgy van! XJyy van! a, x-é'söhaloldalon.) Sehol sincsen benne. Nagy hiba ez, de azt kell mondanunk, hogy a törvény egy dologra mégis jó: az ígéretek gyermekláucfííkoszorúját legalább egyszersmindenkorra elszakítja, s bebizonyítja, hogy a kormánynak nincsen szándékában a harmadik zsidótörvény idehozatala. Ennek a szempontak a javaslat megfelel. Itt van a másik javaslat, az ügyvédi kamarai javaslat, amely a Kamara életéből, a közélet életéből ki akarja küszöbölni a zsidó szellemet. (Zaj.) Szép törekvés ez, államtitkár úr, azonban azt kérdezem, hogy amikor ma Magyarországon a kormány javaslatába beállított adathalmaz szerint is öt ügyvédi kamarában több mint 50% tag zsidó, valójában pedig a rokonsággal és a kivételekkel együtt legalább 70 ü /o a zsidó, vájjon szabad-e csak a kamarából kiszorítani őket? Erre mit mondanak a Lipótvárosban? Azt mondják: mondja már, nem fogunk szavazni ezután, csak .ke-
