Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

VU Áz országgyűlés képviselőházának 196. ülése 19ki június Í9-en, csiítoríomn. Igen sok képviselőtársam felemlítette a mezőgazdaság megsegítés-ét, abban látva a közellátás felfokozását, amiben teljesen igazuk is van, mert a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége azt jelenti, hogy a termelésre serkenti azokat, akik azzal foglalkoznak. .Nem mondok mást, mint azt, hogy Maróthy igen t. képviselőtársam megemlítette az útkérdést is, habár figyelmeztetést is kapott, hogy az nem tartozik ide. Mégis el kell ismerni, hogy az útkérdésnek igen nagy a szerepe a közellátás terén. Ezt számtalan esetben tapasztalhatjuk a tanyádon, a falvakban, ahol még összekötő út sincsen, ahol a közellátáshoz szükséges tejmennyiség, vagy más egyéb termény is ott marad, amelyet megfelelő helyre nem tudnak elszállítani. Hiszen köztudomású, hogy kora ősszel az esőzések miatt, télen pedig szinten a «uk csapadék miatt, tavasszal szintúgy a falvak és a tanyák el vannak zárva a kocsiforgalomtól, és így sok tejtermék kárba megy, mert nem tudják azokat a piacon értékesíteni, ami pedig igen nagy veszteséget jelent. El kell te hát ismerni, hogy az lit kérdésnek igen nagy a fontossága a közellátás terén. Piukovich igen t. képviselőtársam a mezőgazdaság megsegítéséről és jövedelmezőségéről tett emiitést. Tényleg igaza van sóban, hogy a gabona és a jószág magasabb ára feltétlenül nagyoDb kedvet ad a gazdáknak, hogy azzal jobban foglalkozzanak és nagyobb munkára serkenti őket. De nemcsak a gazdákra, hanem a munkásságra is jó hatással volna ez, hiszen a múlt esztendőiben is leginkább azért kívántak eltávolodni a mezőgazdaságtól, mert nem voltak megfelelő árak, vagyis az ipari cikkek árával nem volt arányban a mezőgazdasági termények ára. Az agrárblókk értekezletén tegnap szó volt arról is, hogy a búza ára is meg legyen állapítva, és lehetőleg magasabban, mint eddig. Ez nagyon természetes, hiszen a múlt esztendőben is a munkásság — nem irigylem tőlük ezt a kissé konjunkturális sorsot, mert ők is megérdemlik, hogy sok rossz év után jobban keressenek, mégis megemlítem —, amikor az aratás befejeződött, a behordást és a cséplést egyáltalában nem akarta végezni, azért, mert ha feljöttek Pestre bármilyen ipari munkára, például kábelfektetésre, vagy más hasonló munkára, megkeresték a napi 7—8 pengőt is, ellenben ha a cséplésnél maradtak volna, 5%-kot számítva búzacsóplésnél a múlt esztendőről véve az alapot, amikor 1%-kal emeltek a termelők és a géptulajdonosok, a munkások munkabére tehát 1%-kal javult, mégsem jöttek ki a munkások korántsem ezzel az egyszázalékos emeléssel. Mi következett be? Bekövetkezett az, hogy hetekig húzódott, lazsálva ment, heteket késett a cséplés, tehát nem volt meg a cséplés rendes folyamata. Ezenkívül bekövetkezett az esős idő is, úgyhogy, mondhatni, egy százalékot vett el a termésből az esős idő és a munka vontatott folyamata, sőt a gabona sikértartalma és fajsúlya is na gyón csökkent a sok eső végett. