Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

72 Az országgyűlés képviselőházának 196. ebben a prémiumban. (Börcs János: Igaz! Ügy van!) Igazságtalannak és helytelennek tartom ezt az intézkedést azért, mert az ilyen és hasonló intézkedések elveszik a gazda beszállítási kedvét, elveszik a kedvét attól, hogy a következő időkben egy-egy rendeletet mindjárt » teljesítsen, amikor a rendeletet kiadják, mert komolytalannak tartja az egész dolgot, amikor azt látja, hogy akik később szállították be a gabonát, — nem mondom ugyan, hogy svundibundiságból tetfce a legtöbb része, de mégis csak a legtöbbje vonakodott a beszállítástól — azok előnyben részesülnek azokkal szemben. akik már az első felszólításra beszállították. Rjis' helytelen dolog, ez elrontja az embereknek, a termelőknek, bárkinek is a jóindulatát. (Böres János: Egészen jó ellenzéki beszéd!) Kérem pótlólag az összes igénybevett gabonákra a kormány által megszabott prémiumot kifizetni, ha azt akarják, hogy a jövőben is a felszólításnak eleget tegyenek a gazdák. T. Ház! A rendeletnek voltak egyes — úgy mondhatnám — nem éppen kiforrott intézkedései, hogy ne mondjunk mást, például az, hogy amikor a baromfiállományra vonatkozó bejelentéseket meg kelleti tenni és amikor utóbb katonai célokra lefoglalások voltak, akkor a legtöbb helyen bizony nem hagytak élelmet a baromfi számára. Később azután tudomásunkra jutott, hogy a rendelet hiányosságát pótolták azzal, hogy ezentúl meghagyhatnak bizonyos mennyiséget. Igen, de a legtöbb helyen megtörtént a beszállítás, tehát egy cseppet sem hagytak, azzal az indokolással, hogy a baromfi menjen legelni, tartsák lucernán vagy amin akarják. Aki ezt a rendelkezést kiadta, az egyáltalán nem érti a dolgot és nem tudja, hogy ez milyen komolytalan intézkedés. (Böres János: Gyere át ide, egész jól beszélsz!) A baromfi nevelését szemes takarmány nélkül nem is lehet elképzelni, mert hiszen bizonyos időben és bizonyos mértékben feltétlenül szükséges a legeltetés, a Lucernaetetés, de a libánál, 11 kacsánál vagy akármi más baromfinál bekövetkezik egyszer csak a szédülés, nem tudják, hogy mi a baja annak az aprójószágnak, csak szédül és hullik a tanyán. Az az oka, hogy nem kapta meg azt a szemestermény mennyiséget, amelyet a szervezete megkíván. A jövőben tehát lehetőleg tartózkodjanak ilyen rendeletek kiadásától, mert bizony a baromfi ma az orsság ellátásában, sőt mondhatni, kivitelében is jelentős tényező, sok esetben a gabonával vetekedett. Erre tehát igenis nagy súlyt kell fektetni. Szintén említést kívánok tenni egy pár szóban a mezőgazdasági munkások fejadagjáról. Megnyugtat az, hogy tegnapelőtt a közellátási miniszter úr felszólalásában bejelentette, hogy a mezőgazdasági munkások fejadagját nem kívánja a városi polgárság közélelmezési fejkvótája szerint megállapítani. (Szöllősi Jenő: Hanem mennyit? — Börcs János: 30 deka cukorral!) Természetesen a mezőgazdasági munkás nem törődik a cukorral annyira, mint inkább azzal, hogy amikor hajnaltól, virradattól vakulásig dolgozik, megfelelő kenyéradagja legyen. Ha például a kenyéradag egy kilón alul esik, akkor — én mint volt mezőgazdasági munkás, tudom — bizony nem bírja a munkát, már délután négy óra után nem fog a kaszája. (Szöllősi Jenő: Mennyi lesz a fejadag? — Az elnök csenget.) Arról nem nyilvánított véleményt a közellási miniszter úr, de elég megnyugtató az a kijelentése, hogy