Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-195
64 Az országgyűlés képviselőházénak 195. állítani, mint 'ellenőrt és mint elszámolót s ha Magyarországnak csaknem 25 vagy 3 millió gazdaságától egyenkint kívántam volna ilyen elszámolásokat, akkor valóban lehetetlen! helyzettel álltam volna szemben. De azt hiszem, t. Ház, valami szervezési érzéket mégis fel lehet fedezni abban, hogy én kellő mértéket tartottam és csupán azokkal a gazdákkal próbáltam ilyen közvetlen érintkezést találni, akikről feltein ettem, hogy tanultságuknál fogva is inkább tudok majd velük beszélni és tőlük tudom az ország számára azt a srabonamennyiséget megszerezni, amelyre a közellátásnak feltétlenül szüksége van. T. Ház! E tekintetben senki sem ringathatja magát illúziókban. Az a gabonamennyiség, amely Magyarországnak a múlt évi termésből rendelkezésére állt, siralmasan, katasztrofálisan kevés volt és ezt a keveset is annál inkább kellett nagyon gondosan, szinte latra mérve kiosztanunk és előbb még begyüjtenünk. mert hiszen a múlt év nyarán és őszén hathónapos mozgósítás volt, amely tudvalevőleg roppant többletigényeket támasztott. Más * oldalról meg nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ősszel visszatért hozzánk Erdély északi fele a maga el nem látott millióival, akikről nekünk kellett gondoskodnunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem győzöm elegendő hálával megköszönni Braunecker képviselőtársamnak legutóbbi beszédét, amelyben olyan megkapó szavakkal ecsetelte az erdélyi lakosság lemondási készségét (Uay van! Ügy van! középen.), mert hiszen ő, mint sokat szenvedett testvéreink millióinak kép vis élője, legjobban tudja megérteni azt, mit jelent lemondani akkor, amikor tőlünk idegen hatalom kényszeríti a lemondást és ilyenformán legjobban tudta megítélni azt, hogy Magyarország lakossága mennyire nem kényszerült a közellátás során olyan arányban lemondani, amilyen mértékben le kellett mondania az erdélyi magyarságnak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassék azzal tisztában lenni» én is tudom, mint akárki más, akár felelős» akár más helyen van, a mezőgazdasági termelésnek egyik alapvető feltétele az, hogy a lakosság, akár gazda, akár munkás vagy cseléd, aki a földet tényleg megműveli, kapjon annyi élelmiszert, hogy azzal magát fenn tudja tartani, a kondícióját meg tudja őrizni (Helyeslés a jobboldalon.), mert hiszen, ha az izmok elsenyvednek, akkor a termelő munkában kiszámíthatatlan értékű kiesés támad. De nem hiszem, hogy egyetlen komoly helyről panaszok hangzottak volna el, hogy én gazdaembertől vagy gazdaembernek a cselédségétől egy szem gabonát elvettem volna azon a mennyiségen túl, amely mennyiség az élet biztosításához szükséges. _ (Csoór Lajos: Nem, csakhogy kicsiny a fejadag.) Nagyon kicsiny volt, de nekem csak abból van módom gazdálkodni, ami van. Ha megtehettem volna, boldogan megtettem volna, hogy a gazdanépesség és a munkásság fogyasztására meghagyok havonta 30 vagy 40 kiló búzát vagy rozsot, de abban a pillanatban az ellátatlan lakosságot éhínségnek tettem volna ki. (Csoór Lajos: Majd meg-' látjuk az új termésnél!) Szeretném látni, vájjon ki merné á felelősséget vállalni, — nem itt bent a Házban, hanem a Ház falain kívül — amikor szemben áll a városi iparosmunkássággal vagy vidékem az agrármunkássággal, amelynek sokkal kevesebbel kell beérnie, ho- *>• gyan magyarázná