Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-195
66 Az országgyűlés képviselőházának:195, vonalon árbeli akadálya nem lehetett. Kétségtelen azonban, hogy kevesebb sertést lehetett hizlalni, s ezért a sertésállománynak csökkennie kellett. Ez valóban így is történt. Ennek következtében, mihelyt tisztségemet átvettem, egyik legfontosabb kötelességemnek véltem ezen a téren bizonyos szervezőmunkát végezni. De ez. a szervezőmunka természetesen nem vezethet 24 óra alatt sikerre. Az idén tavasszal márciusban és április elején, főként Budapesten és környékén valóságos zsírinség volt, amelyet nagyon nehezen tudtunk addig áthidalni, amíg állami beavatkozással, etatizmussal — amint a vita során egy alkalommal hallottam — úgy tudtuk a kérdést megoldani, hogy egy sertésforgalmi irodát állítottunk fel, amelyen át kell r futnia t az egész hízósertésforgalomnak és ezen át, azzal a szervezéssel, hogy a közfogyasztásra levágható sertések számát minden községben a legutóbbi három év átlagának 70°/o-ában jelöltük meg, sikerült elemük — egyéb más szerenesés eseménytől függetlenül — hogy a sertésforgalomban ma rend van. Tegnap például 3000 sertés érkezett Budapestre, ami olyan szám, amilyenre bizony, hosszú-hosszú hónapok óta egyáltalán nem lehetett gondolni. (Csorba Sándor: Csak súlyban csökkent a mennyiség!) • Piukovich képviselő úr az ő igazán roppant érdekes felszólalásában szintén érintette ezt a kérdést abban a vonatkozásban, hogyan lehet^ az, hogy ezzel a kérdéssel annyi sok minisztérium foglalkozik. Ha tréfakedvelő ember volnék, azt is mondhatnám, hogy a sertéskérdéssel foglalkozik a külügyminisztérium is, hiszen nem is tehet máskép, valamint a honvédelmi és pénzügyminisztérium is. Én nem kívánok tréfálni, csak azt kívánom mondani, hogy érdemben és valóságban a sertésproblémát vásárlásaival most kizárólag a sertésforgalmi iroda tartja a kezében ós az a párheti tapasztalás, amelynek már április dereka óta birtokában vagyunk, azt mutatja, hogy ez a szervezés sikerült és hogy más oldalról, az árf ronton mennyire sikerült, azt mutatja a hozzánk mindenfelől beérkező információ, hogy a malacoztatási kedv milyen hatalmasa:! fellendüli (Németh Andor: Mert 80 pengő az ára! — Börcs János: 120 pengő egy malac!) Ennek következtében a jövő év tavaszán minden bizonnyal nem lesznek sertés-, vagy zsírgondjaink. 12(1 pengős malacról volna szóH (pgy van! a szélsőbaloldalon.) Én is hallottam ilyen számot és felvetem a kérdést, vájjon mi az oka, hogy 120 pengő, vagy 80 pengős malacár van 1 ? (Zaj.) Valószínűleg nem a kormányzat az oka. (Börcs János: Nem, az ijedelem, hogy nem lesz ennivaló, tehát mindenki vásárol! — Elnök csenget.) Oka ennek az is, hogy viszonylag, egyéb más termékek árához képest a sertés ára sokáig valóban nyomott ár, nem kedvező ár volt. Jött azonban az a rendezés, amelynek során a kormány a legmesszebbmenő módon honorálta az agrárkörök érdekeit. (Kunder Antal: Elkésett rendezés!) Nem késett az el! A sertések árát úgy r állapítottuk meg, hogy a sertés tenyésztése és felnevelése rentábilissá vált. Ilyen esetekben az szokott történni, hogy érdeklődés jelentkezik sokfelé a sertések iránt és a kisember lukratívnak gondolja a maga számára az otthoni moslékkal felnevelendő malac megvásárlását, amelyen át a maga számára tud esetleg^ később értékesítendő jószágtárgyat is biztosítani. Kétségtelen, hogy a malac 8 hetes ko- I rában