Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. vegyük részünket. Ha a mostani világháborúba aktíve bekapcsolódtunk volna, úgy, mint ahogyan a múlt világháború idején, 1914-ben tettük, akkor — és akik abban részt vettünk, ezt jól tudjuk — megaláztatásoknak, fáradságnak, nyomornak és nélkülözésnek volnánk kitéve. Amikor tehát most esak ezt a kis nélkülözést kívánják meg tőlünk az ország vezetői és a magyar nemzeti közösség érdekei, akkor ennyi áldozatot feltétlenül meg kell hoznunk. Mi most otthonunkban nyugodtan nyugovóra hajthatjuk fejünket és nyugodtan kelhetünk fel reggel. Ezzel szemben viselnünk kell a háborúnak azt a következményét, hogy termelvényeink bizonyos részét arra a célra kell fordítanunk, amire ezt tőlünk megkívánják. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A háború második esztendejéig megértük azt, hogy a Felvidék, a Kárpátalja, később pedig az 1940. évi bécsi döntés alkalmával Keletmagyarország és Erdély egy része is visszatért Magyarországhoz, most pedig Délmagyarországot, a Bácskát kaptuk vissza. Ez megnyugtathat bennünket, ha az áldozatokra gondolunk. Ezért nem mondhatunk mást, mint azt, hogy hálát adhatunk az TTristennek, hogy megsegített bennünket és mély hódolattal tartozunk Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának (Élénk éljenzés a Ház minden oldalán.), akinek 73. születésnapját éppen tegnap ünnepeltük. Ez a törvényjavaslat nemcsak a vagyonosabb osztálynak azt a részét^ érinti, amely a közösség bajaiból nem vette ki a részét, hanem mindenkire kiterjed, akárki is legyen az illető, aki a köz érdekét veszélyezteti azzal, hogy a közellátás ellen valamit elkövet. Ez a törvényjavaslat mind a szegényre, mind az úrra, mind a szolgára és gazdára egyformán alkalmazható és ezért, azt hiszem, a Ház minden oldalán elfogadhatják. Erre való tekintettel a törvényjavaslatot általánosságban én is elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen-) Elnök: Szólásra következik? Zeöld ImrePéter jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Lázár Imre t. képviselőtársamnak a közélelmezésre és a gazdaságpolitikára vonatkozó megjegyzéseiben mindnyájan teljes mértékben osztozunk. A magam részéről figyelmébe ajánlom a kormánynak, amelyet ő támogat, az ő józan, nyugodt megjegyzéseit azzal, hoö'y többek között ő volt az, aki néhány esztendővel ezelőtt egy ieren életrevaló közellátási gondolatot vetett fel. a mikor azt kérte, hogy a gabonát ne eozinálják, b>iTiem raktározzák el. Ha akkor ezt megfogadták volna, sokkal kevesebb mondunk voUia ezen •i téren. (Űfíii van! .a szélsőbaloldalon.) Ez a példa mutatja, hogy Lázár Imre t kénvise^őtársaumak nagyon gyakorlati és észszerű javaslatai vannak. Azok a gondolatok, amelveket az előbb elmondott, szintén ilyenek, tehát a mélyen t. kormány lehetőleg vegye azokat figyelembe. T. Képviselőház! Részemről inkább a javaslattal kívánok foglalkozni, nem ilyen gazdaságriolitikai és közellátáspolitikai kérdésekkel. ürülök, hogy a két mély«r> t. miniszter ú> után szólalhatok fel, mert a két miniszter úr felszólalása meggyőzött arról, hogy ez a javaslat szükségtelen, idejét múlt dolog és túllő a célon, tehát nem kell elfogadni. Igyekezni fogok ebbe a vitába belevinni olyan dolgot, ami edülése 19J+1 június 19-én, csütörtökön. 73 dig nem merült fel, bár már teljesen ki vau merítve ennek a vitának anyaga. Azt hiszem azonban, ha meg fogom indokolni, hogy miért szükségtelen és miért idejét múlt a javaslat, akkor ezzel bizonyos új anyagot fogok idehozni. A közellátási miniszter úr a javaslathoz voltaképpen csak néhány szót szólt, amennyiben bizonyos módosításokat jelentett be. Mintha kabátunkat jobbról vagy balról gomboljuk, annyi az, amit ő ezen a javaslaton módosítani enged. Egyébként bebizonyította azt, hogy erre a. javaslatra nincs szükség, mert nagyszerűen elénk tárta, hogy az összes közellátási kérdésekben mindent, amit meg lehet csinálni a legjobban megcsinált, anélkül, hogy ez a javaslat egyáltalán törvény lett volna. (Egy hang a baloldalon: Mutatják is az eredmények!) Hogy az eredmények milyenek, az más lapra tartózik. A miniszter úr azt mondta, hogy a lehető legtöbbet megtették és nasryszerfien működik az egész szervezet. Ha tehát enélkül a törvényjavaslat nélkül is, az eddigi rendszabálvok alánján lehetséges egy ilyen, a kormány által is helyesnek tartott közellátási politikát folytatni, akkor már ez bizonvos mértékig mutatja a javaslat szükségtelenségét. Az igazságügy miniszter úr felszólalásában, szerény véleményem szerint, szintén azt bizonyította be, hogy ez a javaslat ebben a formájában szükségtelen. Erre később majd ki fogok térni, ezúttal csak arra a megjegyz-ísrvagyok bátor reflektálni, amelyet az igazságügyminiszter úr abban a tekintetben fejtett ki, hogy ebben a^ javaslatban nincs felhatalmazás. A. miniszter úr szószerint, a szavakat nézve, igazat állított, mert valóban a javaslatban csak egy mondatban van felhatalmazás: az életbeléptetésre vonatkozóan. Tisztelettelies véleményem szerint ez azonban csűrése és csavarása a dolgoknak, mert az igazságügvminiszter úr maga megállapítja felszólalásában, hogy a felhatalmazási törvények, a honvédelmi törvényben és egyéb helyeken lévő felhatalmazások alapján ki fognak adni rendeleteket, amelyek szerint egyes cselekmények vétséggé, esetleg bűntetté minősíthetők. A kormányzatnak tehát már van felhatalmazása, annak birtokában van. Tartalmilag végeredményben a kormányzat valóban nagy felhatalmazáshoz jut. Én nem vagyok ellene annak, hogy a kormány felhatalmazást kapjon, sőt »azt indítványozom, az lesz a javaslatom, hogy még jobban kiszélesítsük ezt a hatalmat, csak nem ennek a törvényjavaslatnak keretében. T. Képviselőház! Azt a megjegyzést voltam bátor kockáztatni, hogy ez a javaslat idejét múlta, szükségtelen és túllő a célon. Ezt a javaslatot ez év március elején kezdték elkészíteni és március végén nyújtották be a képviselőházban, amikor úgy a külpolitikai helyzet, mint az ország közellátása bizonytalan volt. Akkor volt egy úi közellátási miniszterünkjakimindenáron akar már valamit produkálni és ebben a szellemben, ebben a hangulatban, ebben a légkörben született meg ez a javaslat, abban a feltevésben, hogy most a következő tavasszal olyan nagy szükség lesz arra, hogy a kormány erélyesen beleavatkozzék ezekbe a közellátási gazdasági kérdésekbe és ezért a legszigorúbb drákói intézkedéseket kell hozni. A körülmények azonban xígy alakultak, hogy a javaslatot nem lehetett letárgyalni és az elmúlt két-három hónap alatt a dolgok mentek szépen tovább a maguk rendjén, úgy hogy a kormány is azt hihette volna,