meg neki, hogy többet hagy ülése 19 íl június 17-én, kedden. meg a termelőnél esak azért, hogy annak maradjon, amikor tudja, hogy a munkásság számára eleget nem tud adni. Legyen szabad bizonyos számokat felhoznom, amelyek világosan mutatják, hogy a városi lakosság lisztellátása mennyire kevesebb,^ mint amennyi a falusi népiességnek jutott^ée fog is jutni a jövendőben. Azok a számítások, amelyek példának okáért Budapest székesfővárosra vonatkoznak s amelyek a legutóbbi három esztendő atlagán épülnek fel azt mutatják, hogy Budapesten esry személyre számítva kenyérben, valamint fehér lisztben a fogyasztás át'aeosan csak valamivel több, mint hat kiló. Ebből világosan látszik tehát, hogy Budapest lakossága, amely egészében nem termelő, korántsem képvisel a közellátás szempontjából olyan nagy terhet, amely kibírhatatlan volna s a tanulság, amely Budapesten így alakult ki, nekem jó bizonyság arravonatkozólag, hogyan és miként tudjam a, f következő esztendő termésének felhasználását előre tervszerűen kimódolni és intézni. T. Ház! A következő esztendőben) — nyugodt lélekkel merem mondani — már a helyzethez^ igazodó szervezés alapján állva tudjuk majd munkánkat elvégezni. S ha arra semmi néven nevezendő földi hatalom sem tud vállalkozni, hogy azt a 2%— 3 millió gazdát elszámoltassa az utolsó szem gabonáig, — s ez nem is cél — (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is lehet.) mégis a jövő hónapban, valamint augusztusban nagyban-egészben pontosan, olyan pontosan tudjuk, mint soha a múltban nem tudtuk, (hogy az országban mi volt a terméseredmény. Ennek következtében megfelelő szervezés alapján ezt a mennyiséget a valóságban szét is tudjuk majd osztani. Méltóztassék nekem előre elhinni, hogy a lehetőség határán belül gondoskodunk arról, hogy az agrárlakosság megkapja azt. ami neki r jár, ugyanakkor azonban megtaláljuk a módját a különböző vidékek szokásaihoz és kívánságaihoz mérten annak is, hogy olyan élelmiszertömeget juttassunk állandóan a vidéknek, amely mennyiségre ténylegesen szükség 1 © van, T. Ház! Jogosan hallatszott a vita során nem egy panasz amiatt, hogy az idei tavasz folyamán utaztatások történtek a gabona- és 'lisztmennyiségekkel. Jogosan hallatszott, és ebben a tekintetben meg is merem mondani, hogy nekem is sokszor jelentett roppant kellemetlenséget, amikor a panaszokkal hivatalból foglalkoznom kellett. A Futurát szokták mindig a vádlottak padjára ültetni. (Börcs János: Adatokat hozok!) Én sokkal többet tudok. (Derültség. — Börcs János: Akkor miért nem intézkednek!) Intézkednek. Meg kell magyaráznom a t. Háznak, hogy a Putura abban az adottságában, amelyben nekem volt szerencsém vele dolgozhatni, korántsem volt olyan szerv, amely azt a szerepet lett volna hivatva betölteni, amely szerep máról-holnapra a nyakába szakadt. A Putura ugyanis arra a célra alapíttatott, hogy amennyiben a gazdákat a kereskedők kizsákmányolnák, vásárolja fel a gabonát.Most pedig máról-holnapra az lett a kötelessége, hogy hónapokon át valósággal gabonarekvirálással foglalkozzék. A két szerep tökéletesen más. Mivel azonban az idő kényszerűsége sok mindenféle dolgot máskép állít be, mint ahogy az korábban be volt állítva, jelenthetem, hogy a következő gazdasági évben minden bizonnyal annak a módját is megtaláljuk, hogy a Futurában meglévő kétségtelen értéket teljes mértékben felszínre hozzuk és ezen át a közellátás