csak úgy lehet 80, 100, vagy 120 pengő, ülése 19Ul június 17-én, kedden. ha van, aki azt megfizeti. Nyilván tudja, hogy miért fizeti meg. De azt kijelenthetem, hogy aki arra spekulál, hogy most magas árat fizet a malacért és egykor majd még magasabb, a mai áraknál magasabb hízott sertésáron fogja eladni, (Börcs János: Az élelmezését akarja biztosítani! Tisztviselők veszik faluhelyen!) az mélységesen téved, mert itt is kijelenthetem, hogy a kormány foglalkozik a mezőgazdasági árrendszer egységes megfogásával (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mikor lesz az?) — mondhatom, hogy hamar meg lesz — és ebben a rendszerben aligha lehet számítani arra, hogy a sertésnek nagyon rendesen megállapított ára még feljebb csússzék. T. Ház! Ilyenformán azonban már eljutottam ahhoz a kérdéshez, amellyel még f foglalkozni kívánnék, tudniillik az árkérdéshez, amelyhez a képviselő urak a legkülönbözőbb vonalakon hozzányúltak és amelynek számos vonatkozását érintették, többnyire bírálat formájában és egy más rendszer mellett törve lándzsát. Én is tudom, mindenki tudja, hogy milyen jó dolos: volna, ha Magyarországon tökéletesen stabil árrendszer volna már 1939 szeptembere óta és ugyanilyen állandónak tekinthető árszínvonallal tudnánk azokat a hónapokat, — reméljük nem éveket — eltölteni, amelyek még előttünk állnak a most folyó világháborúban. Ismét kénytelen vagyok személy szerint hivatkozni Kunder Antal képviselő úrra: ő a legjobban tudja, milyen borzasztóan nehéz, milyen komplikált, sok vonatkozásban milyen megoldhatatlan a stahilárrendszer kialakítása olyan államban, amely nem önellátó és amely egyfelől a múltban agrártermeivényeit kénytelen volt külföldön értékesíteni, másfelől pedig az iparcikkek nyersanyagát igen nagy tömegben olyan áron kénytelen megvásárolni, amely áron azt neki az eladók a valóságban adják. Magyarország végtelen szerencsétlenségünkre nincs abban a helyzetben, amelyben a nagy Németbirodalom van, amely megtudta annakidején ezt a kérdést oldani. De nem 1939-ben oldotta meg, hanem sokkal korábban megoldotta, amint erre rögtön leszek bátor rámutatni. T. Ház! Szakadatlanul hivatkozás történik a Németbirodalom példájára. Valóban a Németbirodalomban a szervezésnek mindenkor nagy mestereivel találkozunk, akár olvasmányok alapján, akár személyes tanulmányok alapján iparkodunk erről meggyőződni. Aki azonban nem tudná azt, hogy a Németbirodalomban az a szervező munka, amelyre ma támaszkodva ez a nagyszerű állam ezeknek az időknek viharait olyan pompásan meg tudja állni, nem egy nap alatt született meg, annak figyelmébe kell ajánlanunk, hogy 1933 óta épült ki ez a rendszer. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nemzetiszocialista állam!) Hat év telt el a háború kitöréséig, addig, ameddig pontrólpontra kiépült ez a rendszer és méltóztassanak elgondolni, — Isten mentsen meg bennünket attól, hogy ez a háború hat vagy akár csak két évig is tartson — nekünk sokkal rövidebb idő alatt módunk van éppen a német tapasztalatok alapján a mi rendszerünket most már gyorsabban felépítem és^ ennek segítségé • vei árrendszerünket is másképpen kidolgozni. mint eddig. Mert, t. Ház, árrögzítést^ úgy csinálni, ahogyan nálunk volt a valóságban 1939-ben, amikor csak bizonyos cikkek árát fixirozta a kormány, azonban rengeteg cikknek az ára kényszerűen (kimaradt ebből az árrögzítésből, csak bizonyos rizikóval lehet és le
