Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Bé Àz országgyűlés képviselőházának 19%. tása, fokozása iránti intézkedések lejutnak-e az utolsó gazdaudvarig? A jelenlegi szervezettség mellett távolról sem, erről szó sem lehet. T. Ház! Ha jól emlékszem, itt a képviselő házban hangzott el 1931—32-ben Purgly földmí velésügyi miniszter úr szájából (Rajniss ;Fe« renc: Éljen!), hogy irányított agrártermelésre kell áttérni. Figyeltem élénken, néhány nagybetűs újságcikken kívül semmi sem történt. De azt is merem állítani, bogy ezek az elképze lések, amelyek innen elindulnak, ilyen szervezettség mellett soha nem fognak lejutni és komoly eredményeket. nem fognak hozni. Innen van az a mi felfogásunk, — és ezt Nagy László képviselőtársam is nagyon helyesen hangsúlyozta beszéde végén — hogy nem elegendő a burokban elképzelni a dolgokat s intézkedéseket kiadni a nélkül, hogy megvolna a nép kontaktusa, beépítettsége az egész életbe. T. Ház! Azok az eredmények, amelyeket Olaszország vagy Németország felmutat, nem a véletlen következményei. Ök maguk mondják, hogy: hiába vizsgálják önök a mi nagyszerű berendezéseinket, ezt lekopírozni, hideg burokban megtervezni nem lehet. Ehhez szükséges az egész magyar társadalom együttes akarása, összefogása, beépítése, megszervezése. (Zaj.) Ezzel kapcsolatban csak azt tudom hangsúlyozni, hogy Magyarországon a magyar tömegek távolról sincsenek beépítve a magyar életbe. Eddigelé csak, szavazás és politikai akciók idején mentek le hozzájuk és soha semmiféle szervezetet ki nem építettek. A mi felfogásunk az, hogy ennek a törvényjavaslatnak gyakorlati sikere nem lehet, mert szuronnyal és büntető szankciókkal a termelést fokozni nem lehet, hanem egyedül és kizárólag helyes gazdaságpolitikával, irányított gazdálkodással, annak megszervezésével. Tekintve, hogy a kormány erre nézve még csak készséget sem mutat, a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Báró Braunecker Antal. Elnök: Báró Braunecker Antal képviselő urat illeti a szó. Br. Braunecker Antal: T. Ház! A magam részéről Erdély szempontjából szeretnék hozzászólni az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Ismerni kell elsősorban azt, hogy Európában minél jobban Kelet felé mentünk, annál katasztrofálisaim volt a múlt évben a mezőgazdasági termés. Ez nálunk is éreztette a hatását. Az anyaországban is katasztrofális termés volt, de ez még- fokozottabb mértékben érvényesült Erdélyben. Hozzájárult ehhez a román mozgósítottság és még az, hogy sajnos, felszabadulásunk csak szeptember első napjaiban következett be a múlt évben és így a termés már akkor be volt takarítva, a románok pedig legnagyobbrészt elszállították, elrekviráltak, az igen rossz termésű regátba vitték. Ennek következménye volt az, hogy az ellátatlanok száma a legnagyobb százalékban éppen Erdélyben volt. Kétségtelenül megállapítható, hogy a kormányzat nagyon sok jóindulattal és mondhatni, atyai szeretettel sietett Erdély segítségére, hatalmas mennyiségeket küldve az ottani közellátás biztosítására. Ennek ellenére azok a nehézségek, amelyek Erdélyben mutatkoznak, talán az anyaország nehézségeihez sem hasonlíthatók. Az éhezők, a kenyértelenek tömege legnagyobb számban talán éppen Erdélyben van. