Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-195
Az országgyűlés képviselőházának 195. sokszor a legdrákóibb hatósági intézkedés ellenére sem végeznek el. Előfordul a takarmány forgatása,^ a takarás ideje alatt, hogy ünnepnap délután is saját érdekében ki kellene hogy menjen az a gazdálkodó ember a földre és mégis mindig vannak olyanok, akik elrontják a dolgot és nem akarnak kimenni. Megemlíthetem azután a tengeriszárak ősszel való letisztítását, stb. Ezektől az esetektől fél a nagygazdaság,, hogy így fog megkárosulni a rentabilitás és ezzel a tulajdonos automatíee magára hozza a büntető szankciókat. Hogy kell tehát segíteni ezen a téren. En szerintem a kormányzatnak, a közigazgatási apparátusnak, a gazdasági szakköröknek, az érdekelteknek és mindazoknak erélyes összefogásával, akiknek jogcímük van arra, hogy a magyar közvéleményt, a magyar közéletet ebben az irányban vezessék és irányítsák, lehet ezeken a dolgokon segíteni. Ilyen értelemben valósítsuk meg Összefogással, összetartással az igaz, becsületes magyar (közösségi gondolatot. Mi kell azonban ehhez? Először is az ország mai nehéz helyzetében békés atmoszféra kell és őrizkednie kell a kormánynak attól, hogy az ország egyes helyein a demagógia felüsse a fejét, hogy az egyik társadalmi osztályt a másik ellen játsszák ki. Éppen ebből a közösségi gondolatból adódó kötelességünk ma mindnyájunknak, hogy ott, ahol a birtokososztály részéről az akarást, a készséget látjuk, törekedjünk és iparkodjunk a régi patriarchális viszony megteremtésére (Helyeslés jobbfeiől.) a községbeli birtokos és a községbeli lakosok között, mert ezt számíthatjuk bázisául, alapjául a felépítendő magyar (közösségi gondolatnak. Ebben a vonatkozásban a kormányra nehezedik a legnagyobb kötelesség, t. i. ameddig a földbirtokreform végrehajtása nagyobb pénzügyi tranzakciókat nem igényel, addig ilyen esetben, ahol önkéntes közösségvállalást, tehát önkéntes (megállapodást lát a kormány, kötelessége minden tőle telhető erővel segítségül sietnie és ennek az akciónak előmozdítása szempontjából mindent elkövetni. Ertem ezalatt azt, hogy el kell látni ezeket a kisembereket hitelekkel, el kell látni korszerű munkaeszközökkel és amint éppen Bánffy báró földmíve T ésügyi miniszter úr nyilatkozatában nemrégiben olvastuk, főleg el kell látni az országot korszerű munkaeszközök nyújtásával, szaporítani kell a gazdasági felügyelőségek státusát, mert ennek a kérdésnek megoldása óriási apparátust igényel. Te\iesen f magamévá teszem itt Matolcsy Mátyás t. képviselő úr megállapításait, hogy a jelenlegi gazdasági felügyelői karral — dolgozzanak azok bár éjjel-nappal megfeszített munkával — semmi nagyobb kérdéshez hozzányúlni nem lehet, mert bo T dogak lehetünk, ha most a napi munkájukat, nem az ő hibájukból eredőleg jól-rosszul elvégzik. Ha tehát a földbirtokpolitikához nyulunk és ezt megelőzőleg önkéntes alapon e bérleteket létesítünk, ehhez feltétlenül szükséges a nemzetnevelés. Itt kapcsolódom bele abba, amit beszédem elején említettem, hogy itt kell a kormánynak megmutatnia azt, hogy útmutatással, irányítással a kisemberek hóna alá nyúlással elősegíti ennek a törvénynek végrehajtását. (Szögi Géza: De akkor meg is kell csinálni!) Gazdasági tanfolyamokat kell létesíteni minden községben. Az én kerületemben volt néhány ilyen téli gazdasági szaktanfolyam és egyszerűen bámulatos hogy milyen eredményeket értek el. Ma, amikor a földbirtokreform előtt állunk és amikor esetleg ezzel az ülése 19 íl június 17-én, kedden. 