Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-195
Az országgyűlés képviselőházának 195. kell szögeznem azt a tényt, hogy az árkormánybiztosságnak igen nagy érdeme, hogy 1939 szeptember 1-ie óta az árszínvonal csak olyan nagyon csekély mértékben változott meg, amint megváltozott, mert amennyiben nem olyan erős kézzel fogtak volna meg egy sereg kérdést, az ároldalon minden bizonnyal olyan kilengések történtek volna, amelyeknek kárát az egész magyar közgazdasági élet látta volna. Ha azonban most azt nézem, hogy az árszínvonal melyik része változott meg a múlttal szemben és összehasonlítást teszek, akkor tagadhatatlanul és nyilvánvaló módon azt kell megállapítanom, hogy elsősorban a mezőgazdasági termelés cikkeinek árai emelkedtek olyan mértékben, — hangsúlyozom, logikusan és helyesen olyan mértékben! — hogy az árszínvonal-változásokat elsősorban ezen cikkek árfejlődésére kell visszavezeti]i. Ki nem tudja azonban azt, hogy az árrögzítésnek tulajdonképpen egy gyermekbetegsége volt az, hogy kénytelen-kelletlen olyan időpontban történt, amikor Magyarországon az agrártermékek ára roppant alacsony volt annak következtében, hogy nem tudtuk az 1930-as évek válságának mélypontja után ezeket az árakat újból olyan magasra felvinni, ahova szerettük volna. Ennek, következményeképpen ki tudná azt kifogásolni, hogy egyelőre nem stabil-árrendszert csináltunk az agrár-fronton, hanem ezeket az árakat emeltük, mint ahogyan emelnünk is kellett, mert ezt kétségbevonhatatlanul szükségessé tették az üzemi költségszámítások. Ennek folytán arra, hogy lehetett volna a múltban itt egészen stabil-árrendszert kialakítani, azt hiszem nem kell többszót vesztegetnem. Ha ez történt volna, akkor a tulajdonképpen az ország közgazdasági életében fundamentális jelleggel bíró mezőgazdaságot sújtottuk volna, amelyet pedig sújtani nem lehet érdeke egyetlen felelős tényezőnek sem. (Ügy van! Ügy van!) Kétségtelenül (emelkedtek bizonyos mértékben az iparcikkek árai is. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy hogyan és miképpen, milyen rendszerrel történt az iparcikkek árváltoztatása és vájjon ez az árváltozás kimerítette-e azokat a kívánságokat, amelyek az ipar részéről a kormányzattal — nem egyszer jogosan — emeltettek. Csak nagyon későn, hosszú hónapok után járult hozzá az árkormánybiztos ahhoz, hogy a nyersanyagárakban történő változások bizonyos (felárak formájában elismertessenek és csak ritka kivételképpen tette meg azt később, hogy azoknak a költségeknek az emelkedését, amelyek a munkabérek emelkedéséből adódtak, akceptálta a termelés költségeiben, ezáltal a valóságban mindenkor a rezsiköltségnek elismerésén kívül az ipar ellenében építvén ki megfelelő hadállásokat. Abban a pillanatban, aimikor a múlt év folyamán a kormány arra kényszerült, hogy jólfelfogott más okok szolgálatában adókat emeljen, amikor egy sereg cikknél a márkafelárvisszatérítés megszűnt, amikor a későbbiekben emelkedett a márkafelár, ezek a tényezők mind olyan hatást váltottak ki, hogy elkerülhetetlenné vált az iparcikkek egy, vagy más vonatkozásban való árváltoztatása. Ha ezt nem engedte volna a kormány, akkor a nemzeti termelésnek másik szintén fundamentális értékű ágát sújtotta volna. Beszédemnek a végére jutva, még egy néhány megjegyzést kívánok tenni. Talán azzal ütése 194-1 június 17-én, kedden. 67 folytatom és fejezem be beszédemet, amivel kezdtem. Szántszándékkal újra meg újra egy szót használtam, azért, mert a hozzászóló képviselő urak is mindig ugyanezt a szót dobták bele beszédünk anyagába: a »szervezés« szót. A szervezés terén azok a tények, amelyeket voltam bátor felsorolni, minden bizonynyal azt mutatják, hogy nem aludtuk át munka nélkül azokat a hónapokat, amelyek most már a közellátási közigazgatás felállítása óta mögöttünk vannak. Iparkodtunk azokat a problémákat megoldani, amelyeknek egyfelől napi jelentőségük, sürgősségük volt, más oldalról ugyanakkor pedig csendben előkészíteni az apparátust, amely a következő gazdasági év folyamán áll majd rendelkezésünkre, és amelynek birtokában, úgy vélem, azokat a problémákat, amelyeket meg kell oldanunk, sokkal simábban, zökkenésmentesieibben tudjuk levezetni, mint ahogy azt tettük az elmúlt félévben és az elmúlt esztendőben. T. Ház! Én nem szoktam magamat illúziókban ringatni és tudom azt, hogy azt a munkát, amelyet vállaltam, nem lehet tökéletesen, mást mondok, nem lehet hiba nélkül, nem lehet imitt-amott kellemetlen fellépések és beavatkozások nélkül végezni. De a magam részéről mindent megtettem abban az irányban, hogy a kellemetlenségeket a lehető szűk határok közé szorítsam, illetőleg ha mód lesz rá, azokat a jövőben mind ritkábbakká tegyem. Az a meggyőződésem, hogy nem volt az a munka teljesen eredménytelen, amelyet a közellátási kormányzat hat hónapon át kifejtett és ha számolnunk is kell azzal, hogy talán a következő^ időkben a problémák sokasodnak, kimélyülnek, én bízom abban, hogy részben a közigazgatásnak ebben az irányban mindinkább hatásosabb segítsége, más oldalról az ország népének napról-napra inkább fokozódó megértése, — hivatkozom arra a szép eredményre, amelyet elértünk a rekvirálásnál április-május hónapban, — mégis csak biztosítani fogják azt a célt, amely bennem ennél a javaslatnál a legfőbb cél gyanánt él. Kívánom, hogy azokra a szigorú rendszabályokra, amelyeket a törvény alapján a közellátás érdekei ellen vétő lakosságunkkal szemben alkalmazhatnánk, minél ritkábban kerüljön sor és soha se kelljen olyan szigorúsággal megtorolni cselekményeket, mint amilyen szigorúságra ez a javaslat módot kíván adni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Lázár Imre! Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Ház! Äz előrehaladott időre való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kért halasztást t megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és javaslatot teszek arra vonatkozó an, hogy legközelebbi ülésünket holnapután, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzze ki a Ház a közellátás^ érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a 36 tagú országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és taglétszámának