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy egy olyan heroikus, olyan önmegtartóztató és fegyelmezett tömeg viseli és szenvedi el ezt a ülése 1941 június lÉ-ém, pénteken. nincstelenséget, amely példaként állhat az ország előtt. (Ügy van! Ügy van!) Amikor itt vagy ott látunk is elégedetlen tömeget, azoknak azt mondjuk, amit például az elmúlt héten saját megyémben Szilágysomlyón a nincstelenek tömegének mondtam, azt kértem tőlük, legyenek belátással, hiszen ha vannak is hibák, lia vannak is hiányosságok az organizációban, mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy alig termett valami és ami termett, azt elvitték tőlünk. Hivatkoztam arra, hogy egy esztendővel ezelőtt, amikor még román szuronyok között jártunk suttogva, elbújva, hogy a sziguranea vagy a csendőr ínég ne lásson vagy meg ne halljon, akkor egymásnak azt a fogadalmat tettük, hogy ha t^gy esztendeig mezítláb kell is j'árni és puliszkát kell is enni, ezt is vállaljuk és vállalunk mnden megpróbáltatást, csak bekövetkezzék a felszabadulás. (Élénk éljenzés és taps.) Rá kell mutatnom ugyanakkor arra is, hogy a kormányzat minden jóindulata mellett is vannak bizonyos bürokratikus nehézségek, talán nevezzük így, visszaélések. (Maróthy Károly: Szelíden!) Konkrét példát is tudok erre felhozni. Ugyancsak saját megyémben egy zsidó birtokos bejelentési kötelezettségének nem olyan mértékben tett eleget, mint ahogy arra saját terménykészlete kötelezte volna. így a hatósági vizsgálat megállapította, hogy 150 métermázsa búzával többje van annál, mint amennyit bejelentett. Ezt a mennyiséget a hatóság zár alá vette. Most, amikor az inség tetőfokán áll, amikor azon kell gondolkozni, hogy egy kiló és félkiló liszteket tudjunk biztosítani, ismerve ezt a helyzetet, felhívtam a hatóságot,, hogy ezt a 150 métermázsa búzát küldje a malomba megőrlés és kiosztás céljából. Erre azt a választ kaptam, hogy ezt nem lehet, mert az bűnjel és ami bűnjelként van lefoglalva, azt nem lehet felszabadítani. (Élénk derültség a szélsőbalo Idaion.) Azt hiszem, itt bürokratikus visszaéléssel állunk szemben. (Maróthy Károly: Szelídek ezek az erdélyiek!) Meg kell állapítanom, hogy amikor a főispán úrnak tudomására hoztam ezt, ő segített ezen, mert a bíróság tilalma ellenére kiutalta ezt a mennyiséget, hiszen az élet ezt így is követeli. Nagyon gyakran előfordul az is, hogy saját vidékünkről a tárolt és lefoglalt terménymennyiséget elszállították más vidékre, ugyanakkor pedig hozzánk esetleg 200—300 kilométeres távolságról hoztak terményeket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc:, Miért csinálják ezt?) Valószínűnek tartom, hogy ennek a még pillanatnyilag nem jól bevezetett adminisztráció az oka (Matolcsy Mátyás: Nem pillanatnyi!) és az, hogy nálunk még ismeretlen emberek, gyakorlatlan tisztviselők dolgoznak, akik minden jó szándékuk ellenére sem tudják hivatalukat úgy ellátni, mint ahogyan azt a sok évi gyakorlattal rendelkező és a törvényekkel ismerős anyaországi tisztviselők végzik. Valószínűnek tartom, hogy itt is ez a hiba következhetett be, mert hiszen ezt feltételezve, más logikus magyarázatát ennek a ténynek nem látom. (Rajniss Ferenc: Nincs is ennek logikus magyarázata!) Ami a törvényjavaslathoz való konkrét hozzászólásomat illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy az 1. § 1, pontjában szabotázs van feltételezve. Hogy ez zsidókézben lévő ipari üzemekben előfordulhat, ez talán lehetséges, de nem feltételezhető, hogy keresztény és magyar termelő ilyesmire váltakozzék. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon: — Rajniss Ferenc: Fölényeskedni, azt tudnak!) A.