55 általam proponált megoldással megközelíthetjük annak gyors végrehajtását, fokozott mértékben kell ezt kiépíteni. Nem szabad a költségettői visszariadni és lehetőleg minden község területén meg kell szervezni az ilyen gazdasági tanfolyamot. Hivatása magaslatán álló tisztviselői kar szükséges hozzá és hivatása magaslatán álló gazdasági felügyelői kar mint Zemplén vármegyében is, ahol én ezt az akciót megindítottam; ott egyenesen missziót látnak a tisztviselők abban hogy a gazdaközönséget a földbirtokosokkal összehozzák és lehetőleg előbbrevigyék a földbirtokpolitikai kérdések megoldását. Utoljára említem, de legelsősorban, hogy az irányított termelés biztosítása a fődolog és erre hatásos eszköz az előttünk fekvő törvényjavaslat A kormány ezzel a törvényjavaslattal morális és gazdasági s végül büntetőjogi alapon ifi belefolyhat ebbe az akcióba. Nagyon szükséges még az is, hogy a mi népünkben kineveljük és elősegítsük a felelősségérzet kialakulását. Értem ezalatt azt, hogy meg ikell követelnünk, — megint csak a kisebbségről beszélek, mert hiszen a zöme állja, amit vállalt — hogy ha egy szerződést alapos megtárgyalás, megvitatás után magukra nézve kötelezőnek ismernek el és elvállaltak, azt a szerződést minden néven nevezendő viszonyok között betartaniuk határozott kötelességük legyen. Meg kell ezt itt őszintén mondanom és ez, bár nem az ügynevezett választók felé való beszéd, de meg kell mondanom nyilt, őszinte, becsületes, magyaros beszéddel, hogy akik nem teljesítik szerződésileg vállalt kötelezettségeiket, azokra a büntetőjogi szankció drákói erejével kell lesújtani és érvényesíteni velük szemben a megkötött szerződést. A hosszú esztendők, az évszázadok folyamán sok minden változáson ment keresztül, sok minden eltűnt, amit azelőtt szentnek és igazságnak tartottunk, a római jog elvei azon; ban ma is változatlanul fennállanaik.^ Arómai jog azt mondja, hogy obligatio est juris vim eulum, ha kötelezettséget vállalok, ezzel magamat alávetettem a jogi bilincsnek, azt nekem teljesítenem kell, mert teljesíteni kötelességem. Azért vagyok bátor ezt megemlíteni, mert meg vagyok róla győződve, hogy a kormánynak ezek az esetleges szigorú intézkedései nem bè* nítólag fognak hatni a birtokreform megvalósítására, hanem elősegítőleg fognak hatni két szempontból. Először is bizalmat Ifognak kelteni a birtokosok részéről, aikik így az előbb elmondottak alapján nem viseltetnek elegendő bizalommal, másodszor pedig lehetővé fogják tenni, hogy ha eleinte talán fájó intézkedésekkel is, de beállítsuk a magyar föld élvezetébe azokat, akik ma még a kellő fegyelmezettség, a kellő megértés hiánya folytán erre nem alkalIgen t. Ház! Én tudom, hogy talán nem háJás dolog ennek a kérdésnek ilyetén boncolása, de bátor vagyok hivatkozni a Kunder Antal t. képviselő úr legutóbbi beszédében elhangzottakra. Ha jól emlékszem, ő is azt mondotta, helyteleníti azt, ogy ha hozunk olyan hüntetőjogi szankciókat, akkor ezeket az ^ holdon aluli kategóriákra nem vonatkoztatjuk. Íme, az Imrédy Béla t. képviselő úr pártjában levő képviselő urak is, akik pedig a népi politika leghangosabb hirdetői, belátják és tudják, hogy a termelést biztosítani, irányítani, vezetni kell, ha szükséges, drákói szigorúsággal is, természetesen mindenkor az igazságot tartva szem előtt, 10*