magasabb mennyiségben állapítják meg. Már ez ülése 19J/l június ÍV-én, csüiörtököü. is megnyugtató. (Szöllősi Jenő: Két és fél mázsáról beszélnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Lázár Imre: Azt hiszem, a Ház minden tagjának, sőt a miniszter úrnak is helyeslésével találkozik az az elgondolásom, hogy a mezőgazdasági munkások, cselédek igényeit ebben a tekintetben ne korlátozzuk, hanem adjuk meg nekik azt a mennyiséget, amelyet a múltban is fogyasztottak. (Helyeslés a szélsőbáloldalon. — Szöllősi Jenő: Legalább három mázsát!) Ha még ebből is visszatartunk tőlük egy részt, akkor ez a jövőben csak a termeié* rovására mehet, (pgy van! a szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasági munkásnak az ő gyengébb fizetése mellett, úgysem lehelnek igényei, mondhatni, még a gyomrát tekintve sem, s ha ezután a kenyérből is keveset fogyaszthat, még kevesebbet fog dolgozni és még kevesebb marad a mezőgazdaságban. Ezt az egy igényi, ezt az egy előnyt tehát biztosítani kell számukra még abban az esetben is, ha tőlünk, termelőktől, gazdáktól megvonják. A mezőgaz dasági cselédtől, munkástól, aratótól ne von ják meg ezt. (Szöllősi Jenő: Na, majd meg látjuk!) Szeretném, ha a javaslat még arra is kiter jedne, hogy megakadályozza azt a vásárokon még mindig előforduló visszaélést, hogy a ke reskedők a vásár elején, a reggeli órákban ötven vagy száz pengőket Összeadnak — le gyen az a kereskedő zsidó vagy keresztény, mind egyfajta ebben a tekintetben — és ha valamelyikük a gyenge borjút, sertést, vagy szarvasmarhát drágábban veszi meg, akkor a beadott száz pengőt elveszti. Ez . tehát egy kartelszerű megállapodás az eladó közönséggel szemben. Ha egyes kereskedők azt a burgo nyát egy fillérrel drágábban adják, akkor büntetendő cselekményt követnek el. Szerintem még sokkal súlyosabban büntetendő cse lekményt követ el, aki a vásáron a termelők ilyen kihasználására törekszik. Előfordult most a legutóbbi időben is, hétfőn volt egy hete, a kerületem egyik községében megtartott vásáron, hogy a kereskedők éppen ezt tették, hogj a gyenge borjúra vonatkozóan kötöttek ilyen megállapodást. A termelő azt a gyenge borjút már akkor bekalkulálta számításaiba, amikor a tehén még meg sem ellett, már akkor elha tározta, hogy mit vesz annak az árából, tehát az utolsó pengőig szüksége volt annak az árára. A termelő tehát e tekintetben megérdemli a védelmet éppenúgy, mint a fogyasztó. Szeretném, ha a javaslat, illetőleg a végrehajtási utasítás rendelkezései erre is kiterjednének. T. Képviselőház! Amikor a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, meg kell jegyeznem, hogy azt hiszem, annak tulajdonképen nem is ez a lényege, hanem inkább az, hogy megbüntesse azokat, akik a közösség, illetőleg a nemzet érdekét súlyosan veszélyeztető módon kihasználják a helyzetet, nehogy olyan helyzet következzék be, mint amilyen a múltban is előfordult, amikor papírbakkancsokkal és egyebekkel követtek el ilyen cselekményeket. Ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja és mivel ezt a célt szolgálja, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki elfogadhatja. Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor tekintetbe kell vennünk azt is, hogy most a második világháború második esztendejét éljük és ezekben az időkben annyi áldó zatot feltétlenül meg kell hoznunk mindanynyiunknak, hogy ha kell, a nélkülözésből is -ki*