Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

54 Az országgyűlés képviselőházának 195. zejére lép az is, aki az ország jelenlegi helyzetét ismerve, ezen a vonalon uszítja, lázítja álmagyar népet, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) még akkor is, ha ezt jóhiszeműen teszi, mert mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy milyen kötelességei vannak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A tények lázítanak! — Zaj.} Elnök: Csendet kérek! Kossuth Pál: Én valahogy úgy érzem, bogy ha a meghozott földrefbrmtörvény tempója az említett okoknál fogva meg kellett hogy lassuljon bizonyos mértékben, az érdekelteknek kellene az utat egymáshoz megtalálniok, értve alatta a birtokosokat és a juttatamdlókat. Eminens kötelességnek tartom a törvényhozók részéről, hogy ebben a törekvésben minden tőlük telhetőt megtegyenek. Én nem egy esetben sikeresen végeztem ezt a kötelességemet kerületemben és továbbra is minden tőlem telhetőt meg fogok tenni ebben a tekintetben. Erre én segédeszközt látok ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban, ha ezt ilyen értelemben magyarázzuk és értelmezzük. A földvásárlás ma nagyon nehéz dolog. A kisembernek nincsen már pénze, a kormány, az állam pedig — mint tudjuk — a hadügyi kiadások miatt erősen korlátozva van ennek erélyes alátámasztásában és a segítésben. Ha földet vásárol a kisember, kis ingóságait és forgótőkéjét beleöli. Ha meg van nehezítve számára a gazdálkodás, vesztes a köztermelés. A bérletnél ugyanez az eset áll fenn, mert hiszen a magyar kisember erősen rá van szorulva, hogy a kormány pénzügyileg alátámassza ezt az akciót. Erre ma szintén nehezen nyílik lehetőség. Ma én szerintem az égve dűli megoldás — amiről különben több felszólaló képviselő részéről is szó esett — az irányított termelés. Ezzel kapcsolatban legyen szabad annak a meggyőződésemnek kifejezést adnom, hogy az egyedüli helyes elgondolás ezidőszerint a részes művelés a tervgazdálkodás keretében, irányított termelési alapon. Adva van a televény magyar föld, adva van a lehetőség a birtokosok részéről. Előfordul, hogy a középbirtokoknál is tőkehiány következtében vannak olyan területek, amelyeket az illető birtokos maga rentábilisan megművelni nem tud vagy nem bír; ezeket kiadhatja részes művelésre. A nagybirtokos pedig, aki az eljövendő földreform során ugyanilyen kategória alá foe tartozni, szintén kibocsáthatja ezeket a földeket, amelyek részesművelés céljaira alkalmasak. A magyar nép részére ez szintén nagy előnyt Jelent, mert anyaari erejének kimerítése nélkül hozzájuthat földhöz, kis forgótőkéje, esetleg* félrerakott keresete megmarad számára: újult erővel Iát hozzá a munkához, nem kell neki, mint azelőtt, Amerikába és Kanadába mennie, mert ha itt a te levény magyar földet lelkiismeretesen gon dozza és munkálja, idővel kibérelheti vagy megválthatja örökáron azt a darab földet. Ezekről a kérdésekről teoretikusan beszélni szerfölött könnyű, főleg olyanoknak, akiknek nincsen földjük vagy akik nincsenek tisztában azzal, hogy a kérdésnek ilyetén való megoldása is mennyi nehézségbe ütközik és mennyi egymástól ellentétes érdeknek egy nevezőre hozásáról van itt szó. De úgy érzem, hogy én szerénytelenség nélkül szólhatok ehhez a témához, mert a legelsők között vagyok ebben az országban, aki saját birtokomat irányított termelési alapon felesművelésre adtam ki községem és a szomszéd községek kisbirtokosainaik. Nem azért ülése 1941 június 17-én, kedden. hozom ezt itt fel, hogy babért arassak, — sőt, őszintén bevallom s remélem, hogy én is meg fogom találni számításaimat s egyszersmind remélem azt is, hogy a vállalkozók is meg fogják találni a maguk számítását — de határozott előnyt jelentett ez a kisgazdákra és a fcözségibeli szegényekre nézve, mert hozzájutnak a magyar földhöz, anélkül, hogy nagyobb befektetéseket kellene eszközölniök, tekintélyesebb terület viszont nem kerül feldarabolásra. Az egész birtok ugyanis az én irányításom alatt marad meg és ennek keretében működnek és termelnek a kisbirtokosok. Odaadtam ezt a megyeszerte közismerten jó birtokot, amely pedig nem lefoglalt birtok; odaadtam a nyíregyházi norma alapján, amelyet Bertalan Kálmán igen t. barátom és képviselőtársam volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Ennek a lényege az, hogy a birtok megmarad a tulajdonos kezében, a tulajdonos vagy maga, vagy saját intézője által vezeti és irányítja a gazdaságot, a művelést pedig egy tagban, vetésforgók szerint végzik a kisemberek. Hosszas tárgyalások és megfontolások előzték meg^ az én akciómat, amelyben aktive résztvett a járási főszolgabíró és a gazdasági felügyelő, ez a két izig-vérig magyar ember, akik szeretik a magyar föld népét és akik igenis a magyar föld népének javát akarván, minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy ennek a dolognak a menetét biztosítsák. Én nagyon remélem, hogy ezen az ősi Rákóczi-birtokon, amelyet átmentettem a cseh megszállás alatt, már a folyó év nyarán ismét megcsendül a magyar kisember kaszája és felhangzik a magyar dal. A közellátási miniszter urat, aki szíves volt zempléni látogatását kilátásba helyezni, már most felkérem, legyen olyan kegyes egyszer időt szakítani, hogy ezt az általam létesített termelést megtekintse. Különben is igaz magyar vendégszeretettel hívom meg minden képviselőtársamat, abban a reményben, hogy eerv újtípusú dolgot tudok bemutatni. Ha képviselőtársaim azon a környéken járnak, bárkit szívesen látok. (Helyeslés jobbfelől.) Szerintem ezt a megoldást kellene ma propagálni az egész vonalon, mindaddig, amíg a földreformtörvény végrehajtása meg nem kezdődhetik. Amikor azonban erről beszélek, határozottan meg kell mondanom és rá kell mutatnom arra az okra, amely a földbirtokosokat ettől a rendszertől visszatartotta és elriasztotta. A földbirtokosok félnek ettől, mert tudják, hogy ez Magyarországon még újdonság, de tudják azt is, hogy a mi magyar népünk anyagilag erőtlen, tudják azt, hogy nincsen elegendő termelési eszköze, nincsen instrukciója és, meg kell mondanom őszintén, tudják azt, hogy a mi magyar népünknek is — tisztelet és elismerés a kisgazdaközönségnek, amely igenis szeret dolgozni és műveli a magyar földet, de meg kell említenünk az ellenkező eseteket is, amikor a bajokat keressük és a bajokat állapítjuk meg — vannak olyan rétegei, amelyek nem teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyeket az ilyen szerződés megkötésekor aláírtak és magukra vállaltak. Csak röviden említek meg egyes példákat. A talaj müvelés tekintetében nagyon sokszor kifogásolható munkát végeznek. Itt vannak például a kapálások, amelyek elsőrendű fontosságúak a talaj müvelése szempontjából; van nagyon sok olyan ember, aki nem akarja elégszer megkapálni a földet. Megemlíthetem azután a gyümölcsfák hernyózásat, amelyet