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat erre az esetre is vonatkozik, még pedig annyiban, hogy a szabotálókat, tehát a munkától vonakodókat, akik erre a munkára szerződtetve vannak, amennyiben ezt nem végeznék el, felelősségre lehet vonni. De éppen így van a jószágtenyésztésnél is, mint a gabonatermelésnél, mert amennyiben a termelő látja a jószágtermelés nem megfelelő hozamát, feltétlenül csökkenti a termelését. Előttem szólott igen t. képviselőtársaim közül többen szóvátették, hogy az utóbbi időkben a választási malac ára 100—120 pengő. En nein tudom, hogy van-e ez valahol. Igaz, hogy én is hallottam róla, de az én vidékemen nem haladja meg még a 70 pengőt sem a választási malac ára. Azt hiszem azonban, szívesen tenyésztenének a termelők 70 pengős választási malac ár megállapítása mellett is és úgyis érdemes volna tenyészteniök. A múlt esztendei 4-^-5 pengős malac-ár ellenben bizony nem buzdította a gazdákat, a termelőket arra, hogy választási malacokat termeljenek, illetve sertésállományukat gyarapítsák. Nem kell tehát a mai árakat irigyelni azoktól a termelőktől, akik talán abba a szerencsés helyzetbe jutottak mo»t a legutóbbi 2—3 hónapban, hogy malacaikat ilyen drágán tudták eladni, mert ezek feltétlenül régebbi termelők és a múlt esztendőben eléggé ráfizettek a tenyésztésre és a mostani sertés-ár arányban van már körülbelül az ipari termék árával. A magasabb árak feltétlenül fokozottabb tenyésztésre, sertésnevelésre és anyadisznóbeállításra serkentik a gazdatársadalmat. Ehhez a tenyésztéshez joga van minden munkásnak és mindenkinek, aki vidéken lakik, mert a sertésnevelés nincsen semmiféle iparengedélyhez kötve és amennyiben tudja azt bárki is mint tenyésztő, hogy azzal a tenyésztett állat állománnyal feltétlenül jól jön ki, számít is arra, hogy állatokat fog beállítani és tenyészteni. A múlt esztendőben és általában a múlt esztendőkben az volt a helyzet, hogy minden ketesztendöben megszaporodott a sertésállomány s amikor megszaporodott, lezunant az ára. két év múlva ismét leapadt az állomány és újból emelkedett az ár. Erre tehát nem is kell törvényjavaslatot hozni a Ház elé, ezt nem is kell szabályozni, inkább szabályozni kellene azt, hogy a maximális árat a termelő, illetőleg tenyésztő feltétlenül mindig megkapja. Hiszen a múlt évben teljes ráfizetéssel termelt a termelő. A kormány által megállapított áron lehet adni a sertéseket, a tenyésztő feltétlenül ki tud jönni a 164—174 filléres árral. A sertéstakarmányozás árához hozzá kell számítani az állattal való foglalkozást, a munkaidőt is, mert hiszen a munkaidőt mindenki felszámíthatja magának, akár ipari munkás, akár a hivatalnoki osztályhoz tartozik, akár a gazdatársadalomhoz. Ezt azonban a gazdatársadalom nem is vette számításba, tudva azt, hogy ő arra hivatott, hogy a mezőgazdasággal foglalkozzék, jószágot tenyésszen, de amikor 3—4 pengőért adta a választási malac darabját, amikor 50— 55 fillért adtak a hízott sertés kilójáért, amikor a gyenge borjúnak 35—40 fillér volt kilója, ez arra a gondolatra, arra áz elhatározásra vitte a gazdatársadalmat, hogy ezzel bizony nem foglalkozik. Éppen ez volt az oka, hogy ebből a termelési ágból nagyon sokan »kiszivárogtak« és utóbb a termelés csökkenésére vezetett. De a mezőgazdasági munkásoknál is ezt a hátrányt látjuk, mert amennyiben a mezőgazdasági termények árának emelésével az a mezőgazdasági munkás természetben való járandóságainál megtalálja a számítását, nem vonakodik attól» hogy a mezőgazdaságban helyezkedjék el. Az én vidékemen t. i. az utóbbi időben elég nagy probléma a cselédkérdés, de nagyon nagy probléma a munkáskérdés, illetve a hónapos és a summás munkáskérdés is, figyelembevéve az alacsony gabonaárakat és azt a termeivényt, amelyet ő termel. így tehát fel-